Elnökség
Halász Áron - elnökségi tag
Hevesi Edit - elnökségi tag
A kerékpározás iránti szerelem ismertetésébe e rövidke bemutatkozó írásban most nem folynék bele, hiszen tudjuk, tudjátok, hogy a klub tagságát, a klubbért tevékenykedő embereket elsősorban ez köti össze. Ez a fő mozgatórugó és remélem még sok-sok éven át ez is marad.
Mint új elnökségi tag, nem az ismeretlenségből jöttem. Már 2006-tól, a Magyar Kerékpárosklub "újraéledésétől” fogva a csapat tagja vagyok. Ekkor alakítottuk meg többed magammal a klub debreceni területi szervezetét is, melynek a kezdetektől egészen 2013 februárjáig a vezetője voltam.
Az elmúlt 7 évben volt alkalmam belülről, és a központtól viszonylag távol eső területi szervezetesként valamelyest kívülről is szemlélni a klubot. Jól ismerem a gyerekbetegségeit, az abból fakadó működési nehézségeit, és jól ismerem azt az arcát is, amely nagyon is szerethető! Amiért országszerte sok-sok önkéntes (köztük én is) hajlandó időt és energiát nem sajnálva dolgozni! Ami tömegeket képes megmozgatni, és nem utolsó sorban kiváló szakmai munkát végez.
Az elnökségben végzendő munkámmal azon leszek, hogy a meglévő gyerekbetegségeket végre valahára kinőjük, fejlődjünk, erősödjünk, növekedjünk.
Több területen is szeretnék munkálkodni. Van, amihez az eddigi önkéntesként szerzett tapasztalat köt, van, amihez a szakmai végzettségem és munkatapasztalatom, és van, amihez ez is, az is. Vannak konkrét terveim és elképzeléseim, melyeket most nem fejtek ki, de röviden azért vázolnám a főbb csapásvonalakat.
Szeretnék javítani a klub működési hatékonyságán, a projektek, feladatok átláthatóságán, jobb elosztásán, a központ és a területi szervezetek közötti kommunikáción.
Szeretnék a területi szervezetek munkájához több segítséget nyújtani, hogy motiváltabban és hatékonyabban működhessenek.
Szeretném szakmai téren az oktatási/szemléletformáló projekteket erősíteni, a szolgáltatások területén pedig a turisztikai vonalat fejleszteni, bővíteni.
Remélem az elmúlt időszakban végbement változások, személyi cserék után sikerül egy viszonylag állandó, hatékonyan együtt dolgozni tudó csapatot felállítanunk, amivel mi magunk és természetesen ti, a klub tagjai, támogatói (leendő tagjai és támogatói) is elégedettek lehettek.
Kürti Gábor - elnökségi tag
Kükü vagyok, 3 gyerek apukája, a Hajtás Pajtás vezetője és a Critical Mass alapjárati motorja. Most épp ez romlott el az autómban, és tökre megtetszett ennek az alkatrésznek a funkciója.
Kevés az időm. Emiatt nem vállaltam eddig tisztséget az MK-ban, bár picit 2006 óta a saját gyerekemnek tekintem (sokan vagyunk ezzel így). Csakhogy most úgy érzem hogy történelmi pillanatban van a Kerékpárosklub. Mindig mérges voltam a Kerékpárosklub elcsúszó pénzügyeire, és nagyra értékelem azt a szakmai munkát amit végez. A kettő
közti ellentmondás szerintem hosszú távon fenntarthatatlan. Meggyőződésem, hogy a Klubnak profi vezetésre van szüksége. Ugyanakkor nagyon izgulok, hogy alkalmas maradjon arra, hogy aktivisták ügybuzgalomból dolgozzanak benne/érte. Szeretnék aktívan tenni azért, hogy se technokrata, se belterjes ne legyen.
