Miért olyan elterjedt a bringázás Hollandiában?

Hollandiában több bringa van mint lakos. Amszterdamban és Hágában a megtett utak 70%-át kerékpárral teszik meg. A BBC hágai tudósítója, Anna Holligan - aki  kosaras és kontrás tipikus hollander bicajjal jár (ez az ún. “omafiets” hollandul, azaz “nagyibringa”) - azt vizsgálja, miért ült vissza mindenki a kétkerekű nyergébe. 
 
Az 70-es évek bringás forradalma
 
A második világháború előtt a legtöbb utat bringával tették meg Hollandiában. De az 50-es, 60-as években, ahogy megnőtt az autóeladások száma, ez megváltozott. Ahogy a legtöbb európai országban, nagyon forgalmassá váltak az utak és a bringásokat a járdaszegélyre szorították.
 
Az autóforgalom növekedésével nagyon megemelkedett a halálos közúti balesetek száma. 1971-ben több, mint 3.000 ember halt meg az utakon ennek következtében, és  közülük 450 kisgyermek volt.
 
Erre válaszképp alakult ki egy társadalmi mozgalom, ami biztonságosabb kerékpáros körülményeket követelt kisgyermekek számára. A “Stop de Kindermoord” (“Legyen vége a gyermekgyilkosságoknak”) nevét Vic Langenhoff újságíró cikkének címéből kölcsönözte, akinek kisgyereke egy közúti balesetben halt meg. 
A hollandok motorizációban való hitét az 1973-as közel-keleti olajválság is megingatta, amikor az olajtermelő országok leállították a nyugat-európai és amerikai exportjukat. 
 
Ez az egy időben jelentkező két nyomás meggyőzte a holland kormányt: elkezdtek befektetni a kerékpáros infrastruktúrába és a holland várostervezők leálltak a városiasodó Nyugaton akkoriban nagyon elterjedt gépjárműközpontú útépítésekről.
 
Út a dicsőség felé
 
A hollandok egy nagyon kiterjedt kerékpáros útvonalhálózatot hoztak létre annak érdekében, hogy a kerékpározás sokkal biztonságosabbá és kívánatosabbá váljon.
 
Ezek az kerékpárutak egyértelműen vannak kitáblázva, sima a felületük, a bringások számára külön útjelzőtáblákkal és lámpákkal vannak felszerelve, és elég szélesek ahhoz, hogy egymás mellett is lehessen menni, vagy előzni lehessen. 
Sok városban az utak teljesen el vannak választva a motorizált forgalomtól. Néhol, ahol nincs elegendő hely és a gépjárművezetőkkel kell osztozkodni a szabad helyen, olyan táblákat látni, amiken egy bicajos mögött látszik az autós, és ez van aláírva: “Kerékpáros utca, az autók itt vendégek”.
 
A körforgalmaknál is a pedálozóknak van elsőbbségük. 
 
Körbebicajozhatsz a körforgalomban, míg az autók (majdnem mindig) türelmesen várnak, hogy átérj. A “kerékpárnak van elsőbbsége” szemlélet annyira furcsa a bringás turistáknak, hogy sokuknak először nehézséget okoz a tájékozódás az utakon és a kereszteződésekben.
(A TFL megbízásából Berkshire-ben jelenleg is 'próbaüzemel' egy olyan körforgalom, ahol a kerékpárosoknak saját sávjuk és elsőbbségük van a autósokkal szemben.)
 
Korai hozzászokás
 
A holland gyerekek már azelőtt belecsöppennek a bicajozás világába, mielőtt még járni megtanulnának. A kisbabák cargo bicajokon vagy speciális ülésekben utaznak, melyeket gyakran eső elleni előtetővel is felszerelnek, sőt néhány szülő vagyonokat költ arra, hogy kialakítsa csemetéjének a megfelelő utazási körülményeket.
Ahogy a gyerekek növekednek, megkapják saját bicajukat: könnyebb és biztonságosabb is a különálló utakon közlekedniük, mert ezek elég szélesek ahhoz, hogy a gyerekek a szüleik mellett tekerjenek. És mivel a hollandoknál nem engdélyezett 18 éves kor alatt a felügyelet nélküli vezetés, a tinédzserek a kerékpározást gyakran a szabadság egyik alternatívájaként fogják fel. 
Az állam az oktatásban is részt vállal, hiszen a kerékpározás kötelező tantárgy a holland oktatási rendszerben. Minden iskolának van kerékpártárolója, és néhány iskolában a diákok 90%-a kerékpárral jár minden nap.
 
A bringatárolók háttere
 
Groningenben, az ismert egyetemi városban található a kerékpárosok legnagyobb álma: a központi pályaudvaron egy 10.000 kerékpár tárolására alkalmas kerékpárparkolóház, ami még Hollandiában is egyedülálló. A kerékpárosokat úgy kezelik, mint máshol a gépjárművezetőket: a bejáratnál elhelyezett elektronikus számláló mutatja a behajtások alapján a szabad helyek számát.
 
