Velo-City - Zoli beszámolója

A Velo-City konferencia olyasmi, mint a Critical Mass, csak kicsit hivatalosabban. Minden a bringázásról szól, és olyanokkal lehet beszélgetni, akik ezzel foglalkoznak mindenfelé a világon.

A brüsszeli konferencia nekem azért volt különleges, mert „hazai terep” volt, korábban ugyanis több évig itt éltem. Ennek megfeleloen kalauzoltam a csapatot, hogy mikor melyik villamosra szálljon/milyen irányba menjen, bár azért engem is értek meglepetések. Pl. amikor lezárták a belvárost az autók elol – korábban nem volt ilyen Brüsszelben – és elterelték a buszokat. Helyismeretben egyébként volt más segítségünk is, néhány itt élo magyar vendégül látott minket, nekik nagy köszönet ezért.

Továbbá örömmel tapasztaltam, hogy az utóbbi években szinte az összes utcán kerékpársávok és piktogramok jelentek meg, és ezzel együtt a biciklisek is megszaporodtak, bár korántsem olyan ütemben, mint Budapesten. Brüsszel egyébként tényleg nagyon jó helyszín volt a konferenciának, nem is feltétlenül azért, mert itt muködik az EU legtöbb intézménye, hanem mert egy igazi „feltörekvo kerékpáros város”, korábban szinte 100%-ban az autókra kiépített infrastruktúrával, amit most nagy erofeszítésekkel próbálnak megfordítani. Ha valaki azt mondja, hogy Budapesten sokan járnak autóval, az még nem járt Brüsszelben. A biciklizés feltételeinek megteremtése pedig tényleg gozerovel folyik, pl. a kerékpáros felállóhelyeket (keresztezodésekben eloretolt hely a bicikliseknek) egy baleset hatására 1 nyár alatt festették fel Brüsszel kb. 500 keresztezodésében.

A konferencia szukebb helye, a Tour&Taxis nevu volt ipari terület nagyon stílusos és különleges volt (nekem egyúttal ismeros, mert többek között az itteni legnagyobb zenei fesztivál és az EU-köztisztviselok versenyvizsgájának helyszíne is). Viszont nem biztos, hogy egy ilyen egyteru ipari csarnok, függönyökkel leválasztott termekkel alkalmas arra, hogy párhuzamos szekciókat tartsanak benne, ugyanis minden áthallatszik. Az már csak egy extra esemény volt, amikor a csütörtöki özönvízszeru esot nem bírta a teto és a nagyterem uszodává változott... De nem akarom földbe tiporni a szervezoket, mert egyébként nagyon jól összehozták a konferenciát.

A konferencia szakmai része jó képet adott arról, hogy a világ egyes részein hol tart a kerékpáros ügy. Itt leginkább azt vettem észre, hogy sok nyugati országban a biciklizés a közigazgatásba teljesen beágyazva muködik, pl. a kerékpározz munkába „kampány” több helyen a cégeknek kötelezo mobilitási tervek alapján folyik. Ehhez képest az, amit mi csinálunk, sokkal „szabadabb” és izgalmasabb – azért, mert nálunk a közigazgatás még nem foglalkozik ilyesmivel.

Volt persze sok mellébeszélés is, foleg az Európai Bizottságot képviselo politikusok részérol, akik mindenféléket ígérgettek, de nagyon látszott, hogy nem értik a dolgot. Megbizonyosodhattunk, hogy az egyes szervezetek leginkább magukban (és egymásban) bízhatnak, ha sikereket akarnak elérni.
A témák közül bennem egyébként leginkább az autómentes negyedekrol szóló eloadás és a dél-amerikai, afrikai helyzetet bemutató szekció hagyott nyomot.

Ezen kívül természetesen csomót bicikliztünk: minden résztvevo kapott biciklit, a szervezok nagyon fifikásan a pár nappal késobb induló bérbicikli-rendszer bringáit adták oda. Jó kis agyváltós jószágok voltak, de 20kg-s súlyukkal nem volt nagy élvezet megmászni Brüsszel dombjait. Ha ehhez még eso is társult, azt külön szerettük :-) (ez gyakran elofordult).

Bicikliztünk még Gentben is, ahol túrákat szerveztek nekünk, hétvégén pedig a csapat egy része Leuvenbe kirándult. Ezek egyébként már most is bringás mintavárosok, Brüsszellel ellentétben, sok helyen a házfalak nem látszottak a sok odatámasztott biciklitol. De a sör mindenhol nagyon jó volt, ezt persze tudtam már korábban is.

Képek:

1. A konferenciára kapott biciklik immár szolgálatba állítva Brüsszelben
2. Kávészünet a konferencián
3. Kerekezés Gentben