Először említem nyilvánosan, lehet népszerűtlen lesz... Talán észrevettétek, hogy a Critical Mass-ban való részvételem kissé személytelen. Ritkán töltöm a szabadidőmet kerékpáros aktivista közegben. Ez részben tudatos dolog, mert a civil tapasztalatom szerint nagyon könnyű, és jóleső dolog belemerülni, de ki tudja szívni a hatékonyságot, a víziót az emberből, ha a személyes kapcsolatait és AZ ÜGYET amiért barrikádra is menne, összekeveri. Bár tök jófejek vagytok, de az MK-ból a legjobb haverom a kiskörúti számláló. Elég gyakran, csak úgy meglátogatom. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a CM közegből olyan ágak nőttek, majd önállósodtak akár teljesen, mint a Bringakonyha, a bebic, a night ride, a millis csapat, a bringapóló, vagy maga az MK. Viszont számtalan esetet láttam arra, hogy ugyanezek a közösségek elcsaládiasodtak, a vízió összébb ment, sőt helyenként kiadós összeveszéseket is testközelből néztem.
Az MK-t egy nagyon erős, nagyon profi szervezetként képzelem el, amiben van ennek a családias légkörnek is helye, de beleférnek azok a technokratább, üzleti vonalon profi emberek is, akik nélkül meggyőződésem szerint az MK vegetálni fog. Igen ám, de amikor meg rájuk gondolok, rögtön elkezdem félteni a hiteles, közösségi vonalat értő és
érző, önkénteseket vonzani képes oldalát az MK-nak. Vajon ha valaki kívülről érkezik, érteni fogja a szervezetet? Részben azért aggódom, mert bár egyenként nekem szimpatikusak, de nem ismerem őket, és tudni szeretném merre vinnék az MK-t. Ez a vívódás hozta a felismerést, hogy ha beszavaznak, részt kell hogy vegyek a következő időszak elnökségében. Úgy érzem, alkalmas vagyok arra az interface szerepre, ami a két szemléletmód fontosságát tolmácsolja egymás felé, mert mindkét nyelvet érteni vélem. Pl. elsők közt ismertem fel, hogy az MK elnöksége szatellit tüneteket mutat, és hogy a szervezettel folytatott belső kommunikációja gépies, kényszeredett, vagy sokszor elmarad.
Van egy másik motiváció is. Elmondtam már párszor, hogy a CM egy rövidebb életciklusos szervezet, mint az MK, ami jó esetben 100 év múlva is működhet. Viszont a CM annyi ember annyi energiáját gyűjtötte össze, amit a leszálló ág idejére nem megkötni óriási stratégiai hiba lenne. Már 2006-ban azt gondoltam, hogy az MK-nak egyszer több tízezres tagsággal kellene készen állni arra a napra, mikor már csak a sinya meg én biciklizünk kézen fogva szeptember 22-én. Ebben az ügyben még csak az
alapok lettek letéve. Az MK most egy ezres fizető taglétszámú (itthon ez nem kevés), fluktuáló szinten van, és muszáj hogy tovább lépjen, és legalább a saját külső súlyához, elismertségéhez felzárkózzanak a belső viszonyai. Itt szorongatjuk a stafétabotot, de nincs készen a fogadó kéz. Talán beljebbről többet segíthetek, jobban megérthetem hol vannak az akadályok, és segíthetek a feloldásukban.
Az elején az idővel kezdtem. Emiatt döntöttem nehezen. Igyekszem aktív lenni, de időkorlátaim miatt a fentiekben vállalnék nagyobb szerepet, és vannak olyan területek, amiben visszavonulva szeretném csak nézni mi történik. Picit ellenőr szerepnek képzelem el a tevékenységem. Szeretném, ha a Kerékpárosklubban beállna egy fenntartható alapjárat, ami után végre sebességbe lehetne tenni a szervezetet.
