Mérnökök felelőssége a közlekedési balesetek elkerülésében

Több posztot írtam már szörnyű balesetekről, amelyekben „városi autópályákon” közlekedő autók gyermekek halálát okozták. A városi autópályák emberbarátabbá tétele, a forgalom lassítása kapcsán beszélnünk kell arról is, kinek a felelőssége élen járni ezekben. Hadd vetítsem előre a választ: a mérnökszakmának erkölcsi kötelessége példát mutatni a probléma megoldásában. Ők ugyanis azok, akik erre ténylegesen képesek, és nélkülük nem fog sikerülni.

Charles Marohn cikke eredetileg az amerikai Strong Towns oldalán jelent meg. Garai Gergely fordította, Halász Áron szerkesztette. A cikk amerikai példákat hoz, de ezek magyar környezetbe is átültethetőek.
Csatlakozz a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjához, hogy még több külföldi jó példát és újító gondolatot mutathassunk be a magyar közönségnek!

A Dózsa György úton száguldó Mercedes egy kanyarodó Citroennel ütközött, a két autó a trolimegállóba csapódott. A Citroen egyik utasa, és egy gyalogos elhunyt.
(MTI fotó)

Túlságosan is ismerős sztori az Oregon állambeli Springfieldből, tavaly februárból:

"A rendőrség közleménye szerint a 68 éves, springfieldi Larry La Thorpe vezette azt a pickupot, amely az 54th és a Main utcák kereszteződésén áthaladva elütötte a 8 éves John Alexander Dayt, az 5 éves Mckenzie Mae Hudsont és a 4 éves Tyler James Hudsont, mindhármuk halálát okozva. Édesanyjukat, a 26 éves, szintén springfieldi lakos Cortney Jean Hudsont súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Kedden egy helyi kórházban állapotát kielégítőnek találták."

A tragédia helyszíne, az 54th és a Main utcák kereszteződése egyike az ország mindenhol jelenlévő városi autópályáinak. Így néz ki.

Zebrán gázoltak halálra egy nőt Tatán
(fotó: police.hu)

Mivel két nap alatt ez már a harmadik ilyen tragikus esemény, így az olvasó nyilván sejti a reakciókat. Az emberek szörnyülködnek a tragikus haláleseten, átmeneti emlékművet állítanak, megkezdődik a közösségi párbeszéd, konszenzus alakul ki bizonyos válaszlépésekről

"A lakosság és az önkormányzat szigorúbb közlekedésbiztonsági intézkedéseket javasol, miután a múlt hónapban egy autó három gyermek halálát okozta egy forgalmas kereszteződésben az oregoni Springfieldben. A városi önkormányzat hétfő este tárgyalja meg a javaslatokat. Christine Lundberg polgármester a The Register-Guard című lapnak elmondta, hogy minden ötlet terítékre fog kerülni, az ellenőrzések szigorításától a biztonsági figyelmeztetések számának növeléséig."

Biztonsági figyelmeztetések? Mintha három gyermek (és évente országszerte több tucat másik ember) halála nem lenne elég erős figyelmeztetés. Fogjuk fel, hogy az elmúlt évtizedben tizennégy ember halt meg csupán a fenti Fő utcán. Tizennégy! Azt gondolnánk, hogy ettől észbe kap valaki.

Legyünk igazságosak: a javaslatok köre túlterjedt az ellenőrzéseken és a megelőző oktatáson. Ugyan „bonyolultnak” minősítették, de felmerült a forgalomcsillapítás kérdése is.

"Szerepelt olyan, amely sebességkorlátozással lassítaná a forgalmat, és olyan, amely a sávok szűkítésével jelezné a sofőröknek, hogy lassítaniuk kell. Mindkettőhöz szükséges az oregoni közlekedésügyi hatóság, az ODOT jóváhagyása. A sebességkorlátozás az útvonal legnagyobb részén 40 mérföld/óra (65 km/h), de a keleti végén 45-re (72 km/h) emelkedik. Ezek az intézkedések persze bonyolultak, mert „az ODOT jóváhagyását igénylik”.

