Miért ölitek meg a bicikliseket? - László János válasza a Totalcar cikkére

Ha “biciklistaként” reagálnék Stump András cikkére, bizonyára a fenti címet adnám neki. Csakhogy ennek nincsen sok köze a modern közlekedéspolitikához, amivel foglalkozom, és hozzám sem - már sokszor leírtam: nem vagyok “biciklista”.  Tehát az alábbi cikk új címe: 
 

Miért autósoviniszta még a szakújságíró is?

“Elcsaptak előttem egy biciklist a Clark Ádám téren. Alig pár perccel azelőtt történhetett, hogy odaértem. Csak a vérző fejét láttam, ahogy ott feküdt stabil oldalfekvésben, meg az aggódó arcokat fölötte. Odasütött a nap, langyos lehetett az aszfalt, de rücskös és kemény is, különben nem lett volna vértől ragacsos a haja. Már hallatszott a mentő vijjogása az alagútban, amikor megkerültem a körforgalmat, és nehéz szívvel gurultam tovább a szerkesztőség felé. Utálok ilyesmit látni, még mindig szarul érzem magam, pedig semmit nem követtem el. Meg akarják öletni magukat?”
 
Ezzel a hatásos felütéssel kezdődik Stump András autós újságíró cikke a Totalcar oldal vélemény rovatában. Majd’ minden benne van, ami a bulváron nevelkedett olvasónak kell: vér, vijjogás, mély érzések (kutya, kisgyerek elmaradt). Megfelelő előkészítés: az olvasó egyébként is nyitott az olyan állításokra, hogy “a bringás közellenség, de legalább is közlekedést zavaró elem”.
 
Pedig: a cikk szerzője valódi és fontos problémát ír le, ami röviden így szól: az autó és a kerékpár közös felületen közlekedése veszélyes helyzeteket eredményezhet. Még általánosabban fogalmazva: a közös felületen közlekedők jelentős súly – erő - és sebességkülönbsége veszélyeket rejt. Így van, ez az a tény, ami a világon mindenütt a közlekedés tervezésének is alapmondata. Hurrá, foglalkozik vele az egyik legnépszerűbb autós portál is, gondolom.
 
Csakhogy: a cikk szerzője megáll a probléma elemzésével még azelőtt, hogy igazán belekezdett volna. Kizárólag azt sorolja, hogy miért is nem lehet az autóvezetőre számítani (kedvencem: dugóban elmélázva szüttyög az autós vagy éppen a naptól elvakítva megy be a sötét alagútba”), és rögtön utána a konklúzió kérdésként: “Miért kell kísérteni a sorsot, kérdezem ilyenkor magamban, nem érzik a vértől ragacsos haj szagát?” Mármint a kerékpárosok. Hogy mi az oka a problémának, hogy mik a következményei és hogy milyen megoldások lehetségesek, no, erről egy szó sincs.
 
Pótolnám az elemzést, hátha hasznunkra válik. Van ugye ez a fránya közlekedés, mint életünk fontos és szükséges része. Emberek és áruk mozgása. Na, ez mostanában itt Budapesten nem nagyon működik. Egyszerűen szólva azért, mert több az autó, mint a hely. Ezen látszólag két módon lehet segíteni: szélesebb utak vagy kevesebb és helytakarékosabb jármű használata. Az előbbire volt sok kísérlet a világban, még házsorokat is képesek voltak lebontani a szélesebb út érdekében, de valahogy fél éven belül ismét kevés lett a hely. (A kínálat növelése a megnövekedett igényeket is előhozza). Meg ugye az se lehetséges, hogy a kerékpárok számára még egy komplett szeparált úthálózat épüljön, mindenhonnét mindenhova, esetleg a meglévő úthálózat felett. Tehát marad a helytakarékos járművek használata: tömegközlekedés, kerékpár, gyaloglás. Így, ebben a sorrendben. Ezt ma már nem csak a begőzölt zöld anarchisták mondják, hanem városvezetők, politikusok szerte a világban. Bécsben például az alábbi arányokat tervezik elérni 2050-ig: 
 
 
De vissza a cikkben felvetett problémához: Veszélyes az autók között kerékpározni, állítja a szerző. 
 
Miért is? Ki veszélyeztet kit? 
 