László János - elnökségi tag, ügyvivő elnök
2006 eleje óta vezetem az MK-t, azóta csak ezzel foglalkozom, az addigi vállalkozói munkámat befejezve. Terveim szerint az MK professzionális szakmai szervezetté kell váljon, ami hatékonyan képes megfogalmazni a kerékpározást érintő kérdéseket, képes szakmai ajánlásokkal a fejlődést segíteni, és képes a kerékpárosok érdekeit képviselni és védeni az egész országban. A jövő egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy Budapesthez hasonló hatékonysággal és erővel jelenjünk meg vidéken is. Nagyon fontos, hogy ismertségünket növeljük országszerte. Szervezzük új - elsősorban a szemléletváltást segítő - projektek beindítását, fontosnak tartom e munkák folytatását. Stabilizálni kell pénzügyi helyzetünket, kiszámítható és tervezhető bevételek teremthetik csak meg a szakmai munkát, az iroda működését. Szeretném, hogy egy jobb irodánk legyen, ami mindenki számára nyitott kell legyen, szakmai könyvtárral, sok hozzáférhető információval. Szeretném folytatni a a megkezdett munkát, hogy az MK az ország legerősebb civil szervezetévé váljon.
Veszelovszki Zsolt - elnökségi tag
1980 körül kerültem Budapestre. Előtte Szolnokon mindenkinek természetes volt, hogy biciklizik, hát az egyetemre is hoztam magammal a piros SR24-esemet. Szinte az egyetlen voltam ebben az időben, aki bicajjal közlekedett.
Jött a 90-es évek eleje és jöttek a lózung szövegek, hogy átalakul a város, Amszterdam a minta. És semmi nem történt… egészen az elmúlt évekig, amikor valami megmozdult. Már nem egyedül bicajoztam, jött a CriticalMass és a MK.
A folyamatban talán én is segítettem valamit. CM résztvevőként velocipéddel a sor végén. A cégemmel, a PORT.hu-val minden bicajos megmozdulást segítve a túráktól a versenyeken át a BringaExpoig. És mindennapi városi biciklistaként, aki talán mintát is adhatott a „menedzser” rétegnek is, hogy a tárgyalásokra sem ciki biciklivel megérkezni.
Hogy miben tudnék segíteni az MK életében? Talán a mostani egyik legfontosabb dologban, a finanszírozásban és a szervezettség növelésében.
Az MK nem egy hatalmas költségvetésű szervezet, nem tűnik nehéznek olyan szponzorokkal körbevenni, akik elkötelezetten segítenék a működés
finanszírozását. Ehhez persze professzionális marketing anyagok és valóban
meggyőző logika kell, hogy miért is segítsenek. Pedig minden rendelkezésre állna, csak...
A szervezettség alatt pedig egy valódi integrátor szervezetet gondolok, ahol mindenki helyet talál magának aki bicajozásért elkötelezett ember. Meg is kapja a neki tetsző, a felkészültségének, mentalitásának megfelelő feladatot, amit természetesen számon is kérnek tőle.
Hát ennyi.
Ellenőrző Bizottság
Bársony Zsolt
1984-ben születtem Budapesten. Korábban Szentendrén éltem, 2002 óta Budapest XV. kerületében lakom. Családi méhész vállalkozással kezdtem pályafutásom, jelenleg a Sara-lee zrt.-nél (kávé és tea gyár) teagépek üzemeltetésével foglalkozom. Teljesen semleges vagyok a politikában, nem foglalok állást politikai kérdésekben. A kerékpár számomra mindennapos közlekedési eszköz és még szabadidőmben is ezt használom.
2008 óta vagyok a Magyar Kerékpárosklub tagja, de 2009-től veszek részt aktívan a munkájában. Elsősorban önkéntesek összefogását, koordinálását szervezem. Rendezvények, kitelepülések előkészületeit és lebonyolítását segítem és az irodának is próbálok minél többet besegíteni. Ezenkívül az Észak-Pest (Tsz) tagjaként is helytállok.
Mindennap bringázok. A barátaimat és mindenki mást is próbálok a kerékpározás szeretetére rávezetni. A klubba való belépésre ösztönzöm az embereket. Célom a szabályok betartása és az önkéntesek összefogása és megbecsülése, az iroda, az elnökség, a Tsz-ek és az önkéntesek közötti kapcsolat és információ áramlásának javítása. Álmom az önkéntesek megbecsülését kivívni.