„Bonyolultak”, vagyis esélytelenek.

A sebesség növekedésével a periferikus látás csökken

A több száz hasonló tragédia közül – a végtelenségig lehetne sorolni őket – egy, a nyomában megjelenő szerkesztőségi cikk miatt választottam éppen ezt. Az Oregonian című lap szerkesztősége Amikor egy halálos baleset csupán egy halálos baleset című cikkével szólt bele a vitába. Az írás elismeri ugyan a tragédia tényét, de azt is megjegyzi, hogy nagyon nehéz elítélni – bebörtönözni – valakit olyasmiért, ami valójában nem az ő cselekedetük, hanem pusztán a véletlen következménye: szerencsétlen időzítés egy olyan helyzetben, amely bármelyik autóvezetővel előfordulhat.

"Egy ilyen nagyságrendű tragédiára kevés alkalmatlanabb szó van a „baleset”-nél. Nehéz nem felháborodni azon, hogy LaThorpe-ot nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni egy ilyen megsemmisítő következményekkel járó, nyilvánvaló hibáért. Hogyan lehetséges, hogy senki nem fizet meg e három gyerek erőszakos haláláért?

De bármennyire is elégtelennek tűnik a „baleset” kifejezés, ezzel lehet a legpontosabban leírni a február 22-én a kereszteződésben történteket. A nyomozók nem találtak bizonyítékot rá, hogy LaThorpe vezetésre alkalmatlan állapotban lett volna, amint a telefonálást és a gyorshajtást sem bizonyította semmi. És bár a közösség nyilván módot keres gyásza enyhítésére, az ügyészség nem alapozhatja a vádemelést haragra és bánatra."

Én pedig, bár tudom, hogy Önök közül most többeket megharagítok, egyetértek az Oregonian cikkével. „De ha valaki nagy autóval közlekedik, vállalja a tettei következményeit. A gyerekek nem kapnak másik esélyt. Börtönbe vele!” – mondhatják. Megértem ezt a reakciót, de nem találom hasznosnak, mert figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy még akkor is halálos balesetet lehet okozni, ha valaki rendeltetésszerűen, a tervezett felhasználási környezet szabályait betartva, minden gondossággal eljárva vezeti a járművét. A sofőr sok esetben hibás, és ilyenkor el is kell ítélni. De sokszor a véletlenen múlik, annak a sok millió, gyorsan haladó autók és komplex környezetük közötti véletlenszerű interakciónak a statisztikailag megjósolható kimenetele, amelyet beleterveztünk a rendszerbe.

Baleset a budapesti BAH-csomópont felüljáróján. Az okozó valószínűleg elaludt, a vétlen autó sofőrje meghalt.
(Fotó: police.hu)

A válasz: felszámolni a városi autópályákat

Egy részüket lassú forgalmú, mindenki számára biztonságos utcává kell alakítani, más részükből pedig gyors forgalmú, kanyarodási és más komplex manőverezési lehetőségtől mentes, biztonságos folyosót kell létesíteni a gazdaságilag fontos helyszínek között. Vagy utca, vagy autóút: ennek a tervezésben is tükröződnie kell.

Villamosmegállóba csapódó autó ölt meg egy várakozó utast az Üllői úton
(fotó: MTI - Mihádák Zoltán)

Kié hát a felelősség? Az Oregonian vezércikke jó irányba mutat. 

"Lane megye kerületi főügyésze, Alex Gardner sajtóközleményében megpróbált rávilágítani a LaThorpe-ot felmentő döntés hátterére. Az Oregoni Fellebbviteli Bíróság egy 2014-es döntéséből idézett. Az ügyben egy 17 éves Curry megyei lány elaludt a volánnál, és halálosan elgázolt egy motorost.  Az elmarasztaló ítéletet felülbíráló bírók érvelése szerint a hanyagságból elkövetett emberöléshez szükséges annak bizonyítéka, hogy „a vádlott tudatában kellett legyen a vezetéssel kapcsolatos problémájának, például a kisodródásnak, a figyelmetlenségnek vagy az ütközésközeli helyzetnek”.