Most, hogy már tudjuk, hogy cél a kerékpározás terjesztése és az egyéni gépjárműhasználat csökkentése, talán könnyebb a megfelelő választ megfogalmazni: a járművek vezetői maguk hozzák létre a veszélyes helyzeteket, legyenek azok akár autót vagy bringát vezetők. Mert jó lenne végre tudomásul venni, nincs olyan emberfajta, hogy kerékpáros vagy autós. Ha már mindenképpen az úton keressük az identitásunkat, próbálkozzunk PARTNEREK lenni. Tudom én, hogy ez a szó manapság nálunk nem igazán divatos, unlamas, hogy olvasva mindenki naív hülyének gondolja e cikk szerzőjét, de ettől még ez az egyetlen lehetséges megoldás a közlekedés mai súlyos problémáira. A Lánchídon, az alagútban, a Körúton, bárhol. Ha ez túl általánosnak hangzik, leírom, hogy mit jelent ez a gyakorlatban például az ominózus Lánchídon: az autók vezetői a középvonalhoz húzódnak, amennyire csak lehet, a bringák vezetői meg tudnak mellettük haladni az út jobb oldalán. És persze egymást figyelik, segítik, felelős partnerként viselkednek. De ne feledjük: a gépjárművek vezetőinek sokkal nagyobb felelőssége, lévén ők az erősebbek, nagyobbak. Hogy ez mennyire fontos, mi sem mutatja jobban, mint az ENSZ KRESZ-re vonatkozó Bécsi egyezménye: „A járművezetők különös figyelmet/gondosságot tanúsítsanak a legsebezhetőbb közlekedők iránt, úgymint a gyalogosok, kerékpárosok, de mindenekelőtt a gyerekek, idősek és fogyatékkal élők iránt.” - Bécsi egyezmény 7.3.  
 
Valami hasonló gondolkodást, megközelítést, problémaelemzést látnék örömmel olyan jelentős szakmai portáltól, mint a Totalcar. Mi, a Magyar Kerékpárosklub már rég kiléptünk a járműsovinizmus ketrecéből. A fenti gondolatok terjesztése érdekében indítottuk el az Együtt közlekedünk kampányt is. Csak éppen hiába minden igyekezetünk, ha egy autós szakújságíró is abban látja a megoldást, hogy a „bringást” szólítja fel a védekezésre, a maga meghúzására, a járdán közlekedésre, és nem abban, hogy például élére álljon egy olyan mozgalomnak, ami autóvezetőket hív a kerékpáros közlekedés segítésére, támogatására. 
 
 

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése

Ja, az elsővel, nem a legutóbbival nem értek egyet :)

Ez utóbbival nem értek egyet: minden nap a Lánchídon megyek át, néha a Szabhídon, szinte mindig a közúton. Minimális konfliktussal, kényelmesen, szabályosan. Szinte sosem dudálnak rám, ritkán jönnek közel, igaz, én is "okosan" megyek: mindig hagyok a jobb oldalon manőverezési helyet, feleslegesen nem előzgetem az autókat, főleg nem a guruló kocsisort.

Az autóvezetőknek itt meg kell szokniuk, hogy ha kell, 10km/h-val kell átkelniük a hídon, akár 1 db kerékpáros miatt. Nincs alternatíva! (Ja de, az autóforgalom korlátozása ezen hidakon... :)

És sokat segítenének a kerékpáros piktogramok, sőt, szaggatott kerékpársáv jelzés lenne a legjobb (amire az autók ráhajthatnak), hogy nyomatékosítsák a kerékpáros helyigényét az ilyen keskeny sávban!

És zebrát a Lánchíd két oldalára, de azonnal!

Elöljáróban: kisvárosban lakom, minden 5-6 km-en belül van, luxus elővenni az autót, így rendszeresen kerékpárral megyek munkába, intézem ügyeimet, végzem a bevásárlást stb.
Két sötétedés utáni történet adalékként.
1./ (Szerencsére) széles utcán megyek hazafelé kerékpárral kivilágítva. Szembe jön velem egy autó, hosszú ideig teljesen normálisan jön, a közelembe érve azonban bevág az út közepére, sőt azon túl az én sávom nagy részét is elfoglalva megy el mellettem. Már hülyéznék utána, amikor észreveszem, hogy velem szemben két kerékpáros jön egymás mellett kivilágítatlanul, beszélgetve - észre sem vették, hogy majdnem balesetet okoztak.
2./ Ugyancsak kivilágítva belesek egy útkereszteződésbe, semmi nem jön, nyugodtan megkezdem a kanyarodást nagy ívben. Még nem vagyok az út közepén, amikor a sarki bolt tujafák mögötti parkolójából kivág egy terepjáró - kivilágítatlanul, a vezető kezében mobiltelefon. A T alakú kereszteződésben kocsibejáró volt velem szemben, ahova volt időm felmenekülni a kocsi elől.
Igazak azok a hozzászólások, hogy a közlekedés minden oldalán a mentalitással van a baj.