Hollandiában mindenütt található kerékpártároló iskolák, irodaépületek és üzletek közelében. Cserében elvárják, hogy csak az arra kijelölt helyeken zárd le a kerékpárod. Ha rossz helyen láncolod le a bringád, akkor lehet, hogy nem találod meg, mivel elszállították és lezárták. Ha vissza akarod kapni, akkor fizetned kell 25 eurót.
(Amsterdam Centraal Station - Központi Vasútállomás - kerékpártároló)
 
Azok az emberek, akik speciális kerékpártároló nélküli társasházakban laknak, otthon szintén elvárhatják azt, hogy járművüket a közösségi folyosókon hagyhassák.
 
A XVI. században az amszterdami házakat szélességük alapján adóztatták, amire a lakosság magas és vékony épületekkel reagált. Így a folyosók gyorsan megtelnek bicajokkal - de olyan sokan bicikliznek, hogy igazán ez senkit sem zavar és csak simán elmennek mellette.
Országonként 1000 embert kérdeztek meg: "Mi az Ön fő közlekedési eszköze napi szinten?"
 
Nem a bringádról szól
 
A kerékpározás olyannyira általános, hogy megdorgáltak amiért folyamatosan azt kérdeztem az emberektől, hogy kerékpárosok-e vagy sem. “Nem vagyunk kerékpárosok, hollandok vagyunk” - jött a válasz.
 
A bicikli a hétköznapok szerves részét képezi, nem pedig egy speciális kiegészítő vagy egy kisebbségi életérzés jelképe; éppen ezért a hollandok nem foglalkoznak azzal, hogy a legújabb modelleken tekerjenek vagy csúcstechnológiás eszközökkel rendelkezzenek.
 
Úgy tekintenek kerékpárjukra, mint kalandos életük egyik megbízható társára. Egy ilyenfajta kapcsolatban fontos az idő - tehát az idősebb a jobb. Nem ritka, hogy egy olyan biciklit hall hátulról közeledni az ember, aminek a sárvédője hangosan rázkódik az abroncson. Ha az ember egy rozoga, kopott biciklit használ, sokkal tiszteletreméltóbb, mert ez tanúsítja a tulajdonos hosszantartó szeretetét biciklije iránt.
 
Nincs kerékpáros ruha, nincs izzadtság
 
A híresen lapos holland terep és a nagy népsűrűség eredményeképp a legtöbb út rövidtávú és könnyedén teljesíthető.
 
Kevés németalföldi megy kerékpáros ruházatban biciklizni; munkába, bevásárolni vagy éppen a kocsmába olyan ruhában tekernek, ami a célállomáshoz passzol. 
 
Természetesen a bringautak inkább kedveznek a könnyed nyári ruhában való korzózásnak, mint a halálmegvető bátorságot igénylő, csúcsforgalomban való tekerésnek. Részben ez az oka annak, hogy az embereknek nincs szüksége munkahelyi zuhanyzókra ahhoz, hogy kerékpáron közlekedhessenek - ez egy izzadtságmentes élmény.
 
A hollandoknál megszokott, hogy sisak nélkül tekernek, mert védik őket a kerékpáros-központú szabályozások az utakon és az ugyanilyen módon megtervezett infrastruktúra. Ha Hollandiában az ember egy bukósisakos bringást lát, nagy eséllyel turista vagy versenyző. 
 
Vettem egy bukósisakot az Egyesült Királyságba vezető túrámra, ahol a BBC “Newsnight” című műsorában a hollandiai és a brit kerékpározás közti kölünbségekről kell majd beszámolnom. A helyi kerékpáros üzletben csak egy volt a polcon, arról is azt mondta az eladó, hogy ott volt már “néhány hónapja vagy talán egy éve”. 
 
Jog, nem pedig hatalom
 
Az a tény, hogy mindenki bicajozik, de legalábbis ismer olyat, aki kerékpározik, azt jelenti, hogy a gépjárművezetők sokkal megértőbbek a kerékpárosokkal szemben, amikor osztozkodni kell velük az utakon.
 
Cserében a kerékpárosoktól elvárják, hogy tiszteljék és engedelmeskedjenek a szabályoknak az utakon. Megbüntethetnek azért, mert gondatlanul vagy mert rossz helyen bringáztál, vagy épp átmentél a piroson. A rendőrség (gyakran kerékpárokon) 60 euró bírságot szab ki, ha éjszaka lámpa nélkül kap rajta. Még többet fizethetsz, ha csak egyetlen egy - a holland törvények rengeteget határoznak meg - fényvisszaverő vagy lámpa is hiányzik a biciklidről.
 
Természetesen most is történnek balesetek, de abban az esetben, ha az ütközésben kerékpáros is érintett volt, a biztosítók a Holland Utak Biztonsági Szabályzatának 185. cikkelyére hivatkoznak, amely megfogalmaz egy bizonyos “objektív felelősséget”. Gyakran bűnmegállapító törvényként értelmezik, tévesen. Pedig lényegében ez annyit jelent, hogy elvárják a sofőrtől, hogy állja a kerékpárost és biciklijét érintő pénzügyi kiadások 50%-át. 
 
