Történet a bringás összetartásról ...

Azért ragadtam klaviatúrát, mert meg szeretném osztani veletek ezt a tegnapi történetet. Egyfelol élesben megtapasztaltam a manapság kevés helyen létezo közlekedési és erkölcsi kultúrát (amirol azt gondoltam, lassan már csak városi legenda), másfelol újfent el lehet gondolkodni az örök téma, a kerékpárutak állapota felol.

Szóval mentem hazafelé az újpesti Berlini úton, amikor az elottem haladó kerékpáros kollégát megdobta a szegély (aki rendszeresen arra jár, jól tudja, hogy a kerékpárút és a járda többi része között minimum ötcentis szintkülönbség van), és hatalmasat bukott. Nem tudom, végül volt-e törése, de egy csuklóficam és kisebb horzsolások az arcán alapból kinézett. Azonnal megálltam, hívtam a mentoket, de nem ez a lényeg, hanem hogy két perc alatt fékezett mellettünk vagy három-négy bringás, mind azt kérdezte, miben tud segíteni. Addig nem is mozdultak, amíg nem voltak biztosak benne, hogy nincs már szükség rájuk a továbbiakban. Ezúton is köszönöm nekik.

Mero véletlen, amolyan deus ex machina, hogy megállt mellettünk egy autó, amiben egy nagyon szimpatikus orvos ült, akirol késobb kiderült, hogy azelott az OMSZ legfobb vezetoje volt. :) Sajnos a nevét elfelejtettem... Nos, o huvös profizmussal leszervezte a mentosökkel, hogy ne mondjuk 20 perc múlva jöjjenek - ami azért elofordulhatott volna - a kocsi ott is volt 5 percen belül.

Innen már nem volt gond. A srác, aki a dokival utazott a kocsiban, vállalta, hogy hazaviszi az elárvult bringát, szerencsére nem lakott messze a sérült kolléga.
A történetnek két tanulsága van:

1. Ezek szerint igenis létezik még olyan, hogy közlekedési kultúra, és a jelek szerint igen eros a bringások között. Jó dolog ez, gyerekek! :) Nevezhettek sovinisztának, de nem vagyok benne biztos, hogy az átlag autós megállna ilyen szituációban egy másik autós kedvéért.

2. Világosan látszik, hogy a "kiépített" kerékpárutak sem biztonságosak, és nem csak azért, mert legtöbb helyen össze vagyunk szorítva a gyalogosokkal, hanem mert egyik önkormányzat sem jött még rá, hogy bringautat nem csak megépíteni, fenntartani is kell. A Berlini úti bringaút ékes példája ennek a nemtörodömségnek: hiányos kövezet, szintkülönbségek, lesimítatlan járdaszegélyek a keresztezodésekben, hatalmas repedések, gaz, hadd ne soroljam. Vajon mikor érjük el azt az alapból elvárható minoségi szintet, ami egy tökéletesen átlagos nyugati városban jelen van?