Magyarországból bringás nagyhatalom lehet - vidéken 24%, Budapesten 7% naponta teker

A Cofidis Hitelmonitor 2017 tavaszi kutatásából meglepő és régóta sejtett dolgok derültek ki a magyarországi kerékpározásról. Sokaknak újdonság lehet, hogy a magyarok 35%-a hetente biciklizik, ráadásul a többség közlekedési és nem sport célból teker. Sőt, a lakosság negyede rendszeresen bringával megy munkába, bevásárolni, ügyeket intézni. A budapestiek 7%-a naponta kerékpározik.
A válaszadók többsége nyitott a kerékpározásra, és örülne, ha többen járnának két keréken. Nem újdonság, hogy a bringázástól továbbra is a vonzó környezet hiánya tartja vissza a még nem kerékpározókat. Ha ők kerékpárra ülnének, Magyarország vezető bringás nagyhatalom lehetne. De vajon mi kell ehhez? A kerékpározás további fejlődéséhez a lakossági igények határozott képviselete, a döntéshozók őszinte elkötelezettsége, az üzleti szféra támogatása és hatékony fejlesztések kellenek. Az emberek értik, és érzik miért jó kerékpározni, és szeretnének is biciklizni. Hát akkor mire várunk még?

A magyar lakosság alapvetően „bicikli-párti” – írja a Cofidis kutatása, ami kiemeli, hogy 4-ből 1 magyar már teker. A felmérésből kiderült, hogy a magyarok többsége a kerékpározást környezetbarát, egészséges tevékenységnek tartja, ráadásul a lakosság közel kétharmada örülne, ha többen kerékpároznának. Ők is szívesen bringára ülnének, ha ezt vonzó és kényelmes utakon tehetnék meg.

Bár a kerékpározástól leginkább visszatartó tényező továbbra is a vonzó utak hiánya, és a forgalom többi résztvevőjétől való félelem, a magyarok a mostani kusza helyzetben – ahol a legjobb európai megoldások keverednek a balkáni állapotokkal - is nagy számban kerékpároznak. A kutatás szerint a magyarok 48%-a szokott kerékpározni, sőt 43% havonta legalább egyszer biciklire ül. Budapesten az alkalmi arány 29%. Heti rendszerességgel a lakosság 35%-a biciklizik, Budapesten ez az arány 9%. Ennél is többet mond a napi adat: a vidékiek 24%-a naponta kerékpározik, a budapestiek 7%-a ül minden nap biciklire – derül ki a felmérésből.

A 7%-os budapesti arányt érdemes összevetni a 2014-ben elkészült, Budapest közlekedésfejlesztési irányait meghatározó Balázs Mór Terv akkori 2%-os becslésével. A főváros 2014-es mérése szerint 20 év alatt megtizenegyszereződött a belvárosban biciklizők száma, a járművek között néhol a 10%-ot is meghaladja az arányuk.

Nagyon fontos mérőszám, hogy kikapcsolódás vagy közlekedés – tehát a napi munka, iskola, bevásárlás, ügyintézés – céljából ülnek-e biciklire a magyarok. A Cofidis Hitelmonitor számai azt bizonyítják, hogy Magyarországon a kerékpár már kevésbé sport-, inkább közlekedési eszköz. Legtöbben bevásárolni, ügyet intézni járnak biciklivel. Ezt a célt a „szórakozás, időtöltés” követi, amivel majdnem megegyező arányban járnak „más közlekedési célból” biciklivel. Az öt legnépszerűbb kerékpározási ok közül csupán negyedik a sport, ezt követi a munkába, iskolába járás. A vásárolni/ ügyintézni és a munkába/ iskolába járó a két legelkötelezettebben kerékpározó csoport a kutatás szerint.

Az adatok egy harmadik nagyon fontos tényre is rávilágítanak. A kerékpározásra való nagyfokú nyitottság, illetve az alkalmi kerékpározás magas aránya azt mutatja, hogy nincsenek olyan élesen elkülönülő határvonalak „autósok - kerékpárosok – gyalogosok” között, ahogy azt sokszor halljuk tévékben, rádiókban. Ezek a határvonalak nem léteznek, a közlekedési eszköz választása a nagy többség számára nem jelent életmódbeli kérdést. A kerékpározás nem szubkultúra, hanem a lakosság nagy részének tényleges, vagy vágyott közlekedési lehetőség.

Mit mondanak mások?

A mostani adatok egybecsengenek korábbi kutatások megállapításaival. A Magyar Kerékpárosklub felkérésére készülő negyedéves felmérések szerint a magyarok több mint 40%-a, Budapesten több mint 20%-a rendszeresen biciklizik, és többen vannak a közlekedési, mint rekreációs célból tekerők. A Kantar-Hoffmann által a klubnak készített friss felmérés szerint még a hideg januárban is országosan 42% ült legalább hetente kerékpárra, Budapesten ez az arány 10% volt, ami márciusban már 15%-ra növekedett.