Novák Péter
1974-ben születtem Budapesten. A BGF-en idegenvezetőnek tanultam, majd a Kodolányi János Főiskolán idegenforgalmi közgazdászként végeztem. Angolul középfokon, németül alapfokon beszélek. Szálloda- és vendéglátóiparban dolgozom közel húsz éve, hol saját vállalkozásomban, hol alkalmazottként. Négy éve kerékpározom komolyabban, télen-nyáron, évi 6-7000 kilométert. Számomra a kerékpár egyszerre közlekedési eszköz és kikapcsolódást nyújtó szórakozás, legyen szó munkába járásról vagy évenkénti nagyobb túrákról a barátaimmal. A klubban és a dél-budai területi szervezetben végzett munkámmal azt szeretném elérni, hogy a kerékpárra ne divatként vagy egy különc réteg hobbijaként tekintsenek, hanem mindennapi reális választás legyen a tömegek számára és ehhez az MK biztosítani tudja a megfelelő szakmai hátteret és képviselni a közösségi érdekeket.
Töreki Attila
Töreki Attila vagyok, 1972-ben születtem Budapesten. Korábban Csepelen laktam, 1997 óta pedig Angyalföldön. Egy lányom és egy fiam van. Munkahelyemen nagy informatikai rendszerek üzemeltetését végzem.
Teljesen semleges vagyok a politikában, nem foglalok állást politikai kérdésekben. A kerékpározás számomra azonban nem politikai, hanem közlekedési, sport és turisztikai kérdés.
2008 óta vagyok tagja a Magyar Kerékpárosklubnak, azóta részt veszek a munkájában. Elsősorban informatikai feladatokkal foglalkozom, segítem a honlap jobbítását. Emellett tagja vagyok a Területi Szervezetek és a Közlekedési Munkacsoport levelezési listájának, figyelem a folyamatban levő építési projekteket, próbálok azokhoz építő kritikával hozzászólni.
Egész évben bringázom. A családom szinte minden tagja már MK tag. Baráti körben is buzdítok mindenkit a bringázásra és tagságra. A BAM kampány alatt munkahelyi bringás programokat szervezünk, sokat dolgoztunk azon, hogy cégünk igazi bringabarát munkahely legyen. Mindezek mellett segítek rendet tartani a criticalmass.hu-n.
Célom a szabályzatok betartatása és a kommunikáció javítása az elnökség, a területi szervezetek és az önkéntesek között. Erősíteni szeretném az MK jelenlétét vidéken is. Kiemelten fontosnak tartom az önkéntesek munkájának támogatását. Vízióm, hogy az MK ne csak egy profi, szakmai szervezet legyen, hanem egy nagy taglétszámú, szerethető, jó együttműködő csapattá váljon.
Elérhetőségeim: skype:toreki.hu, mail:atoreki[kuk]gmail[puk]com, +36 (30) 6822339
A kerékpározás iránti szerelem ismertetésébe e rövidke bemutatkozó írásban most nem folynék bele, hiszen tudjuk, tudjátok, hogy a klub tagságát, a klubbért tevékenykedő embereket elsősorban ez köti össze. Ez a fő mozgatórugó és remélem még sok-sok éven át ez is marad.
Kükü vagyok, 3 gyerek apukája, a Hajtás Pajtás vezetője és a Critical Mass alapjárati motorja. Most épp ez romlott el az autómban, és tökre megtetszett ennek az alkatrésznek a funkciója. 
1984-ben születtem Budapesten. Korábban Szentendrén éltem, 2002 óta Budapest XV. kerületében lakom. Családi méhész vállalkozással kezdtem pályafutásom, jelenleg a Sara-lee zrt.-nél (kávé és tea gyár) teagépek üzemeltetésével foglalkozom. Teljesen semleges vagyok a politikában, nem foglalok állást politikai kérdésekben. A kerékpár számomra mindennapos közlekedési eszköz és még szabadidőmben is ezt használom.