Üdvözletem!

Ez egy olyan általános kérdés egyfajta vetülete, ami már régóta megoldatlan és nincs benne abszolút igazság: a békés egymásmellett élését.
Nagyon hasonló a kopasz-aranyláncos ember, nagy terepjáróban - kisember kiskocsiban esete (pedig ott még konkrét KRESZ szabályok is vannak, amit rendőrökkel be is kellene tartatni).
Autósok között is vannak "vadorzók" és bringások között is vannak teljesen agyamenten száguldozók, akik nem néznek semmit (pl. piros lámpát).
Szerintem az egyik lehetséges megoldás, hogy legalább egyszer mindkét fél próbálja ki a másik helyzetét:
az autós biciklizzen forgalomban, a vad bringás csávók/csajszik meg próbáljanak hasonszőrűek között autózni. Aztán majd látják, hogy a világ nem pont olyan, aminek addig gondolták.
Aztán az már ember-szeélyiség kérdése, hogy mindez menniyre hatja meg őket. Szerintem amit mindenki megtehet, hogy próbál türelmes lenni (10-ig sazámolni :) ) vagy poénnal visszavágni a "hülye" biciklisnek-autósnak.
Éppen a kérdés nehézsége miatt gyors megoldás-változás úgy se lesz, amíg a felek mentalitása nem változik.

Jó utat a szép időben mindenkinek!

Sziasztok!

Nekem egyik cikkel sincs komoly bajom, sőt, mindkettőben találok sok olyat, amit fontosnak tartok és egyetértek vele. A TC szerzője abban valóban hatásvadász, hogy összeköti a nem kooperatív bringásokat az épp látott balesettel - nem biztos, hogy van kapcsolat, bár lehet. Az, hogy van felütés és személyes vélemény, következik a TC profiljából, ha hivatalos közlekedésbiztonsági közleményt adna ki, nem értené senki (én sem). Kimaradt, ami jól jött volna egy olyan népszerű felületen és amit János itt hozzátett: a közlekedés szervezése, az egymásra figyelés nem úszható meg annyival, hogy a bringás ne legyen hülye (és a fordítottja is igaz). [Apropó - talán kérhetnénk tőlük linket a válaszra?]

Abban meg megkerülhetetlen János válasza, hogy a "nem figyel az autós, ne is számíts rá, inkább maradj a kerékpárúton" javaslat... nem jó. Ez nem természetes így, szerencsére nincs is kőbe vésve (az elmúlt húsz év alatt vagy 30 ezer km-t tekertem Budapesten és az autósok sokkal többet látnak ma a bicikliskből, mint az elején). Ez ellen kell és érdemes küzdeni (meg is teszi az MK). De amíg az autósok legerősebb benyomása rólunk, biciklisekről az, amikor épp életveszélyes baromságokkal riogatjuk őket, akkor pont marha nehéz érvelni, hogy nekik mit kellene változniuk. (János kedvéért, meg mert egyetértek vele: a fentiekben a "biciklis" nem személyiségjegy, hanem szituáció.)

Technikailag meg: OK, ne legyen kötelező a sisak (bár láttam már az Árpád-híd alatt két, egyébként a bicikliúton és egy csoportban kerekező bringást úgy esni át egymáson 15-tel, hogy az egyikük tarkója 4 centivel zuhant a betonkocka sarka mellé a fűre), de aki az autók között cikázik, legalább kommunkációs szempontból vegyen fel egyet! Ha elütnek, nyilván mindegy, ha van lelkierőd félreugrani, akkor NEM mindegy, az autós meg kevésbé néz hülyének - és ez is biztonsági szempont. Ha nem neked, akkor az utánad jövő száz másik bringásnak.