A hasonló számokat felmutató Eurobarometer szerint Magyarország a kontinens harmadik legkerékpárosabb nemzete. Míg az előttünk álló dánok világklasszis városi biciklisávokkal rendelkeznek, hazánkat a tradicionális vidéki kerékpározás repíti dobogóra. A városi kerékpározás reneszánsza, a biciklizés szabadságának és egyszerűségének újrafelfedezése eközben a hazai és nemzetközi figyelmet is rendszeresen felkelti.

A kerékpározástól visszatartó tényezők megítélése – a szemmel látható fejlesztések ellenére – sem változott jelentősen a majdnem egy évtizeddel ezelőtti kutatásokhoz képest. Vajon ebben mekkora szerepe lehet a közvélemény alakítóinak, a kerékpározással szembeni félelmeket erősítő kampányoknak, illetve a kerékpározás előnyeit és megvalósult beruházásait bemutató kommunikáció létének (vagy inkább nemlétének)? Valószínűleg nagy.

Mi kell még?

Sokszor mondjuk, hogy a hagyományos vidéki kerékpározás fennmaradása, valamint a városi bringás forradalom ajándék az országnak. Jól járnak vele, akik nem kerékpároznak, és azok is, akik üzleti vagy politikai lehetőségeket keresnek.

Egyre több nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy míg az autóval megtett kilométerek veszteséget termelnek a társadalomnak, a kerékpárral megtett utazások a környezetre, egészségre, kereskedelemre, gazdaságra, városi terekre gyakorolt hatásuk miatt összességében bevételt hoznak. Az egészségesebb munkatársak többet és hatékonyabban tudnak dolgozni, a kereskedelem és vendéglátás profitál a városi forgalomcsillapításból.

A kerékpározás pozitív hatásairól a kutatás szerint a magyarok többsége is meg van győződve. A szubjektív biztonságérzet hiánya azonban gát a kerékpározás kipróbálása előtt. A gyakoribb kerékpározást vonzó, kényelmes és biztonságosnak érzett utakkal és parkolási lehetőségekkel, a városi forgalom csillapításával lehet elérni. Ezt nem csak a civil szervezetek, hanem a kutatás válaszadói is mondják.

Ezt kisebb részben a civil és vállalati szféra, nagyobb részben a döntéshozóink akaratával, cselekedeteivel lehet elérni. Meg kell honosítani a máshol bevált jó megoldásokat, amelyek segítik a legkülönbözőbb társadalmi csoportok kerékpárra váltását. Ne csak a sportosan száguldó, fiatal férfiak számára legyenek kerékpározhatóak az utak! Az elegánsan munkába vagy színházba kerékpározók, a lassabb és gyengébb idősek, sőt a legkisebbek számára tervezzük újra a városi tereket! A szakmai civil szervezetek, de az állami vizsgálatok egybehangzó állítása, hogy az utóbbi évtizedek kerékpáros fejlesztései nem voltak hatékonyak. Ideje változtatni.

Nem csak infrastruktúrával, hanem kommunikációval is segíteni kell a bringára váltást, mert minden megtett kilométerrel életéveket nyerünk. Pozitív eszközökkel, a legszélesebb közönség számára kell vonzóvá tenni a bringázást. Meg kell szüntetni a kerékpározást elidegenítő kampányokat, a meglévő félelmeket csillapítani és nem erősíteni kell. A városi kerékpározás már a több kerékpározótól is biztonságosabb lett Budapesten, mi lenne, ha az infrastruktúra fejlesztése követné a lakosság tempóját?

A kerékpározás mindenkié

A felmérés szerint a magyar lakosság 69%-ának van kerékpárja. Ebből akár az is következhetne, hogy fejenként egy bringával számolva majdnem 7 millió bicikli van a magyar háztartásokban. Mi magyarok tisztában vagyunk a kerékpározás környezetre, egészségre gyakorolt pozitív hatásaival, sőt örülnénk a több bringázónak. A kerékpározást elutasítók aránya alacsony.

A kerékpárvásárlási szokásokban – mint más területeken is – árérzékeny a magyar közönség, de az áruházi biciklidömpingról szóló közhelyekkel ellentétben a válaszadók 2/3-a szaküzletben vásárolna kerékpárt. Ez jó hír a kereskedőknek és forgalmazóknak, akiknek a kerékpározás fejlődése hasznot hozhat. Az átlagos biciklire szánt összeg 54000 forint, de jobb minőségű bicikliért a válaszadók majdnem fele (főleg a fiatal és középkorú, felsőfokú végzettségűek) hajlandó többet fizetni. Hitelt kevesen vennének fel biciklivásárlási célból. Bár kerékpáros fórumokat olvasva más benyomást kaphatunk, a felmérés szerint a kerékpározók döntő többsége évente kevesebb, mint 5000 forintot költ biciklijavításra, felszerelésre, túrákra, speciális holmikra.

Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy félrevezető a városi szubkultúrák által sugallt biciklis kép, mindez nem érvényes a magyar kerékpáros környezetre. A bicikli egy egyszerű, elérhető, olcsó közlekedési eszköz. A magyarok többsége két tank benzin árából már új biciklit vesz, egy hétvégi nagybevásárlás összegénél több nem kell neki arra, hogy egész évben eltekeregjen. Természetesen levonhatunk pesszimista társadalmi következtetéseket, foghatjuk a lakosság vagyoni helyzetére is a dolgot. Feltehetjük a kérdést, hogy vagyonosabban vajon másképp közlekednénk-e? Ha a kerékpározás nem kényszer, hanem választási lehetőség, akkor nem. Ha igen, akkor hogyan tartható mégis kerékpáron a most tekerő tömeg? És hogyan ültethető biciklire az a sok nyitott ember?

A kutatásból az is kiderül, hogy a hazánkban legelterjedtebb kerékpártípus a városi bicikli, ezt követik - a ’90-es években még az alföldi falvakat is elárasztó – jobb vagy rosszabb minőségű hegyikerékpárok. Ennek is lehetnek anyagi okai, de az igazság az, hogy a szegénynek nem mondható hollandok és dánok is egyszerű városi bringákkal járnak. Átlagos városi (3-5 kilométeres) távolságokra pontosan az egyszerű városi, vagy tanyasi kerékpár a leghasznosabb, legkönnyebben használható.

Van egy kis – talán egyre bővülő - réteg, amelyik sokat költ kerékpározásra, de ha tömegeket akarunk kerékpárra ültetni, akkor teljesen felesleges kütyümániás, bonyolult holmik vásárlására ösztönző, tech-geek hozzáállással közelíteni a kerékpározáshoz. A magyarok bringázni szeretnének, a kerékpár pedig nem kér sokat enni. Hozzuk össze a kettőt! Ehhez a különböző célcsoportokat megszólító, hatékony népszerűsítő eszközökre, kerékpáros fejlesztésekre, valamint támogató közegre és szabályozási környezetre van szükség.

Mi a teendő?

Van tehát egy, még a mostani körülmények között is nagy számban kerékpározó lakosságunk, a bringázásra való nyitottság széleskörű, a városi biciklizést újra tömegek fedezik fel. Hamarosan EU-s források milliárdjait költi az állam biciklis fejlesztésekre, az opció pedig széles körben elérhető. Tegyünk fel pár kérdést!

  • Mit tehetek én magánemberként? Van-e vonzó és kényelmes útvonal a mindennapi ügyeim biciklivel történő intézéséhez? Ha nincs, akkor hogy érhetem el, hogy legyen? Részt veszek a civil életben?
  • Ha céget vezetek, akkor biztosítom-e a munkatársaimnak a kerékpáros munkába járás lehetőségét? Ösztönzöm őket? Van hová tenniük a biciklit? Társadalmilag felelős vállalkozást vezetek, de közben segítem a kerékpározás terjedését, feltételeinek javítását?
  • Ha beruházó vagyok, akkor gondolok-e a fenntartható közlekedési lehetőségekre, biztosítok-e helyet a hamarosan bringával érkezőknek?
  • Ha szolgáltató, kereskedő, vendéglátós vagyok, akkor kiszolgálom-e a kerékpárral érkező ügyfeleimet?
  • Tanárként megmutatom-e a bringázás varázsát a gyerekeknek?
  • Tervezőként gondolok-e a jelen és a jövő lakossági igényeire? Fontosnak tartom-e a fenntartható fejlődés szempontjait? Ismerem-e a máshol bevált jó megoldásokat, ha nem akkor kérek-e tanácsot a szakmai szervezetektől?
  • Döntéshozóként gondolok-e a lakossági igényekre? Figyelem-e a nemzetközi trendeket, választ keresek-e a társadalmi, környezeti kihívásokra? Bevonom-e a lakosságot, a civil szakértőket a döntéshozatalba? Biztosítom-e a népszerű úticélok kerékpáros megközelíthetőségét a legkülönbözőbb korú, nemű, hátterű embereknek? Kiállásommal, programjainkkal ösztönzöm, népszerűsítem a kerékpárhasználatot?

A Cofidis kutatásából véleményem szerint az szűrhető le, hogy ha a fentiekre igennel válaszolunk, akkor Magyarország a kerékpáros nagyhatalom lehet. Az igény megvan, és most a lehetőség is adott, hiszen milliárdokat kapunk az EU-tól kerékpárosbarát fejlesztésekre. Csak hatékonyan kéne felhasználni ezeket. A lehetőségeink megvannak, élni kéne velük.


Tetszett a cikk?

A Kerékpárosklub azért dolgozik, hogy bringa- és emberbarát településeink legyenek. Ez csak a Te támogatásoddal lehetséges.

Hogyan segíthetsz?
Add nekünk adód 1%-át! Adószámunk: 18245402-2-41. További infók az 1%-ról.

Lépj be! Tagsági díjaddal nem csak a munkánkat támogathatod. Helyi szervezetekhez csatlakozhatsz és rengeteg szolgáltatás, kedvezmény, biztosítás is jár érte az egész országban. 
Tagsági akciónkban értékes nyeremények és garantált I Bike Budapest ajándékok várnak. Belépéshez kattints ide!

Oszd meg a cikket, ha egyetértesz céljainkkal!