Teljesen rossz megközelítéssel beszélünk a halálos balesetekről

Az autóvezetés potenciális veszélyessége és a baleseti halálozásban lévő egyenlőtlenség alapján joggal lenne elvárható a sofőrök magasabb szintű felelőssége és elszámoltathatósága. Miközben a gépjárműveket az utasok minél hatékonyabb védelmére tervezték, komoly kockázatot jelentenek a közlekedés többi résztvevőjére. Sajnos azonban a vezetés annyira beépült kultúránkba, hogy amikor tragédia történik az utakon, hajlamosak vagyunk a sofőröket védeni a sokkal sebezhetőbbekkel szemben.

Matt Pinder cikke eredetileg a Beyond the Automobile oldalon jelent meg. Benya-Magyar Marietta fordította, Halász Áron szerkesztette.
Csatlakozz a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjához, hogy még több külföldi jó példát és újító gondolatot mutathassunk be a magyar közönségnek!

Fotó: MTI - Mihádák Zoltán

A kanadai Torontóban 2015-ben 64 ember halt meg közlekedési balesetben, többségük a legvédtelenebbek, kerékpárosok és gyalogosok voltak. A média viszont valamiért nem beszél a balesetek okozóiról.

Olvassuk el figyelmesen a következő szalagcímet a Toronto Star-ból: „Egy 6 éves fiú meghalt, miután elütötte egy jármű az iskolából hazafelé menet Scarboroughban péntek délután, nyilatkozta a torontói rendőrség”

Észrevesz bármi különöset? Valószínűleg nem, mert ez a fajta megfogalmazás teljesen megszokott a médiában, ha baleseti halálról tudósítanak. Figyelmesen olvasva viszont észrevehető, hogy a mondatban nem szerepel a jármű vezetője.

Szó szerint értelmezve a jármű ütötte el és ölte meg a 6 éves fiút, pedig a jármű nem cselekedhetett önállóan. A járművet egy ember (sofőr) vezeti, akit felruháztak a felelősséggel, hogy akár egy tonnánál is nehezebb, potenciálisan halálos veszélyt jelentő járművet vezessen a közterületen, ahol védtelen közlekedők is vannak. A sofőr hibája a kisfiú halála? Nem számít. A lényeg, hogy a baleset közvetlen résztvevőjévé vált azzal, hogy az általa vezetett járművel ütötte el.

Itt egy másik példa a CBC híreiből: „Egy gyalogos nő meghalt, miután elütötte egy teherautó a Dufferin utcában, a Wilson sugárúttól délre.”

Kezd feltűnni a tendencia? Amikor a média az „elütötte egy teherautó” kifejezést használja, valójában az eseménytől eltávolítja, védi a sofőrt, míg az áldozatot ténylegesen belekeveri az esetbe. A kifejezésmód azt is sugallja, hogy a jármű mozgása véletlen volt, és arra is gondolhat az ember, talán a gyalogos volt óvatlan.

Képzelje el, ha valaki egy ollóval rohanna az utcán és sietségében véletlenül leszúr egy nőt!

Miért gondolnánk, hogy a nő halála furcsa baleset volt? Nyilvánvaló, hogy megelőzhető lett volna, ha az illető jobban odafigyel a biztonságra. Az erről szóló hír címe vajon „Egy nőt leszúrt egy olló” vagy inkább a ”Egy nőt leszúrt egy ollóval szaladó férfi” lenne? El kell különítenünk az eszközt a használójától!

Kettős mérce a kerékpározókkal szemben

Tekintve, hogy a média szóhasználata az autóvezetőket elkülöníti a balesetektől, azt várhatnánk, hogy az olyan ritka esetekben is így jár el, mikor kerékpáros sebesít, esetleg gázol halálra egy gyalogost. „A gyalogost elütötte egy kerékpár” – várhatnánk a szalagcímet. Sajnos mégsem ez a helyzet.

