Néhány napja meghalt itt egy társunk. Közlekedési balesetben. Szabályosan kerékpározott a számára kijelölt helyen. Olyan „kerékpárúton”, amelyről nemcsak mi, kerékpárosok, de a szakirodalom is úgy vélekedik, hogy használata nem biztonságos. A kerékpárt ugyanis nem szabad elválasztani az autóktól, hisz sofőrnek és biciklistának folyamatosan figyelnie kell egymásra; ugyanakkor elfogadhatatlan összezárni a gyalogosokkal, akiket komolyan veszélyeztet.
Ezért most a felelősségről szeretnék beszélni.
A tervezők felelősségéről, akik nem ismerik a szakma szabályait, akik rég elavult alapelvek szerint gondolkoznak, akik nem hajlandók elfogadni a kerékpáros szakemberek érveit. De azokéról is, akik ugyan ismerik a biztonságos és egyenjogú kerékpáros közlekedés szempontjait, mégsem képesek érvényesíteni ezeket a megrendelők felé.
A megrendelők felelősségéről, akiknek legfőbb gondjuk, hogy minél több autó tudjon parkolni, közlekedni az utakon, és nem hagyják zavartatni magukat mindenféle őrült kerékpáros által.
A hatóságok felelősségéről, melyek nem engedélyezik a kerékpársáv építését, mert rég túlhaladott szempontok alapján veszélyesnek tartják.
A jogszabályok alkotóinak felelősségéről, akik még mindig nem érzik, milyen égetően sürgős megoldani, hogy a KRESZ segítse a biztonságos kerékpáros közlekedést, és ne gátolja azt.
A járművezetők felelősségéről. Azokéról, akiknek közösen kell használniuk az utakat, legyenek akár autó-, busz-, villamosvezetők, vagy kerékpárosok. Nincs más lehetőség, meg kell egymást ismernünk, ki kell alakítanunk az „együttközlekedés” feltételeit, de legfőképpen el kell egymást fogadnunk!
Végül mindazoknak felelősségéről, akiknek kötelességük lenne mindent elkövetni annak érdekében, hogy megváltozzon az a szemlélet, mely szerint a kerékpározás csupán egy hobbi, rosszabb esetben zavaró probléma, amit valahogy rendezni kell.