Szabó Lőrinc: Bicikli
Fiamat néztem, már majdnem aludt.
-Mi lesz belőle? - töprengtem szorongva.
Egyszer csak felült: Nekem ne követ,
hanem biciklit tétess a síromra.-
– Majd, hogy ellopják! – ütöttem el a
rémképet. – Vagy hogy megegye a rozsda!
Lóci ásított: – Igaz... – s visszadőlt,
a paplant némán a fülére húzta,-
rémképet. – Vagy hogy megegye a rozsda!
Lóci ásított: – Igaz... – s visszadőlt,
a paplant némán a fülére húzta,-
s csak nagysoká szólt (s úgy, mint akinek
a szája már végső alkura nyílik):
– Legalább írasd rá a kőre, hogy
nagyon szeretett volna egy biciklit!
a szája már végső alkura nyílik):
– Legalább írasd rá a kőre, hogy
nagyon szeretett volna egy biciklit!