Itt egy példa a Toronto Sun-ból:  "Cheng Li Jiangot halálra gázolta egy járdán kerékpározó”

Feltűnik, hogy a cikk címe ez alkalommal már a jármű (kerékpár) helyett annak használójára (kerékpáros) koncentrál? A cím hozzákapcsolja a kerékpárost a halálesethez, ezáltal közvetlenül a tragédia felelősévé is teszi. Ilyen megfogalmazás hatására az olvasók a rendőrök ítélete nélkül is nyilvánvalóan a kerékpárost teszik felelőssé. A „Gyalogost elütötte az autó” címmel is ilyen gyorsan jutnánk hasonló következtetésre?

Itt egy másik példa a Global News-ból: „84 éves ember került kórházba, miután elütötte egy kerékpáros a járdán.”

Az „Elütötte egy kerékpáros” kifejezéssel a híradás ismét közvetlenül a bicikli használóját teszi a baleset felelősévé. Miért van az, hogy az autóvezetők elkerülik az azonnali hibáztatást, míg a kerékpárt használók nem? Talán mert az autóvezetési kultúránk túl érzékeny ahhoz, hogy elfogadja, hogy mi, sofőrök is felelősek lehetünk mások életéért?

Az ajtózás - amikor egy autó vezetője vagy utasa a kerékpárosra nyitja a jármű ajtaját - is példája lehet annak, ahogy a média és a kultúránk az autóvezetőket védi. Nézzük a Kensington Market-en történt tragikus balesetet a Toronto Star tudósításában: „Kritikus állapotban van a kerékpáros, aki egy jármű ajtajával ütközött”

Olyan ostoba volt a kerékpáros, hogy nem vette észre a nyitott ajtót? Kétlem. Valószínűleg a sofőr nem ellenőrizte a holtterét, és közvetlenül a kerékpárosra nyitotta az ajtót, életveszélyes sérülésekkel kórházba juttatva őt.

Nem furcsa, hogy a cím meg sem említi a sofőrt, aki ajtaját kinyitva – vétkességet nem feltételezve – egy ember életét is elvehette volna? A sofőrt annak ellenére nem említik a cikkben sem, hogy a szemtanúk szerint felelős volt a balesetben. Ez egy újabb példája annak, hogyan kerülhetik el autóvezetők a felelősségre vonást.

Ez nem az egyenlőségről, hanem a biztonságról szól

Mivel a járművezetők képesek a legkomolyabb sérülést okozni az utakon, ezért a járművezetés a legmagasabb szintű felelősséggel jár. Amikor a média „teherautó ölte meg”, „kerékpáros ütötte el”, „autó ajtajának ütközött” jellegű címekkel tudósít halálos közlekedési balesetekről, finom előítéleteket kommunikál. Eltávolítja a járművezetőt az esettől, sőt még az áldozat hibáztatására is lehetőséget ad. A vezetésről való gondolkodásunk ennek hatására megváltozik, véletlennek, elkerülhetetlennek tűnnek ezek a halálos közlekedési balesetek.  Mikor sofőrként elfelejtjük, hogy egyszerűen körültekintőbb vezetéssel megelőzhetjük a tragédiák többségét, elveszítjük a cselekedeteink elszámoltathatóságának érzését.

Senki nem szeretne az a sofőr lenni, aki gyermeket öl meg az autójával. Amint a halálos balesetet okozó járművezetőkről és nem járműveikről kezdünk beszélni, mindenkit emlékeztetünk arra az óriási felelősségre, ami a vezetéssel jár. És a következményekre, ha visszaél ezzel a kiváltsággal.

 

Csatlakozz a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjához, hogy még több külföldi jó példát és újító gondolatot mutathassunk be a magyar közönségnek!

További érdekes cikkeket olvashatsz fordítócsoportunktól itt.


Tetszett a cikk?

A Kerékpárosklub azért dolgozik, hogy bringa- és emberbarát településeink legyenek. Ez csak a Te támogatásoddal lehetséges.

Hogyan segíthetsz?

  • ​Add nekünk adód 1%-át! Adószámunk: 18245402-2-41. További infók az 1%-ról.
  • Lépj be! Tagsági díjaddal nem csak a munkánkat támogathatod. Helyi szervezetekhez csatlakozhatsz és rengeteg szolgáltatás, kedvezmény, biztosítás is jár érte az egész országban. Belépéshez kattints ide!

Oszd meg a cikket, ha egyetértesz céljainkkal!