Száztizedik születésnapját ünnepli a velodrom
Forrás: Metro/Sipos Zoltán
Budapesten a századforduló előtt olyan érdekes volt a kerékpározás, hogy hölgyek és urak iskolákban tanulták, akár a táncot és illemtant. Ma újra egyre népszerűbb, de mint a zsúfolt városi közlekedés „do it yourself”-je. A bringások a kerékpározás fővárosi szimbólumának a Millenáris Sporttelepet tekintik.
Kezdetben ideiglenes pálya volt
És félútnak tekinthetnék, ha a főváros helyi védelem alá venné, ha már a műemléki védelemre hónapok óta hiába várnak, ámbár a pálya 1896-ban épült fel itt.A millenniumi ünnepségek előkészületeikor merült fel, hogy a sporteseményekhez kellene egy versenypálya. Ehhez adta kölcsön a főváros a Stefánia út és a Lóverseny tér közti területet, ahol Bláthy Ottó Titusz tervei szerint épültek föl az atlétikai pályák és a fél kilométeres kerékpáros velodrom is – írja Zeidler Miklós, a sporttelep krónikása. Csakhogy az ünnepségek után le kellett volna bontani, és visszaadni a területet. A bontást szorgalmazókkal szemben azonban a főváros védelmébe vette a sporttelepet, és három évre átadta a sportegyesületek alakította szövetségnek.
Még nem döntöttek a védelméről
Vagyis múlt csütörtökön, amikor Demszky Gábor főpolgármester bejelentette, hogy a sporttelep helyi védettségét fogja a közgyűlésnek javasolni, mondhatni, a hagyományt követte. Tegnap a közgyűlés elé is került a javaslat, de a döntés a szerdai ülésre napolódott.A bringások szíve csücske
A Millenáris sporttelepen a kerékpár konkurense a focilabda volt: itt rendezték meg az elsô nyilvános magyarországi futballmérkôzést és az elsô nemzeti bajnokság mérkôzéseit. Azóta ugyan némileg változott: a teke- és teniszpályát, medencét is magába foglaló telepet késôbb többször átépítették.
A hasznosítást tervezik
Mai arculatának jellegzetességeit 1928-ban kapta meg, amikor a budapesti kerékpáros világbajnokság elôtt Hajós Alfréd és Mattyók Aladár tervezte át, ám a világháborúban romossá vált a telep. Az ostrom után lényegében a versenyzôk építették újjá, 1954-ben pedig egy pályarekonstrukción is átesett. Ennek során alakították ki a mai 412 méteres pályahosszt, amely sajnos pont 12 méterrel több a szabványnál. A sporttelep fennállásának 110 éve alatt, bár olykor tízezernél is több nézô volt kíváncsi sportversenyeire, mindig kisebb-nagyobb finanszírozási nehézségekkel küszködött. Felmerül tehát, hogy ha a fôváros meg is védené a bontástól, hogyan hasznosítható.
„A bringás szervezetek azt javasolják, hogy egy olyan kerékpáros központot alakítsanak ki belôle, amely turisztikai eligazító-központ lenne, szalon, üzlet, mûhely mûködne benne, és ahol az összes szakág otthonra találhat, csakúgy, mint a kerékpáros szervezetek is egy közös székhelyre” – mondta a Magyar Kerékpáros Klub elnöke, László János. Továbbá építészetileg a pálya befedése sem lehetetlen, amivel a hazai kerékpársport fél évszázados álma teljesülne, ámbár elôször maga a pálya és a fejépület szorul felújításra.
Csak állami és fôvárosi forrásokból mindez nem valósítható meg – bár a helyi védelem lehetôvé tenné a fôváros értékvédelmi támogatására való pályázást –, befektetôi pénzre van szükség hozzá. „A megvalósíthatósági tanulmány elkészítésén már egy bizottság dolgozik, amelyben az illetékes minisztériumok, a kerékpáros szervezetek és a tulajdonos Budapesti Olimpiai Központ is képviselteti magát” – tette hozzá a klubelnök.
A cikk nyomtatásban is megjelent a Metro újság budapesti kiadásának 2006. december. 15-ei számában. (11-12. oldal, a "Pesten és Budán" c. melléklet címoldala)