Velo-City Global 2010, a második nap

Sziasztok! A szerdai beszámolót Ders készítette, és 4 dologról szól:

1. BAM, a saját eloadás,
2. Bogota, almák és körték - mások eloadása
3. a plenárisok kontrasztja, ill.
4. élet a konferencián kívül :).

Hogyan lesz a BAM fenntartható? Saját eloadás: Kerekasztal beszélgetés a Bringázz a Munkába!-ról Belgiumban és Magyarországon.

Mindenki érdeklodik a BAM után és a nálunk felhalmozott know-how, honlap és gyakorlat komoly értéket képvisel! (homályosan felsejlett egy nemzetközi egyuttmuködés és knowledge-sharing ötlete), de más és más fejlettségi szinten állnak, amit 3 csoportba lehet szedni:

1. Szeretnék csinálni, de egyáltalán nincs forrásuk
2. Ahol mi állunk - hosszú távon biztosítani kell a finanszírozást
3. Nyugaton sok helyen fizetos a szolgáltatás

Egyik út lehet a BAM hosszú távú fenntartásában, hogy mi is a 3. lépcsore lépünk. Ez persze elvi kérdés is, de csupán a megvalósítás szempontjából a cégeknél két lépést lehet megkülönböztetni: 1) a cégek értik, hogy jó nekik a sok bringás, 2) tudnak és hajlandóak is tenni ezért. A bringázz a munkába, mint szolgáltatás akkor az 1-es és 2-es fokozat között levo cégeknél muködik: szeretnének bringásbarátok lenni, de nincs tudásuk/szabad eroforrásuk, és ezt szívesen outsource-olják (persze itt senki ne gondoljon komoly mobilitástervekre, poszterekrol, cégre szabott adatszolgáltatásról, stb. van - még - szó).

Számunkra a konklúzió, hogy elso körben ki kell építeni a direkt kapcsolatokat a cégekkel (igen, fel kell keresni személyesen a legfontosabbakat), látni elso kézbol az o véleményüket, és megtalálni azokat, akik az említett szinten állnak bringásbarátság szempontjából.

Bogota, almák, körték - mások eloadásai

Egy helyi mérnök beszámolója nagy kedvencünkrol, Bogotáról: kb. 4%-nál vannak (ez Penalosa elott 0,6 volt, ami jelentosen megugrott, utána 3-4 között oszcillál), és túlságosan infrastruktúra-fókuszban vannak, cyclechic és BAM kéne oda is! - ezt ki is fejtettem, és értik a dolgot, de azért egy mérnök az mindig mérnök marad… :) Egy érdekesség: Bogotában van olyan keresztezodés, ami 100 méter széles, és az ilyesmik önmagukban nagy visszatartó erot képviselnek a biztonságos bringázás szempontjából!

Almát almával? Lehet hogy csak azért rosszabb a kerékpáros baleseti statisztika, mert több fiatal aki biciklizik, több ideig tart egy adott út, stb.? Nem elég csak a számokat nézni, a magyarázó változók is ugyanolyan fontosak.

Persze kiderült az is, hogy a tengerentúliak (ez esetben új-zélandiak és ausztrálok) inkább körték, ha mi vagyunk az almák. Amibol kiindulnak, igaz: ha növelni akarjuk a kerékpárosok számát, a potenciális (még nem) kerékpárosok igényeit kell figyelembe venni, és nem a már kerékpározók - akár harciasan képviselt (enyhe mosoly a szám szélén) - érdekeit. Konklúzió: mivel az emberek azt mondják, hogy félnek, ezért elválasztott infrastruktúra kell mindenhova. Más megoldás nincs. Vélemény: a felismerés nagyon fontos (és ezen nekünk is el kell gondolkozni!), viszont a szemellenzos - marketing hatását teljesen negligálni ("mert úgyis a címlapon lesz a biciklis haláleset az újságban") finoman szólva kérdéses.

A praktikus és a politikai gondolkodás - a plenáris eloadások

Amúgy a nap érdekes keretes szerkezetben zajlott. Reggel Mikael barátunk elmondta a számunkra ismert gondolatait a természetességrol és trendiségrol, meglepo módon képekkel alátámasztva. Mi értjük ezt, de úgy tunik a politikusok még nem. A nap végén egy indiai és egy EU-s hölgy tartott demagógba hajló avagy unalomig ismételt érvekkel alátámasztott, gyújtó hangúnak szánt beszédeket - szakmailag nem adott sokat, de tudjuk, szükség van az ilyenekre is.

Egyéb

Koppenhágában nagyon szép ido van - és 10-kor még világos. Utóbbit azonban szerdán nem tapasztaltuk meg, mert egy közös nagy vacsorával zárult a napunk. Folytatás következik!

Videóblog a 2. napról