Az eredeti cikk 2024. december 17-én jelent meg, a Dutch Cycling Embassy oldalán, The Story Behind Red Asphalt: Why the Dutch Have Red Cycling Infrastructure címen.

A szín kulcsfontosságú eszköz az úttervezők kezében, amelyet a közlekedési magatartás befolyásolására használnak. Többek között segít megkülönböztetni a kerékpáros infrastruktúrát az úttest azon részeitől, amelyeket elsősorban motoros járművek használnak. Annak ellenére, hogy a piros szín széles körben elterjedt a holland kerékpárutakon, ez nem törvényben rögzített szabvány. Ez azonban nem akadályozta meg a holland ihletésű piros kerékpárutak terjedését Hollandiában és világszerte.

Miért piros a kerékpáros infrastruktúra Hollandiában?

Először is fontos, hogy megvizsgáljuk, milyen kérdéseket tesznek fel a tervezők a kerékpárosbarát infrastruktúra tervezésekor. Ezekre a kérdésekre nagyrészt egy könyvben találhatók meg a válaszok: a CROW Design Manual for Bicycle Traffic című tervezési kézikönyvben. Ezt az útmutatót először 1993-ban adták ki, majd 2006-ban felülvizsgálták, végül 2016-ban angol nyelven is megjelentették. A kézikönyv irányelveket tartalmaz a kerékpáros infrastruktúra tervezésére és kialakítására, amelyeket gyakran a legjobb gyakorlatként használnak. Ugyanakkor a kézikönyv fő célja az útmutatás, mivel azt „egy kreatív tervezési folyamat inspirációjaként szánják, nem pedig kőbe vésett tervként”.

A CROW által meghatározott irányelvek szerint a kerékpárbarát infrastruktúra tervezésének alapelvei a következők: koherencia, közvetlenség, vonzóság, biztonság és kényelem a felhasználók számára.

Miért olyan fontos a szín?

A színt tervezési eszközként használják, amely lehetővé teszi a mérnökök számára, hogy egyértelművé tegyenek bizonyos dolgokat az úthasználók számára. Például: jelezhet egy kerékpársávot az úton, hangsúlyozhatja a kerékpársáv elsőbbségét egy kereszteződésben, vagy jelezhet egy kerékpáros utcát. Azáltal, hogy az úthasználók jobban tudatában vannak a kerékpáros infrastruktúrának, kiszámíthatóbbá válik a kerékpárosok közlekedése és jelenléte. A láthatóság és a tudatosság növekedése pedig biztonságosabbá teszi az infrastruktúrát a kerékpárosok számára.

Honnan jött a piros szín?

1977-ben Hollandiában elkezdtek kísérletezni a kerékpáros útvonalak kialakításával, és Tilburgot választották bemutatóvárosnak. A város egyetlen szín alkalmazását két okból választotta: egyrészt, hogy népszerűsítse az útvonalat, másrészt, hogy a város összes kerékpárútját hálózattá kapcsolja össze. Az egységes szín alkalmazásával Tilburg az első példát mutatta arra, hogyan lehet a koherencia alapelvét beépíteni a kerékpáros infrastruktúra tervezésébe.

Az 1970-es években az utakat többnyire csempékből építették, amelyek Hollandiában általában fekete, sárga vagy vörös színűek voltak. Tilburg véletlenszerűen a vöröset választotta egységes színként, így megszületett az első vörös kerékpárút, a „het rode fietspad”.

A vörös szín választásának oka nem teljesen ismert, bár azt tartják, hogy abban az időben a vörös csempe lehetett a legkönnyebben elérhető és legolcsóbb szín. Tekintettel a Hollandiában használt építőanyagokra, ez nem tűnik meglepőnek. Hollandiában, amely egy deltában fekszik, ahol olyan folyók folynak, mint az Ijssel, a Rajna és a Waal, sok agyaglelőhely található, és ha volt vas, akkor ez vezetett ahhoz, hogy a holland épületek építésénél általában vörös téglát használtak. Bár a téglagyártást a rómaiak vezették be Hollandiában, az angol „brick” szó holland eredetű lehet, és a „Dutch Brick”, a vörös színű tégla a holland építészet szinonimája. szinonimája. 

Bár történelmi jelentőségű, a csempéket ma is használják ott, ahol a biztonság érdekében alacsony sebességre van szükség, például a városközpontokban. A rezgések kényelmetlenséget okoznak, és minden közlekedő természetes módon lelassít. A burkolólapok (csempék) modulárisak, ami megkönnyíti a karbantartást, ha földalatti csöveket vagy kábeleket kell elérni. 

1990 után azonban az aszfalt könnyen elérhető és kívánatosabb megoldássá vált a legtöbb kerékpárút esetében; a nagyobb teherbíró képessége, az utazási kényelem (ahol a biztonság elfogadható) és a növényzet okozta károk csökkentett kockázata miatt. Az aszfalt színezhető pigmentek hozzáadásával. A vörös szín előállításához vas-oxidokat használnak porított pigmentekben, és 1999 óta a Ventraco színes pelleteket gyárt ezekből a pigmentekből. A granulátumot Európából származó vörös zúzalékkal kombinálva állítják elő a ColorFalt vörös aszfaltot, valamint más színezett opciókat.