Az utakon a holland kerékpárosok erősnek és védettnek érzik magukat, ezáltal az egész élmény sokkal élvezetesebb. Vannak veszélyek az utakon, de nagyon ritkán jelentenek ezek nehéz tehergépkocsikat, rosszul megtervezett kereszteződéseket vagy veszélyes sofőröket.
 
Köszönet a fordításért Gaál Dávidnak!
 

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése

Az európai országokban lehet a gyalogos járdán kerékpározni?

Az a helyzet, hogy minden kritika ami a rendőrséget illeti a tímár utcán kialakult KERÉKPÁROS felüljáró miatt, teljes mértékben megalapozott. A viselkedésük tökéletesen illeszkedik a magyar kékruhás pénzbehajtói rendszerben, ahol a bokorban meglapulva trafiznak, de ha egy kerékpárt pl. ellopnak és arról akár videofelvétel is készült mindjárt megáll a tudományuk. Az eurovelo 6 a jövő, az hogy azok akik eddig jogosultak voltak tervezni azt, és esetleg építgetni rajta ugyanaz a tipikus eu-s pályázati pénz lenyúló csinovnyik senki aki más területen is ugyanezt csinálja megélhetési szinten (Az ominózus völgyhidunk ugye). De a sok lúd disznót győz alapon itthon sem szabad engedni az intézményesült irracionalitásnak, és valahol erről szól ugye a kritikus tömeg is, hogy elérve egy bizonyos szintre már nem ignorálható a sokaság érdeke, és bizony a városlakók érdeke is egy élhető, tiszta levegőjű, dugóktól mentes főváros. A tímár utcára visszatérve pedig minimum egy táblát ki lehetne tenni, hogy merre is van a szabályos út, mert én akármikor mentem arra sosem leltem meg, és mivel épp a dunakanyart igyekeztünk felfedezni nem az ésszerűtlen átjárók világát, ezért nem is szántam rá 3 percnél többet hogy ez kiderüljön. Viszont ha ott egy kerékpáros felüljáró akkor nyilván azt használja mindenki akiből még nem ölték ki a józan paraszti észt. Ráadásul ha nem lenne tilos, ami ugye a rend éber őreinek csak könnyű pénzbehajtás a fenntarthatatlan rendszerük fenntartásához, akkor eleve ki lehetne a lejtő elé helyezni egy figyelmeztető táblát, ábrát, hogy óvatosan lefelé, mert kereszteződés lesz. De sajnos az ilyen jellegű gondoskodás itthon csak utópia, itt a tíccsukbe és büntetést/intézkedést szabjunk ki az őshonos állapot....

"Mi a fő közlekedési eszköz" egyes országokban. Magyarország ott van a második sorban, mert a 19,1%-os bringás aránnyal odakerült. Dánia 19%-kal szinte mellettünk. - Ez szép!

Az a tény, hogy a közösségi közlekedési eszközzel haladók aránya 35 %, vagyis a nem bringával járóknak 56 %-a. Ezzel nagyon villogni kellene!
Milyen környezettudatosak vagyunk! Ejha!

A táblázat adataiból további következtetések: Hollandiában a nem bringával járóknak csak 18% jár busszal-villamossal, Dániában csak 16 %. Magyarországon ez a szám 56%. (!)

Sajnos azzal az útvonallal (Eurovelo6) végig sok baj van, annak idején a tervezők nem igazán vették figyelembe, hogy a kerékpárúton majd közlekedni is fognak a kerékpárokkal. Ilyen hiba ez a híd is, úgy tervezték meg, hogy a lejtés miatt már az elejétől ki kellett tenni a "kerékpározni tilos" (!!!) táblát. (a lakótelepi oldalon - ha nem vigyáz az ember, vagy mondjuk nincs elég gyakorlata, és ilyen sok van a hétvégi bringás turisták között, simán begurulhat az útkereszteződésbe). A rendőrségnek meg valóban az a dolga, hogy a szabályokat betartassa, a közlekedés biztonságát segítse. Szóval ebben az esetben a dolgunk nem a rendőrség munkájának kritizálása, hanem a kezelő-tervező meggyőzése, hogy a lehető leggyorsabban jelöljön ki másik nyomvonalat. Gyalogosoknak és bringásoknak egyaránt. Ezen dolgozunk.

Az MKK nem szándékozik-e valamit tenni a budai Tímár utcai felüljárónál kialakult áldatlan állapot ellen? Az európai kerékpárút részét is képező bicikliút a felüljáróra vezetne fel ha nem lenne ott kerékpárral közlekedni tilos tábla. Egyre több büntetésről hallani és a konfliktus csak egyre fokozódik, nem kellene ezzel foglalkozni? Sok embert érint...

de sok minden van ebben a cikkben, amiről magunk is írunk, beszélünk! Jó volt olvasni.