Sopron: Szállj ki (le) és told?

Rendületlenül növekszik a kerékpárral közlekedők száma, aránya az össz-közlekedésben, egyre több kerékpáros létesítmény is épül. Néha kiváló, néha meg olyan, ami éppen, hogy akadályozza a közlekedést, nem segíti.
Hogy hol melyik valósul meg, elsősorban attól függ, hogy érti-e a megrendelő (általában önkormányzat) és a tervező, hogy a kerékpáros infrastruktúra építésének célja az egyéni járműközlekedésben a kerékpár arányának növelése és NEM az, hogy – ahogy sokszor hallani - a bringások ne zavarják a közlekedést.
Ha megrendelő és tervező is érti, hogy a kerékpáros közlekedés növekedése számtalan társadalmi előnnyel szolgál (egészség, környezet, stb.) települések számára, akkor nem épít olyan létesítményt, ami mindenkinek elveszi a kedvét a biciklitől, akikét meg nem, azok rendezetlen és érthetetlen forgalmi és ezzel balesetveszélyes helyzetekbe kerülnek, esetenként szabálytalankodnak is. 
 
A kereszteződések különösen kényes területei a közlekedésnek, éppen ezért foglalkoznak vele kiemelten az egész világon a szakemberek. Hogyan alakítsuk a körforgalmat olyanra, hogy akadálymentesen és biztonságosan lehessen áthaladni rajta, hogyan építsük a lámpás kereszteződést úgy ki, hogy ott a forgalom minél folyamatosabb és persze itt is biztonságosabb legyen. És ezek - akadálymentesség, folyamatosság és biztonság - fontos és elengedhetetlen feltételei a kerékpáros közlekedésnek is.
Ehhez képest az ország számtalan helyén látjuk, tapasztaljuk, hogy megépített kerékpárút (járdán vagy úton, esetleg sáv) a kereszteződés előtt véget ér, onnét a túloldalra a bicikli vezetőjének szabály szerint gyalogosként kell tolnia a járművét. Ez a fenti leírt elveknek mindenben ellentmond: se nem folyamatos a haladás, se nem akadálymentes, de nem is biztonságos. A legutóbb Sopronban kialakított csomópont alulmúlja az ország összes rossz megoldását.
 
 
A tervező láthatólag értette, hogy Sopron belvárosában érdemes a kerékpáros forgalmat a járművek számára épített felületen biztosítani, és nem a járdán, ezért szép kerékpársávot tervezett. Megrajzolta a sáv átvezetését is, csak éppen ez valahogy nem volt elfogadható a megrendelő önkormányzat szigorú (szakmaiatlan) ítészei számára, és megszületett a képen látható szörny. A sáv véget ér, le kell szállni, fel kell menni a járdára, gyalogosként át kell tolni a bringát, a túloldalon a továbbmenő kerékpársávba a járdáról letolni és a kerékpárra visszaülni. Ilyen egyszerű. 
 
A Magyar Kerékpárosklub és a Bringázz Sopron egyesület azért szervezett a helyszínre sajtó-nyilvános eseményt, hogy felhívja minden önkormányzat, tervező és egyéb illetékes figyelmét arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló megoldások rosszak, ellent mondanak józan észnek és a vonatkozó szabályoknak is. (például: UME: e-UT 03.04.11:2010, a közlekedésről szóló törvény:1988 évi I. törvény /a közúti közlekedésről)
 
 
Az esemény keretében a Bringázz Sopron egyesület aktivistái a Mátyás király út és Csengery utca kereszteződésében a piros lámpánál várakozó autók vezetőitől kérdezték, mit szólnának, ha nekik is át kellene itt tolniuk a járművüket, mint ahogy ez ott a kerékpárok vezetőinek kötelező. Mint várható volt, nem lelkesedtek az ötletért. Ahogy nem lelkesednek az arra tekerő kerékpárosok sem.
  


 
 
 

Hozzászólások

Új hozzászólás beküldése

Miért kéne tolni?
A piros mezőben szürke alapon áthúzott kerékpárt, meg a pedálszélességben elhelyezett két oszlopot a sáv közepén nehéz továbbtekerésre való biztatásként értelmezni...

Számomra, nem derül ki, hogy miért is kéne áttolni. Szerintem a kerékpárút vége tábla után az úton KELL közlekedni. Mondjuk, ha nem lenne a kerékpárossáv sokkal biztonságosabb lenne az egész :)

További képek és videó az eseményről: http://www.ikvahir.eu/?p=4528