Még technikaibb: használjatok tükröt a forgalombanm legalább egy próbára! Aki egy rendes tükröt két hét használat után levesz és nem hiányzik neki, annak akár segítek eladni vaterán :-)

Üdv mindenkinek,

Ákos

Ui. Nem, nem az van, hogy én mindig illedelmesen a bicikliúton megyek és csak puffogok, hogy ezek a mai fiatalok. Nem szeretek félelmet kelteni a többi közlekedőben, akár kisbusz van alattam, akár SPD-s országúti, akár a gyerekeimmel sétálok a járdán.

Szép jónapot!

Szóval olvasom ezt a cikket amiben arról ír a kedves szerző hogy mennyire autósoviniszta a Tc, és majd ő most akkor elmondja hogy hanyadikán is van elseje meg hogy ő találta fel a melegvizet. Meg a partnerség.
Még az elején leszögezném...nem tartozom egy táborhoz sem, se autós , se motoros, hanem halandó dolgozó (aki néha napján gördeszkával csökkenti a lemaradást amit a bkv okoz, van jogsi meg autó is de az csak kiránduláskor kerül elő.)
Szóval adott egy elcs*szett közlekedési kúltúra Mo-n, ami már a motorosokat is úgy kezeli mint mobil lassítót, szóval a bringások meg a gyalogosok inkább csak tereptárgyak táborát népesítik.
(Még mielőtt nekem esnétek, ezt el kell fogadni,ez ilyen...itthon a közlekedésben résztvevőket az alapján ítélik meg hogy mit vezetnek (és az milyen erős, szép és mekkora... nem az alapján hogy aki vezet egy élő ember...)
Szóval van ez a "kúltúra" ahol évről évre több bringás próbálja kivívni a kis szabadság harcát (Critical Mass) mondván Ő is itt van tessen rá vigyázni.Ezzel azonban az én véleményem szerint az autós közösség jó 80%-ban csak annyit fog fel hogy itt ez a sok hülye hippi a biciklijével, én meg aligy győzöm őket kerülgetni, egy csomót adózok meg fizetek a kocsi után azt még ő dumál hogy én ne vezessek meg mennyek busszal?! Há' minnyá átmegyek rajtad k*csög!"
Nyílván előbb utóbb megsérül valaki, és persze a bringás vagy motoros lesz az.(de inkább a bringás mert a motorosok 65%-ban protektorban vannak,plusz a motor is nehezebb több energiát nyel el csattanáskor)
Sérülés után nyílván döhös lesz az ember fia mert hát Ő nem hibázott mégis Ő sérült. Emiatt mikor legközelebb bringára pattan, b*szik má' mindenre mer úgy is a k*csög autós elüti bármit csinál.
EZEN a ponton következik a kedvencem... amikor a bringások ott mennek ahol csak akarnak olyan gyorsan ahogy csak kifér mert most a "mindent lesz*rok körön vagyok"...és olyankor találsz bicóst a körúton kb 3méterre a bringaúttól stb.
Ez viszont feltűnik egy troll autósnak, aki megint elcsap egy bringást, és kezdődik minden előlröl.
A mentalitással van baj. Nem azzal hogy egy autós oldalon megjelent egy cikk a közlekedésről amiben az autók mellett foglalnak állást! (mégis mit vért a cikkszerző milyen álláspontot fog képviselni egy autósújságíró?!)
Na száz szónak is egy a vége: nem kell a kamu álszentség, meg az a jó magyar mentalitás hogy mindenért más a felelős. A magyar utakon ugyanolyan suttyó az autós, mint a motoros, mint a bringás és a gördeszkás meg a gyalogos. Mindenki aki úton van!
Ha figyelsz a másikra, és vállalod a felelőséget a hülyeségeidért, majd akkor nem lesz baleset. Ilyen egyszerű.
A szerző cikkben megeresztett kioktató stílusát meg már csak azért nem értem mert pontosan ugyan olyan sablonos egyoldalú megközelítésben vázol egy témát mint másik oldal vitatott hozzáállású cikke.
Azt hiszem erre szokták azt mondani:
"Megszólalt a gödörből a lyuk."
Talán példát kéne mutatni ahhoz hogy változzon valami. Mert így csak vak vezet világtalant.