Egy másik, 1978-as döntésben az szerepel, hogy „a puszta figyelmetlenség vagy a megfelelő haladási sebesség helytelen megválasztása nem meríti ki a vétkes hanyagság tényállását”, hacsak nem merül fel gondatlan magatartás – például szeszfogyasztás – vagy „mások biztonsága iránti tudatos érdektelenség”.

Koncentráljunk az utolsó mondat végére, a mások biztonsága iránti tudatos érdektelenségre. A vétkes hanyagság megállapításához szükséges, hogy az illető tudatos érdektelenséget tanúsítson mások biztonsága iránt. Ezt észben tartva vizsgáljuk meg az ezen a héten kiemelt öt, valamint tavaly decemberben említett egy gyermekhalál helyszínéül szolgáló városi autópályákat.

Halálos baleset valószínűsége a sebesség függvényében

Ki az, aki tudatos érdektelenséget tanúsít mások biztonsága iránt? Másképpen szólva, ki jár el vétkes hanyagsággal? A sofőr, aki betartja a sebességkorlátozást, és jelentősen a tervezett sebességnél lassabban vezeti a járművet? Vagy netán az, aki úgy határozott, hogy a 70 km/órát is meghaladó sebességű forgalom jó helyen van méternyire a járdán bicikliző gyerekektől, az iskolabuszra váró napközisektől vagy a babakocsit toló anyukáktól?

A sofőr, az autóvezetés jelentette monotóniából elkerülhetetlenül fakadó, és talán meg is érthető figyelemhiány vagy - zavar sújtotta földi halandó – vagy az, aki a 120 km/h-s autópályaszabványokat húzta rá városi utcákra?

A sofőr, akinek az útvonalát kétségbeesetten igyekeznek megtisztítani minden előre látható akadálytól, hogy pár másodperccel megrövidítsék az útját, vagy az az ember, aki minden jel szerint optimálisnak találja, hogy a hét sávot keresztező gyalogátkelőhelyek legalább 400 méterre legyenek egymástól?

Budapest, Andrássy út: A Kodály Körönd és Hősök tere közti 650 méteres szakaszon egy zebrán keresztezhető a 2x2 sávos, sövénnyel és fasorral elválasztott nyílegyenes úttest.
(fotó: Soós Bertalan - Magyar Kerékpárosklub)

 

Ki tanúsít tudatos érdektelenséget? Ki jár el vétkes hanyagsággal?

Nem egy ember, hanem egy egész szakma. Egyre nagyobb számú, figyelemreméltó kivételtől eltekintve a mérnökök szisztematikus megközelítése a gépkocsik gyors és hatékony (de nem biztonságos) haladását részesíti előnyben minden mással szemben. Ökölszabályként tudatos érdektelenséget tanúsítanak a gyalogosok és a kerékpárosok iránt, ott is félreértve az igényeiket, ahol nem hagyják őket teljesen figyelmen kívül. Ez maga a vétkes hanyagság meghatározása.

A mérnökök nem tudják önállóan megváltoztatni a rendszert, de ők azok, akik hitelesen állhatnak a változás élére. Döntő hatása lenne, ha mérnök kollégáim hozzáállása megváltozna.

(Eredeti kép: Copenhagenize.com)

 

Csatlakozz a Kerékpárosklub önkéntes fordítócsoportjához, hogy még több külföldi jó példát és újító gondolatot mutathassunk be a magyar közönségnek!

A csoport eddigi fordításait itt találod.


Tetszett a cikk?

A Kerékpárosklub azért dolgozik, hogy bringa- és emberbarát településeink legyenek. Ez csak a Te támogatásoddal lehetséges.

Hogyan segíthetsz?

Lépj be! Tagsági díjaddal nem csak a munkánkat támogathatod. Helyi szervezetekhez csatlakozhatsz és rengeteg szolgáltatás, kedvezmény, biztosítás is jár érte az egész országban. Belépéshez kattints ide!
Add nekünk adód 1%-át! Adószámunk: 18245402-2-41. További infók az 1%-ról.

Oszd meg a cikket, ha egyetértesz céljainkkal!