Munkába bringázva kutatom az elővárosi biciklik Szent Grálját

Érden, Parkvárosban lakom. A kihívásokat kereső bicajosoknak ez egy ideális hely. :)

Mikor ide költöztünk, arra gondoltunk, nincs sok különbség a budapesti külső kerületekhez képest, hiszen csak pár perc az M7-esen, és már benn is vagyunk a városban.

Azóta sok minden változott, a benzin ár az égig nőtt, az autópálya fizetős lett, de még így is egyre több autó lett rajta. A fokozott CO2 termeléstől beindult a klímaváltozás. Ma már, ha autóval megyek, a reggeli csúcsforgalomban az út felét dugóban araszolva vagyok kénytelen megtenni, mérgező gázokat pufogva a levegőbe.

A problémákra megoldást keresve, már évekkel ezelőtt kipróbáltam, milyen bicajjal munkába járni. Ehhez több alternatív útvonal is kínálkozott: a hosszabbik Érdet északnyugat-délkelet irányban átszelő valamelyik főúton (Bajcsy Zs, vagy Lőcsei-Szovátai) lefele, majd a Sárd utcán át Nagytétényig, onnan pedig a többnyire kiépített kerékpárúton át a XI. kerületig, ahol dolgozom. Ez kb. 22 km, az előnye hogy munkába menet a Dunáig szinte végig lejt, hazafelé pedig végig szinte sík az utolsó 8 kilométerig, onnan pedig közel egyenletes emelkedéssel vezet hazáig. Kipróbáltam a rövidebb útvonalat is, ez a Törökbálint-Budaörs irány volt, kb 19 km, viszont jóval dimbes-dombosabb nagyobb szintemelkedéssel, meredekebb emelkedőkkel.
Meg kellett hogy állapítsam, hogy ehhez a napi 38-44 km bicajozáshoz jó időben-rossz időben meglehetős elhivatottság és jó kondicionális állapot szükségeltetik. Az utak állapota, és a kerékpáros infrastruktúra hiánya sem segítette a próbálkozásomat. A munkahelyen a bicajozás utáni zuhanyzás a kerékpáros alternatíva időigényét növelte meg. Ez pedig magával hozta azt, hogy a lustaság és a kényelem bizony sokszor felülkerekedett, és inkább mégis autóval mentem dolgozni, a reggeli dugó ellenére. De a vágyakozás továbbra is megmaradt: hogy lehetne ezt a napi 40 km-t úgy megtenni, hogy a környezetet se szennyezzem, a napi mozgásigényem is meglegyen, és a nehézségek ne tudjanak eltántorítani nap mint nap a munkába bicajozástól.

Az interneten sokat keresgéltem, és két érdekes dologgal ismerkedtem meg: az egyik a fekvőkerékpár, más néven a rekumbens. Ennek az a lényege, hogy a hagyományos kerékpárokkal szemben bicajozás közben nem kap terhelést a csuklónk, gerincünk, és alsó felünk, hanem egy kényelmes, "relax fotel" szerű pozícióban, hátra dőlve tekerhetünk. Be is szereztem egy ilyen bicajt, és tavaly jó párszor ezzel mentem dolgozni, még többet túrázni.

Kiderült, hogy bár ezeknek a bicajoknak számos előnyük van, és túrázni soha nem is mennék már mással, csak rekumbenssel, azért városi közlekedésnél van pár hátránya is: nehezebb elindulni, lassú sebességnél bizonytalanabb az iránytartása, a kereszteződések nehezebben beláthatóak.