Korrekt válasz, de bennem nem teng túl ennyire a diplomáciai érzék. Még emlékszem erre a cikkre:
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/10/29/budapesten_stopper_ellen_a...
Vajon nem vitte túlzásba S. A. a szeparált infrához ragaszkodást és választott felesleges kerülőket az idézett versenyen? Ez még odafért volna a végére.
Sőt kegyelemdöfésként meg lehetett volna hívni Bebiciklizésre :)

Sziasztok,
Munkából haza, XI-kerből IV-be biciklivel 50 perc vigyorogva. Vissza kellett jönni XI-be lányommal orvoshoz kocsival... Másfél óra, akkora dugó volt, mindenütt, lekéstük a rendelést vagy 20 perccel. Ezt a dugódíjat nagyon elfelejtettük, és nem beszélünk már az autóban egyedül ülő tömegekről sem. Nem tudom, hogyan lehetne átszállítani tömegközlekedésre az autósok nagy részét... Lehet hogy segítene, ha berlini szintű lenne a metróhálózat és a külvárosi vasúthálózat, londoni a dugódíj? És a városi kerékpározást is ösztönöznék munkábajárási költségtérítéssel?
Visszatérve a balesetre, bukósisakot kötelezővé tenném, és büntetném, aki közúton a nélkül közlekedik.
Amúgy meg a sors kezében vagyunk, én is kimegyek a Váci útra, ha rossz ritmusban kapom el az első kerekemet a kátyu elől, és épp jön valaki, bármi lehet. Attól függ, ki jön mögöttem, mennyire figyel rám. Lehet épp telefonál,facebookozik vagy tegnap láttam volánnál könyvet olvasó autóst, hát, ha ilyen jön hátulról, végem.

Volt olyan eset is, hogy öreg néni Suzukival, bőrkesztyűben ütötte el a biciklist, áthajtott a piroson teljes lendülettel, szódásszifon szemüvegben... Ezt valahogy nem lehet kiszámítani...

Nekem lenne még egy szempontom János cikkéhez. Érdekes módon, ha autós-gyalogos konfliktusról, vagy balesetről van szó, teljesen más a hozzáállás. Mert azt még az autós ujságírók sem gondolják komolyan, hogy a gyalogosok is jobb lenne, ha felszívódnának. Tehát a gyalogos létforma jobban be van épülve a köztudatba. (Bár az látszik, hogy a 70-es évek sok aluljárója valójában a gyalogosok kiküszöbölésére volt kitalálva.) Ha valahogy el lehetne érni, hogy a biciklista is ugyanolyan meg és kitilthatatlan része lenne a köztudatnak, mint a gyalogos, mindjárt más lenne a helyzet. Ebben az esetben persze a biciklistaként jelen lévő közlekedőnek is mentálisan ott kellene tartania, hogy nem vagyok törvényen kívüli, nem tehetek meg bármit, ugyanolyan felelősségem van, mintha bármilyen más járművet vezetnék. Hosszú lesz ez még...

Fontos lenne, csak sokkal nehezebb elérni.
A forgalmi rend megfelelő kialakításával sokkal könnyebben lehet a közlekedők viselkedését befolyásolni, ahol szükség van rá, ott külön útfelületet adni a bicikliknek, ahol nincs, ott meg a minél egyértelműbb felfestéssel, táblázással segíteni a közlekedőknek. Enélkül csak pusztába kiáltott szó marad, hogy "legyünk együttműködőek!", egyrészt mert más emberek viselkedését közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, másrészt mert fennmarad a különböző járművel közlekedőket egymás ellen fordító forgalmi rend.

Nekem meg nagyon is tetszik a cikk es teljes mertekben egyetertek vele. Partnerseg! Vegre valaki kimondta. Persze, mindig az a legkonnyebb, ha egymasra mutogatunk, csak az altalaban soha sem vezet megoldasra.

A problema megoldasahoz egyszeruen csak logikusan kell gondolkozni, es beleerezni magunkat a masik helyzetebe... S ha az osszes resztvevo ezt tenne, szinte sohasem fordulnanak elo balesetek.

Ez sokkal fontosabb barmifele utreformnal, vagy technikai ujitasnal. Egyszeruen csak turelmesebbnek es figyelmesebbnek kene lennie mindenkinek a masikkal. Ennyi.

Mindkét oldalon van igazság.
Amikor biciklivel megyek én is tapasztalom azt, hogy nem csak autósok, hanem más biciklisek sem vesznek figyelembe. Például megy a járdán, majd hirtelen lecsap az úttestre, hallás után meggyőződik, hogy autó nem jön, az, hogy esetleg egy bicikli jöhet, aki esetleg emiatt félrerántja a kormányt és egy autó alá hajthat, az nem érdekli.

