Mesterséges dugó Budapesten: ki kísérletezik kin?

A Budapesten tervezett rövid, egy hónapos ideiglenes forgalomcsillapítási terv vagy ötlet nagyon nagy felháborodást keltett, napok óta tele a tiltakozó, érzelmektol futött, néha szakmai, vagy annak tetszo nyilatkozatokkal a sajtó.

Nézzük, mi lehetett a tervezok indítéka: valamit tenni kéne, mert például:

• ma Budapesten több az autó, mint a hely: 1994-ben a Budapesti utak össz hossza kb. 4250 km volt, mára ez alig nott 100 km-rel. Ezzel szemben ugyanebben az idoben az egyéni gépjármuvek száma kb 30 %-kal nott, és ehhez adódik még az agglomerációból ingázók hatalmas hada. És már 1994-ben is alig fértünk el.
• a belvárosi területen radikálisan csökken a gépjármuforgalom átlagos sebessége (majd’ a felére, mostanában alig 14 km/óra). Tehát autóval közlekedni már lehetetlen, éppen az autók miatt.
• a tömegközlekedés, ami a kilencvenes években még magasan kihasznált volt, mára alaposan veszített népszeruségébol, bár még mindig sokkal magasabb a kihasználtsága, mint Európa sok fejlett városában.
• Budapest levegoje mára gyakorlatilag nem „fogyasztható”: ma (május közepe) már elérte a 40-et azon napok száma, amikor a szálló por mértéke messze meghaladta a megengedett értéket. (az EU-ban ez évente nem lehet több mint 35 nap, nálunk erre az évre több mint 100 nap a „tervezett”). És ez csak egy komponense a minket mérgezo anyagoknak a „levegonkben”
• a városban lassan nincs járda, nincs az utcák mentén kiskereskedelem, már megállni beszélgetni is nehézségbe ütközik egy járdán.

A mai napig nagyon kevés olyan intézkedés született városunkban, ami megpróbálta volna megállítani ezt a folyamatot, és ami mégis megvalósult, vagy éppen tervezik, azt is sokan támadják. Megindult a tehergépjármuvek számának csökkentése a város belsejében, természetesen azonnal támadásba lendült az ágazat. Elkezdodött néhány (igazán nem sok) útvonal átereszto képességének csökkentése éppen annak érdekében, hogy a szomszédos üzletek ismét életre kelhessenek, de éppen a kereskedok tiltakoznak ez ellen. Valami elindult végre kerékpáros-ügyben is, de ahogy halad elore a lassú folyamat, úgy teljesedik ki a tiltakozók hada, nemritkán „szakemberekkel” az élen.

A szakemberek szava fontos! Végül is nekik kell érteniük a közlekedéshez, urbanisztikához, nem a politikusoknak, sot, vezetniük kéne oket a helyes irányba. Hogy állunk ezzel, mit szólnak a szakemberek a fenn vázolt helyzethez?

Ha a kerékpáros közlekedéssel kapcsolatos véleményekbol lehet következtetni erre, akkor nagyon szomorú a kép: lassan egyedül lesz Budapest Európában, ahol még mindig lökött alakok orült hobbijának, a közlekedést zavaró, életveszélyes dolognak tartja szinte egyhangúan a magyar „szakembergárda”, mérnökökkel, szakpolitikusokkal, szabályalkotókkal együtt a városban a kerékpáros közlekedést - tisztelet a kivételnek. Ma, amikor Brüsszelben az EU vezetoi, a világ vezeto közlekedési szakemberei által fémjelzett nemzetközi kerékpáros konferencián (Velo-city 2009) közös nyilatkozatot (www.ecf.com) tesznek, felhívva a világ polgármestereit, növeljék a kerékpározás arányát városuk közlekedésében 2020-ig minimum 15 %-ra. (egy héttel a felhívás után az aláíró városok száma több mint 20, köztük török, bolgár, román és észt) Mert, mint Prof. J-P Van Ypersele, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének elnökhelyettese beszédében kijelentette, nincsen más út ma a világ városai számára, mint csökkenteni az egyéni gépjármu-használat mértékét és növelni a kerékpározásét, mert ez az egyetlen jármu, amely minden tekintetben hasznos városnak, közösségnek, gazdaságnak (win-win megoldás)

Most végre van itt Budapesten néhány ember, aki úgy gondolta, legalább egy pár napra ki kéne próbálni, milyen az, ha egy nagy forgalmú utat (mit keres egy autópálya a belváros közepén?) kicsit átalakítunk olyanra, hogy lehessen ott sétálni, bicajozni, még közlekedni is. (Mert a közlekedés minden híresztelés ellenére nem az autók folyamát, hanem az emberek A-ból B-be eljutását jelenti!). Meg is indult a nehéztüzérség az ötlet ellen. A fo vád: ne tessék kísérletezni a lakosság kárára, mert ennek természetesen csak kára, áldozatai lesznek.

Nem, kedves tiltakozó hölgyek és urak, vezeto közlekedési szakemberek. Nem ez a kísérlet! Önök kísérleteznek velünk, hogyan éljük túl a város mérgezett levegojét, hogyan ússzuk meg a közlekedés okozta stresszt, hogyan turjük, hogy már nincsenek közösségi terek sem a városban, ahol egy kicsit beszélgethetnénk, hogyan szokjuk meg, hogy a gyerekeinket már lassan nem lehet az utcára kiengedni! Önök, akik szakemberek voltak már hosszú évekkel ezelott is, amikor olyan közlekedést terveztek, aminek a „levét isszuk” ma, de legalábbis nem tiltakoztak ellene! Az Önök munkájának bizonyítványa, hogy sikerült ledolgozni gyönyöru városunkat a legélhetetlenebbek közé (Gallup urban audit), bár ahogy a listát nézem, e bukott osztály majd’ mindegyik tagja elkezdett már javítani, lassan maradunk egyedül.

László János
Elnök
Magyar Kerékpárosklub

Fotó: stroopwafels [nu met zonnebril]