Az aszfalt színezése a hagyományos fekete aszfalthoz képest körülbelül 40%-kal növeli az aszfalt költségeit. Ha azonban csak a legfelső, 2 centiméteres réteget színezik, akkor az előzetes többletberuházás viszonylag korlátozott, körülbelül 10-20%-os.

A Ventraco alapítója, Jeroen Venema így magyarázza: „A pigment, a bitumen típusa, a töltőanyag és az adalékanyag közötti pontos egyensúly kulcsfontosságú a legjobb és legtartósabb eredmény eléréséhez”.

A többletköltségek ellenére, tekintettel a felület 20-25 éves élettartamára, a színes aszfaltot költséghatékonyabb megoldásnak tekintik a festékkel szemben. A hőre lágyuló festett bevonat mindig csak rövid távú megoldásnak tekinthető, mivel alacsony tartóssága miatt nem alkalmas a holland éghajlatra, és mivel a járművek nagy terhelést jelentenek az útfelületre. Ez azt jelenti, hogy a szín néhány éven belül kifakul, ami sajnos kezd megtörténni a világ leghosszabb szivárványos kerékpárútjával az Utrechti Egyetemen. A festék megváltoztatja az útburkolat felületét, és az infrastruktúrában használandó útburkolat mérlegelésekor a CROW kézikönyv azt tanácsolja, hogy a következő kritériumokat kell figyelembe venni, elsősorban a biztonság érdekében: egyenletesség, csúszásmentesség és textúra, vízelvezetés és gördülési ellenállás.

A piros a legjobb szín a kerékpáros infrastruktúra számára?

A CROW szerint a kohézió fontos a kerékpáros hálózatok felismerhetőségének és kiszámíthatóságának fenntartásához.Ez a tanulmány ugyanis azt mutatja, hogy az emberek pozitívabban viszonyulnak egy kerékpáros infrastruktúrához, ha ismerik a színét.Mivel a Tilburgban a „Het Rode Fietspad” sikeres volt, talán más városok is meg akarták ismételni a sikeres kísérletet.

Egy másik tényező az, hogy a vörös csempe történelmileg könnyebben elérhető és olcsóbb volt, ezért Hollandiában mindenütt ezt használták. Ugyanez a helyzet a vörös holland téglákkal is, amelyeket országszerte házak építéséhez használtak.

A hollandiai vörös házak és a vörös kerékpáros infrastruktúra összekapcsolásával azt lehet mondani, hogy a vonzerő is fokozódik, mind a kerékpáros infrastruktúra, mind a tágabb értelemben vett várostervezés teljes tervezési megközelítése révén. Ez Hollandiában igen fontos tényező, mivel a korlátozott térrel rendelkező országban a várostervezés nagy figyelmet kap. Az országban még egy „Welstandscommissie” is működik, amely „felelős azért, hogy minden új építés vagy módosítás szigorú irányelvek szerint történjen”. A vonzerő és a szépség nyilvánvalóan a szemlélő szemében van, de ha a szemlélő szigorú irányelveket tart, akkor nincs vita.

A Welstandscommissie és az iránymutatások ellenére Hollandiában nincs a kerékpáros infrastruktúra színét szabályozó törvény. Míg a CROW kézikönyv szerint a hatásoknak „jótékony hatást kell gyakorolniuk a kényelemre és a közlekedésbiztonságra. Mindazonáltal egyiket sem támasztották alá egyértelműen kutatások” (180. o.). Ez az oka annak, hogy Hollandiában nincs olyan törvény, amely a kerékpáros infrastruktúra színét szabványosnak tekintené, és hogy a történelmi hasonlóságok fenntartására a sárga színt is használják, például Rotterdamban és a természetvédelmi területeken. A használt sárga feltűnően hasonlít egy másik híres holland téglához, az IJsselstein téglához, amely egy kicsit világosabb sárga színű, mint a pirosabb holland téglák. 

„A színes aszfaltot nem szabad közvetlenül összehasonlítani a hagyományos fekete aszfalttal. Alkalmazásakor több célt is szolgál: lehet praktikus (magas komfortot nyújt az úthasználóknak és gyorsan újra megnyitja a forgalmat), esztétikus, de ami a legfontosabb, növeli a közlekedés biztonságát. A színes aszfalt növeli a tudatosságot, irányítja a forgalmat, és világos és érthető közlekedési helyzetet teremt.A színes aszfaltot célszerűbb a bevonattal vagy például a színes járdakövekkel összehasonlítani.Elvégre a közlekedésbiztonságot nem lehet beárazni, nem igaz?”- Ventraco

Összegzésül, a piros kerékpárutak Hollandiában a környezetükben elérhető anyagok felhasználásának, egy összefüggő közlekedési hálózat iránti vágyának, valamint legfőképpen a biztonság javításába való beruházás hajlandóságának eredményei. Ami kezdetben egyszerű kérdésnek tűnik, valójában egy izgalmas esettanulmányt tár fel, amely bemutatja azokat a különféle tervezési szempontokat, amelyek szükségesek a kerékpárosbarát infrastruktúra kialakításához.