Az nem derült ki a cikkből, hogy a balesetet mi okozta, a körforgalom sajnos eléggé mumus kerékpáros szempontból, mert az egyenesen haladók kerékpárosok védelmét a jobbra kanyarodó autókkal szemben gyakran nehéz érvényesíteni.

"Keresztbe állt egy pofátlan 7-es BMW előttem, hogy megforduljon, megállt a forgalom. A hátizsákos fékezés nélkül, járdaszigetet kerülve, a szembe sávban ment el" - Ebben az esetben a szerzőnek adok igazat.

"Értem én, hogy megspórolsz három percet, de ott a bicikliút a hév túloldalán." - Ez viszont bosszantó. Igen, ott a bicikliút, csak éppen a Szépvölgyi út előtt nem lehet róla letérni.

Azzal pedig a szerző nem foglalkozik, hogy ahogy a Lánchídon közlekedik és amire másokat is bíztat, az jelenleg nem is szabályos.

"hiába minden igyekezetünk, ha egy autós szakújságíró is abban látja a megoldást, hogy a „bringást” szólítja fel a védekezésre, a maga meghúzására, a járdán közlekedésre,"

Kedves Emese,

a megjelenésekor elolvastam Stumpf András cikkét és most újra megtettem, hátha valami elkerülte a figyelmemet, de nem: ilyen felszólítás, de még csak célzás sincs a cikkben. A szerző, véleményem szerint nagyon helyesen azok ellen az "önkifejező" kerékpárosok ellen emel szót, akik éppen hogy nem partnerként viselkednek a közlekedésben. 30 éve van jogosítványom, az utóbbi három évben szinte kizárólag kerékpárral közlekedek a városban és sokszor szégyellem magam.

Az én olvasatomban a TC cikke pont a partnerségről szól. Arról, hogy a kerékpáros ne tekintse magát az egyéni szabadság két keréken villogó bajnokának, akire mindenkinek vigyáznia kell és semmilyen szabály nem vonatkozik rá, hanem egyenrangúként vegyen részt a forgalomban.

A defenzív vezetés alaptanagyag a KRESZ tanfolyamokon, ugyan ez a megközelítés fokozottan érvényes kellene legyen a valóban sokkal védtelenebb bringásokra is. Ezzel szemben sajnos sokakra inkább Rejtő Jenő idézete igaz:
"És mégis elkerüli a katasztrófa. Ne értsék félre: nem ő kerüli el a katasztrófát. Nem, kérem, ő
belehajt mindenáron! A katasztrófa kerüli el őt."

Heti átlagban 4-5 nap vezetek és kb ennyi nap biciklizem is.
A legnagyobb probléma szerintem, hogy sok biciklisnek nincs KRESZ ismerete és figyelmetlen, ezt még tetézi, hogy őket még kevésbé érdeklik a szabályok, mint az autósokat és mennek össze-vissza ész nélkül.
Szembe mennek a forgalommal az egyirányú utcában, mindezt még véletlenül sem úgy teszik, hogy az út szélére húzódnak, hogy ha már szabálytalankodnak, akkor ne zavarják az autósokat.
Úgy váltanak sávot vagy mennek keresztbe, hogy nem néznek hátra, nem rakják ki a kezüket. Ez igaz a bicikliutakra is természetesen. Egyszer majdnem belementem egy tatába, mert ő a szemközti kocsmába igyekezett és minden előjel nélkül elfordult balra épp amikor előztem őt.
A múlt héten majdnem elcsaptam egyet autóval, mert áthúzott előttem a zebrán, pedig nincs elsőbbsége. Ez is betudható szerintem a KRESZ ismeret hiányának.
Még sorolhatnánk a hülye biciklisek által elkövetett dolgokat.
Nem mondom, hogy én nem szoktam szabálytalankodni biciklivel, de sosem veszélyeztetem és zavarom az autósokat ezekkel. Főleg, mert tudom, hogy milyen a másik oldalon lenni, na meg én húzom a rövidebbet ha baj van.
Egyszer elütött egy biciklis a járdán, amikor egy kapuból léptem ki a kezem tele volt dobozokkal. Ráadásul elég nagy sebességgel jött a baromarcúja. Az út másik oldalán ott van a kerékpár út, de nem ott ment. Amikor leírtam ezt a sztorit a birkák szerint az én hibám volt, hogy nem néztem ki a kapuból. Holott ott ugye eleve nem lehetne biciklisre számítani.