A másik dolog ami megragadott, az elektromos rásegítésű bicajok, a pedelec-ek világa. A két dolgot pedig összekombinálva pedig egy fél-rekumbens bicajból, és egy Kínából rendelt elektromos motorból, akkumulátorból sikerült valami olyasmit összerakni, ami végre elkezdett közelíteni az ideális munkába járó járműhöz, egy jobb pedelec árának a feléből. Így érkeztünk el a 2018-as BAM kampányhoz, ami kapóra jött ahhoz, hogy próbára tegyem az elkészült mutáns bringámat. Azt kell hogy mondjam, mindenben bevált. :)

A pedelec az emelkedőket megszelidíti, megnyílt előttem előttem a Törökbálint-Budaörsi, rövidebb útvonal. A 19 km-es távot sokszor már 45 perc alatt megtettem, 22-25 km/h-s átlagsebességgel. Autóval ez dugó nélkül kb 25 perc, dugóban (reggel ez a gyakrabb) a kétszerese is lehet. A munkahelyre érve nem izzadtam meg annyira, hogy le kellett volna zuhanyozni, bár lehetőségem lett volna rá. Gondot csak a zivatarok okoztak néha, egyszer hazafele sikerült is elázni. Ami a legszembetűnőbb változás volt, hogy már nem a kerékpározást éreztem egy kicsit nyűgnek, hanem azt, ha valamiért mégis kocsival kellett mennem...


Az idő mérlegem a következő: az autó oda-vissza kb. 45+25=70 perc, kerékpár 45+55=100 perc. Ez tehát 30 perc veszteség lenne, viszont cserébe kaptam napi 100 perc sportra fordított időt! (Amit ráadásul el sem tudok bliccelni.) :)

Az anyagi mérleget most nem számolom ki, de a mostani üzemanyagárak mellett mindenki elképzelheti, mekkora a különbség akár még egy robogóhoz képest is.

Ha valaki esetleg követni akarja az útvonalamat, leírom: az Iparos utcai körforgalomtól egyenest Törökbálint irányába indulok. Törökbálintra érve a főutat követve jobbra kanyarodok, a körforgalomnál a második kijárat, onnan pedig a Nyár utcára jobbra lekanyarodva egész a Bajcsy-Zs. útig. Ezen ismét jobbra, egészen a Törökbálinti Depóig. Innen régebben a budaörsi Raktárvárosi, majd Vasút utcát vettem célba, és a vasút két oldalán levő körforgalmak után a Repülőtéri úton haladva jutottam el a Kőérberki úti kerékpárútig, ahonnan már végig kerékpárúton, vagy más jelzett kerékpáros útvonalon jutottam el az Etele téri aluljáróig. Újabban azonban találtam egy másik útvonalat, amely kevésbé forgalmas mint az előbbi, és az útminőség átlaga is jobb: a depótól a Szabadházi-Mecsek-Pistályi út-Kolozsvári utca-Susulyka u.-Muskétás u. vonalán elérve ugyanazt a kerékpárutat. A kerékpárút kezdetétől már nyugisabb a közlekedés, mint az autók közt. De jó lenne, ha már Érdtől indulna a kerékpárút! Itt már csak annyi a gond, hogy az útvonal nem folyamatos, az egyes kerékpáros szakaszok sokszor nincsenek megfelelően összekötve, a kerékpáros lámpáknál indokolatlanul sokat kell várni, ritkábban váltanak zöldre, mint az autósoknak. Ráadásul van olyan, hogy egy kereszteződésen csak 2, egyáltalán nem összeszinkronizált lámpán keresztül lehet átjutni, mindegyiknél külön kivárva a zöldet.

Az autóvezetőkkel kapcsolatban egyébként az a tapasztalatom, egyre többször előzékenyek, segítőkészek, előzésnél megfelelő oldaltávolságot tartanak. Ha nem azt feltételezem, hogy csak óvatosak a szokatlan kinézetű mutáns bringámat látva, akkor inkább arra tudnék gondolni, hogy az autósok is lehetnek akár bringások is, ha hazaérve leteszik a kocsit. Innen merítik az empátiát!

Hogy ne csak a napos oldalról beszéljek, számomra sajnos három nappal a vége előtt 554 km-rel és 15 bringás nappal befejeződött a BAM, ugyanis egy műszaki hiba miatt hatalmasat zakóztam. Egy hetet most kényszerűségből ki kell hagynom. De ma reggel, ahogy a fiam autóval vitt be a munkahelyemre, a dugóban ücsörögve már lelkesen mutogattam neki, bicajjal merről szoktam jönni, hogyan húzok el a tömött sorokban araszoló autók mellett a kerékpárúton.

Már csak pár nap, és újra két keréken! :)