Magyar Kerékpárosklub Álláspont. A járda a gyalogosoké!?

A Magyar Kerékpárosklub (MK) a legnagyobb hazai kerékpáros szakmai szervezetként, most elindított álláspont sorozatában a kerékpározással kapcsolatban leggyakrabban felmerülo kérdésekkel, problémákkal kapcsolatban fogalmazza meg szakmai véleményét. A cikkek célja, hogy az adott kérdésben párbeszéd induljon el, mely lehetoséget ad a közlekedoknek meglévo tapasztalataik megosztására, véleményeik megvitatatására, ezzel elosegítve a békés együttközlekedést, ami mindannyiunk közös érdeke. Az elso cikkben a kerékpárosok járdán közlekedésével foglalkozunk pro és kontra.

„Önök ott száguldoznak!”

A Magyar Kerékpárosklub naponta több telefonhívást kap, melyben ingerült közlekedok számolnak be arról, hogy a járdán, vagy a kapuból kilépve majdnem elgázolta oket egy száguldó kerékpáros. Egyre többen kerékpároznak a járdán? Ez nem valószínu. A bejelentok azt kérik, hogy indítsunk kampányt a járdázás ellen, de a kérdés korántsem ilyen egyszeru.

Miért baj, egyáltalán baj-e, hogy a járdán kerékpároznak?

Azt gondoljuk, hogy baj, mert konfliktusokat szül, és baleseteket okoz. Baj azért is, mert akadályozza a Kerékpárosklub azon törekvését, hogy a kerékpárral közlekedoket is a közlekedés integráns és egyenrangú tagjának tekintsék. Viszont szükséges abból a szempontból, mert sok kezdo biciklis nem mer az úttestre menni, az autók, kamionok között kerékpározni. Jogilag most is tilos a járdán kerékpározni azonban, ha holnaptól valóban ellenoriznék és következetesen büntetnék, az sokakat elrettentene a kerékpározástól, és visszaülnének az autójukba, ami a városlakók közös vesztesége lenne. A Magyar Kerékpárosklub ennek érdekében indította el Bebiciklizés projektjét, mely a forgalomban kerékpározástól tartók számára vezetett városi kerékpártúrák során a biztonságos városi közlekedést tanítja meg.

A járda és a közlekedok

Az utóbbi 20 év „kerékpáros fejlesztése” arról szólt, hogy kerüljön egy sárga csík a járdára. Ezzel azt sikerült elérni, hogy a járdán való kerékpározás elterjedjen. Ez az „eredendo bun”, és ezzel a legnehezebb leszámolni. A járdázást emellett néhányan azért is választják, mert félnek az autósok között kerékpározni, ugyanis a városokban nincs, vagy csak kevés olyan kerékpáros infrastruktúra van, amit a „potenciális kerékpáros” szubjektíve biztonságosnak tart. Emellett sok olyan hely van, ami objektíve sem biztonságos (pl. Andrássy úti kerékpársáv). Az otthon naponta kerékpárral közlekedo külföldi turisták ennek a legjobb indikátorai, akik itt Budapesten rémülten menekülnek fel bérelt bicajukkal a járdára. Ennek az oka természetesen az általános közlekedési helyzetben és morálban keresendo. Kampányokkal tanítható, hogy mi a különbség a szubjektív és az objektív biztonság között - ezzel növelve a közlekedok biztonságérzetét - azonban a probléma megoldását, csak a közlekedés egészének átalakítása jelentheti. Egyenlo felekként tekintve a közlekedokre, megfelelo teret és infrastruktúrát kell biztosítani minden közlekedo számára. Sokakban ma is megfogalmazódik a szándék, hogy a kerékpárt ne tekintsük jármunek, ne zavarják a kerékpárosok a „normális közlekedést”, hanem menjenek a járdára. És ez nem csak a tervezok, hanem a jármuvezetok szájából is elhangzik.
A járda és a gyalogos „tiszteletének” csorbulása városrendezési problémákra is visszavezetheto. Sajnálatos módon az utóbbi 20 évben sok közlekedési és városrendezési problémát „próbáltak” a járda, a gyaloglás, a köztér kárára „megoldani”, ami szintén növeli a feszültséget a közlekedok között. Ilyen megoldások például: „sok az autó, alakítsunk ki parkolót a járdán” (erre még jogszabály is született!), „kevés az önkormányzat bevétele, adjuk el ingatlanfejlesztésre a köztereket”, „nincs hely az autók közlekedésére, növeljük az út szélességét a járda kárára” stb. és persze a sárga csík a járdán… Ezekkel az eszközökkel sikeresen lehetett mindenkinek beleverni a fejébe, hogy a gyalogjárda nem számít, azzal bárki bármit csinálhat, és sajnos ez meg is történt.
A harmadik megemlítendo tény, hogy a gyalogosokhoz, autósokhoz hasonlóan a kerékpárosok sem homogén társaság, így a kampány eszközeivel sem érheto el mindenki. Vannak, és mindig lesznek is olyanok, akik nem szállnak le a Margit-hídon, akik valóságos „BMX banditaként” száguldoznak végig az utakon, se gyalogost, se autóst, se kerékpárost nem tisztelve. Ezen a helyzeten változtatni nehéz, csak velük közösen lehet.

Megoldási javaslatok

Mivel összetett, többszereplos problémával állunk szemben, megoldást csak a közlekedok közös akarata, a biztonságos „együttközlekedésre” törekvése jelenthet. A Magyar Kerékpárosklub is csak azt teheti, hogy megfogalmazza véleményét és nyilvános viták során ésszeru együttközlekedési szabályokat fogalmaz meg, melyeket ki-ki belátása szerint betarthat.

A Magyar Kerékpárosklub által megfogalmazott és követett szabályok:

• Lehetoleg kizárólag az úttesten, kerékpárúton közlekedem, mert tudom, hogy ott nagyobb biztonságban vagyok, mintha járdáznék, és mert ott nem zavarom, veszélyeztetem a gyalogosokat.
• Ha a járdára kényszerülök (mert nincs hely az úton, vagy kisgyerekekkel megyek stb.) vendégként viselkedem.
• A járdán nagyon óvatosan és lassan tekerek, együttmuködoen közlekedem. Igyekszem kitalálni, hogy az elottem gyalogló merre fog lépni, jelzem, hogy jövök, de nem „csengetem” le oket, és nem szlalomozok közöttük. Ha elengednek, megköszönöm, elnézést kérek, ha zavartam, megijesztettem oket.