Szóval komoly gondok vannak a biciklisek nagy részével, mert a többségük nem tud közlekedni.
Sok autósra is igaz ez, de azért azok nagy része legalább részben ismeri a KRESZt és kevesebb vagy inkább kisebb az aránya azoknak akik hülyeséget csinálnak. Az autósoknak meg elég bosszúságot okoznak az ilyenek.

Eddig két bicikli-autó ütközést láttam, mindkét esetben a biciklis hibája volt. Az elsőnél kihajtott a főútra nem is értettem, hogy hogyan, pedig alsóbbrendű útról jött, ott volt a fordított macisajt tábla is. Ráadásul az autós nem is láthatta, mert takarásból jött a tata.
A másik eset ugyanott történt az autós megállt a macisajtnál, a mellette lévő járdán meg ment egy biciklis nagy sebességgel és nem tudott megállni belement az autó elejébe. Ahogy elnéztem a biciklit a fék sem igazán funkcionált rajta.

Persze vannak esetek amikor az autós a hibás, belém hátulról ütöttek el, nem lett semmi komoly bajom csak a bicónak. Ráadásul egy leálló/parkolósávban történt az eset.

De a lényeg, hogy sajnos a biciklisek sokszor tesznek azért, hogy az autósok utálják őket és, hogy elüssék vagy valami más baleset érje őket.

@DAMOKOS: a Lánchíd és a Szabadság híd esetében egyszerűen nem értem, hogy miért szivatja a városvezetés a leghelytakarékosabb közlekedési módokat (gyaloglás, kerékpározás, Lánchíd esetében busz) a helypazarló autózás kedvéért? Ezen a két szűk belvárosi hídon szerintem egyszerűen radikálisan korlátozni kellene az autózást, és máris megoldódnának a problémák. Minden szomszédos hídon van 2x2 közúti sáv. Egyébként itt amúgy sem a "gyors és nagy forgalom" jellemző, hanem az álló kocsisor.

...és még egy: nincsenek autósok, nincsenek kerékpárosok, nincsenek gyalogosok ... közlekedők vannak, akik hol autóval, hol kerékpárral, hol gyalogosan vesznek részt a forgalomban. Ha magukban létre tudják hozni az összhangot (ez sem könnyű :), akkor egymás között is megvalósítható lesz.

Néhány gondolat.
Legjobb az összhang - és "alakul": évekkel ezelőtt, amikor még sokkal ritkább volt a "kerékpáros-sűrűség" a budapesti utakon, kevesebb volt az empátia is...
A kerékpár - jármű. Nincs keresnivalója a járdán (leszámítva speciális, különleges helyzeteket, de akkor pedig rendkívüli óvatosságot igényel/feltételez, mert a gyalogos még a kerékpárosnál is védtelenebb, ÉS nincs "közlekedési helyzetben", csak bandukol, sétál, siet, de nem számíthat járműre!)
Át lehet kerékpározni a Lánchídon. Ha gyors a forgalom, óvatosan előznek és/vagy megadóan felsorakoznak (bár ilyenkor jó, hogy nem hallatszik ki a "dobozból" semmi :) ; ha lassú, és sokszor az, akkor a járda mellett el lehet slisszolni, de ha végleg nem, együtt araszolunk a túlpart felé. Nyilván át lehet jutni a gyalogjárdán is, de ez komoly stressz: a gyalogosoknak és/vagy a kerékpárosnak...

Lehet, hogy túloz a TC-de én mint bringával közlekedő örülök is neki, hogy próbál legalább kicsit bringás szemmel is belenézni a dologba.
Természetesen a jó az összhang elérése lenne, de addig is, például a Lánchídon, de egyik hídon sem merülne fel bennem, hogy az úton közlekedjek.
Az Erzsébet hídon van buszsáv, ott rendben van, esetleg a Szabadság híd villamossávja vagy a Petőfi híd szélső sávja most a felújítás alatt lehet kivétel. Budapest hídjain jellemzően gyors és nagy forgalom van, nem kerékpárosnak való, ahogy a Hungária körúton sem kerékpároznék az úttesten hasonló okból kifolyólag. Dugóban igaz, hogy gyorsabb vagy bringával, de autósként nem számítanék a bringásra, pont azért mert normál esetben nem lenne ott, persze figyelni kell és figyelek is ha autóban, ha bringán ülök, de szerintem a hidak (leszámítva a kivételeket) tipikusan járdán kerékpározós útvonalak.