Érdi beszámoló

Csengeri Attila és az érdi végvárunk más erősségei vezettek be az érdi kerékpározás rejtelmeibe október 7-én.

Érden ma már közel 70,000 laknak, ennek ellenére a város utcáinak döntő többsége csatornázatlan, így szilárd burkolat nélküli. Így fordulhat elő az a helyzet, hogy néhol EU konform játszóteret találhatunk murvás utcák kereszteződésében.

Első benyomásaim megerősítették, hogy Érd egy hatalmas szuburbia látszatát keltik, ahol megfelelő autóbusz hálózat hiányában főleg autóban közlekedik aki megteheti. Ennek ellenére kerékpáros közlekedésre is teljesen alkalmas a város, igaz annak északi részén jelentős szintkülönbségeket találtunk. A belváros hol californiai sprawlt, hol Párizs környéki szuburbiákat (Rosny) juttatott eszembe.

Vonattal könnyű megközelíteni Érdet Kelenföld felől, alacsony padlós Desirok járnak-kelnek gyorsan. A bajok az állomáson kezdődnek, mert abból van öt, két különböző vonalon. Érd alsó, Érd felső, Érd liget, Érd liget-Nagytétény és Érd v.á. várja a vonatozókat. Helyismeret hiányában problémát okoz a sok megálló és a két különböző vonal. Ezt a zavart csak növeli, hogy a két központi megállót (Alsó és Felső) igen bajos kerékpárral megközelíteni, köszönhetően a kerékpárforgalmat, szempontrendszeren kívül hagyó gépjármű-aluljáró rendszernek.

Attilával a Stop Shop-ban kezdtünk, térképen realizáltuk a tervezett 25 kilométeres bejárás útvonalát.
Első megállónk a Budafoki útra merőleges csonka kerékpárút- kerékpáros átvezetés volt. Ezután Érdliget megálló következett, ahol a túlméretezett P+R parkolót tekintettük meg. Kerékpártároló is volt, távolabb a vágányoktól, illetve rámpa hiányában konstatáltuk, hogy a tervező ismételten nem állt a helyzet magaslatán, és a közelmúltban felújított állomás már most elavult képet mutat, kerékpárosokat nem is ismer. Az állomás után tekertünk egy rövidet Érd első kerékpár- és gyalog útján, amely mellett szép park kezd kialakulni, dísztóval, játszótérrel, műfüves focipályával.

Ezután a Felsővölgyi utca felé vettük az irányt. Itt már megmutatkozott Érd domborzata és mintegy 80-100 méteres szintkülönbséggel rendelkező dombok között tekergőztünk. Kellemes völgyi mikroklíma miatt a völgy kiváló kerékpáros és rekreációs gyalogos útvonal lehetne. Reméljük nem építik tovább be, és nem fedik be a közeli patakot. A természeti szépségeket a Fundoklia-völgy megtekintésével folytattuk, ahol remek rekreációs lehetőségek szunnyadnak nagyobb részben még kiaknázatlanul.
Ezek után visszagurultunk a központi részre, ahol elemózsiánkat a harangjáték muzsikája mellett fogyasztottuk, sétálgatva a Földrajzi Múzeum hangulatos szoborkertjében. Turisztikai szempontból a nap végén, már sötétben a Duna gátja és az Ófalui Minaret (igen!!!) szerepelt. Annak ellenére, hogy Érden még nincsen Tourinform iroda, a város egyértelműen rendelkezik komoly kerékpáros turisztikai potenciállal. És a srácok még a Magaspartot meg sem mutatták.

A napba a bejáráson, és egyeztetésen kívül még egy önkormányzati tárgyalás is belefért. Csőzik László alpolgármesterrel és a Magyar Autóklub képviselőjével találkoztunk. Ezen a találkozón nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Csengeri Attiláék az elmúlt 10 évben igen komoly kapcsolatot építettek ki a város vezetésével. Ennek eredményeképpen készült el a példamutató Érdi Kerékpáros Koncepció és 2009 óta a kerékpárosok segítségével az érdi önkormányzat 6 millió forintot fordít kerékpáros beruházásokra, amelyek skálája a népszerűsítő, oktató programoktól az infrastruktúra építésig terjed. Ez az együttműködési példa párját ritkítja itthon, és remélem hamarosan az eredményei is látszani fognak az érdi lakosok és oda látogatók legnagyobb örömére.