2019, I bike Budapest

Régóta szeretnék a budapestiek visszakapni a Duna partját, amit az autóforgalom és parkolók választanak el a várostól. A világ egyik legmenőbb köztere lehetne a vízparton.

Még 2020-ban 24 civil szervezettel együtt írtunk nyílt levelet a városvezetésnek, hogy a Pesti alsó rakpart teljes felújítása után ne a várost a folyótól elválasztó autóutat, hanem a Dunaparthoz méltó korzót hozzanak létre. Azóta eltelt két év, és a hétvégente megnyitott Pesti alsó rakpart pillanatok alatt a város egyik legnépszerűbb köztere lett.

Az emberek számára nyitott rakpart nem csak a Duna közelsége és a lenyűgöző kilátás miatt fontos, hanem mert egyre nagyobb az igény a zöldterületek növelésére, ezek használatára. A növekvő igénnyel párhuzamosan a városi közterek fejlesztésére és bővítésére is szükség van, mert enélkül elképzelhetetlen, hogy mindenkinek elegendő tere legyen és jól érezze magát a szabadban.

A kevés zöldfelület, a por- és zajszennyezés még több embert ösztönöz arra, hogy az agglomerációba költözve teremtse meg otthonát, alapítson családot, ám sok esetben a munkája továbbra is a városhoz köti, ahová napról-napra autóval ingázva jut el. A budapesti autós közlekedés hatalmas része agglomerációs eredetű és a várost túlterhelő be- és át autózási igény kiszolgálásával csak a "békésebb és tisztább levegőjű" agglomerációba menekülés ördögi körét tartjuk fenn.

Szükség van a városi közterek újragondolására, és a megnyitott Pesti alsó rakpart által a Duna közvetlenül megközelíthető lenne, a belváros szerves részét képező, gyalog, kerékpárral, futva, görkorival, gyerekekkel élvezhető, árnyékot adó fákkal és növényekkel beültetett sétány/közpark jöhetne létre.

Az elmúlt évszázadban a városi utcáinkat egyetlen cél érdekében optimalizáltuk: hogy az emberek a lehető leggyorsabban közlekedjenek, anélkül, hogy bárki is akadályozná őket a közterület más célokra való használatában. Ennek megvannak az előnyei - ki vitatná, hogy hasznos, ha a város egyik feléből gyorsan és hatékonyan el lehet jutni a másikra -, de ennek ára van. Közös városi környezetünket, amely korábban mindenkié volt, nagyrészt a mozgó és parkoló autók uralják.

A múltban számtalan példát találunk arra vonatkozóan, hogy hogyan adták át az autóknak a teret az emberek helyett. A jó hír viszont az, hogy egyre több minta van előttünk amikor az embereket részesítik előnyben az autókkal szemben és számukra vonzó, biztonságos, zöld városokat hoznak létre. Budapesten a folyóparton kaptak helyet az autók és attól távol a gyalogosok, Bécsben pedig pont fordítva van: a folyópart a gyalogosoké, bringásoké és a teraszoké. De ha megnézzük, hogy hogyan használják a Dunát tőlünk délre, akkor azt látjuk, hogy Belgrádban - Bécshez hasonlóan - a folyótól távolabb vezetik a autós forgalmat, így van hely a parton egy széles sétánynak. Sőt, itt még óriási fák is élvezhetőbbé teszik a partot, ami kifejezetten ideális a nyári hónapokban. Bécsben és Belgrádban is hangulatos teraszokkal teszik még vonzóbbá a folyópartot, ahol délutánonként nyüzsögnek az emberek. 2016 szeptemberében Párizsban autómentesítették a Szajna felső rakpartjának 3,3 kilométeres szakaszát, itt korábban napi szinten 43 ezer autó haladt el. De Budapesten is találhatunk számos olyan példát, amelyről ma már senki sem tudná elképzelni, hogy a régi formájában működjön: milyen lenne most, ha a Ferenciek terénél még mindig alagút szolgálná ki az az átmenő autóforgalmat?

Változtatnunk kell azon a szemléleten, amely hosszú évtizedek óta uralja az életünket: miszerint mindent a közlekedés alá rendelünk, még egyéni szinten is. Hiszen a város nem csak azért van, hogy közlekedjünk, hanem hogy éljünk benne.

A rakpart megnyitása kapcsán a kritikusok sokszor érvelnek azzal, hogy hiányzik a koncepció a tervek mögül. Pedig a Budapesti Mobilitási Terv egyértelmű kitűzött célja: az autóval megtett utazások számának csökkentése. Míg 2014-ben az utazások 42%-át tették meg autóval, a cél, hogy ez a szám 2030-ra 30%-ra csökkenjen. A városi autós közlekedés folyamatos növekedése hosszú távon nem fenntartható, a lakosság többsége nem is így közlekedik, mégis közterületeink nagyjából 80%-át autók foglalják el közlekedéssel és parkolással - ez meglehetősen igazságtalan felosztás. Mindaddig, amíg a városi autóhasználat egy vonzó közlekedési forma, addig nagyon sokan nem fognak lemondani róla.

Fontos a közlekedési alternatívák népszerűsítése, vonzóbbá tétele. A 2020-as országos reprezentatív kutatásunkból kiderült, hogy a kerékpározástól leginkább az autóforgalomtól való félelem tartja vissza a magyarokat. A kutatásból az is kiderült, hogy a budapestiek fontos igénye, hogy a külvárosokból kényelmesebben lehessen bejutni a belvárosba kerékpárral és a Duna-hidak átjárhatóbbak legyenek. A kényelmesebb ingázáshoz a nyitott rakpart is hozzájárulhatna, így a hiányzó észak-déli kerékpáros tengely jönne létre, ami a mindennapos biciklis ingázás egyik főútvonala lehetne és kisgyerekes családok közkedvelt útvonalává válhatna.

A világ fővárosainak közlekedési és térhasználati trendjei alapján kikövetkeztethető, hogy Budapest legalább egyik rakpartja hamarosan funkciót vált. És amikor ez végre megvalósul onnantól kezdve teljesen felesleges időpazarlásnak fog tűnni minden elvesztegetett év, amíg a városlakók vitáztak a kialakításán. Reméljük, hamarosan nem az lesz a radikális gondolkodás, hogy igazságosan osszuk fel a városi területeinket és egy bringasáv kijelölése a Nagykörúton, vagy a Lánchíd átjárhatóvá tétele nem fog évekig tartó társadalmi vitává alakulni.