Két jelentős, egymástó látszólag független esemény történt az elmúlt napokban. A kerékpározással és az élhető várossal foglalkozó hazai és a nemzetközi szakma a Ghentben zajló kerékpáros világtalálkozó, a Velo-city konferencia eseményeitől volt hangos. László János, Magyar Kerékpárosklub örökös tiszteletbeli Elnöke pedig éppen a konferenciát megelőző vasárnap, június 16-án lett volna 75 éves.
Milyen lenne a Velo-city, milyen lenne Budapest és milyenek lennénk mi, városlakók, ha János még mindig élne? Vajon elégedettebbek lennénk azzal, hogy elfogadott, természetes, sőt, széles körben ünnepelt jelenség lett a kerékpározás Budapesten is? Vagy még népesebb magyar delegáció utazott volna ki a Velo-cityre, ahol a mintegy másfél ezer „Velocitizen” Jánossal együtt ünnepelné, hogy Budapest -sok más várossal együtt -- időközben valódi kerékpáros város lett?
Tetszene-e Jánosnak a mai Budapest, ahol már nem csak néhány hétvégére, és nem csak néhány száz méternyi műanyag szalaggal leválasztva kapnak vissza az emberek az autók által elvett közterületekből, mint annak idején az általa kezdeményezett, hétvégenként a Margit-híd északi oldalán kialakított „pop-up” kerékpárúttal?
Ezek a kérdések merültek fel bennem a jeles évforduló kapcsán. Nem tudok válaszolni rájuk…Ugyanakkor abban biztos vagyok, hogy ha János még mindig köztünk lenne, akkor még többeket ösztönözne arra, hogy sokkal gyakrabban, sokkal határozottabban, sokkal bátrabban és sokkal érthetőbben mutassanak rá arra, hogy mennyi munka áll még előttünk a város élhetőbbé tételében.
János egy generációnyi valódi „bringás” számára megkérdőjelezhetetlenné tette, hogy a civileknek folyamatos nyomást kell helyeznie a közszférára, a hivatalokra és a közvéleményre egyaránt ahhoz, hogy valódi változás történjen. Hitt benne, és gyakran ki is mondta: a Magyar Kerékpárosklub fő célja az, hogy ne legyen rá szükség.
Érthetővé tette: a civilek éppen ezzel a hozzáállásukkal segítik elő azt, hogy a közintézményekben is kialakuljanak azok a folyamatok és azok a kompetens szervezeti egységek, amelyek szükségesek az érzékelhetően jobb, kerékpárosbarát szolgáltatások működtetéséhez. Elősegítette az "ügy" érdekében önzetlenül és önkéntesen dolgozók hálózatosodását, együttműködését Budapesten, vidéken és nemzetközi szinten egyaránt. Hitt az átláthatóság a tudásmegosztás és a közösség erejében.
Hitt abban, hogy "minden út bringaút" és hogy "ahol kerékpározni jó, ott élni is jó”.
János példamutatásával erőt, bátorságot és kitartást adott mindazoknak, akik úgy gondolták-úgy gondolják, hogy a városi utcáknak nem a közlekedés az elsődleges funkciója, hanem az emberek találkozása. Akik úgy gondolják, hogy a szabadság lényege a félelemnélküliség. Akik úgy gondolják, hogy akár gyerekként, akár idősként nem szabadna hagynunk, hogy privilégium legyen a szabadság és biztonság érzete annak, aki az utcát használja, különösen annak, aki A-ból B-be aktívan, gyalog vagy kerékpárral szeretne eljutni. Akik úgy gondolják, hogy a közlekedésbiztonság egy szolgáltatás, amit működtetni kell.
Sokan tartottak tőle, különösen a - látszólag - megalkuvást nem tűrő tárgyalási stílusától, amely gyakran szenvedélyes és túlfűtött vitákat eredményezett. Mások éppen emiatt néztek fel rá, és hálásak voltak az ötleteiért, a kezdeményezéseiért, az egyenes kommunikációért, a jelentős ügyek melletti határozott kiállásáért. Nagyon hiányzik a közéletből János nyitott gondolkodása, szilárd alapokon álló határozott kiállásai, bátor jövőbelátása és az ezekből a készségekből táplálkozó bölcs iránymutatása.
Gyakran hallhattuk tőle: „Ne az akadályt figyeld, hanem azt, ahová el akarsz jutni”. Jó érzés megélni, hogy a budapesti kerékpározás népszerűsödésével egyre többen tapasztalják meg ennek az örök érvényű igazságnak a többféle jelentését és valódi jelentőségét.
E a rövid születésnapi visszatekintés révén arra biztatok minden olvasót, hogy a Velo-city konferenciák szakmai beszámolói olvasásával ápoljuk János emlékét, és közösen vigyük tovább azt a szellemiséget, amivel a hazai közlekedési és urbanisztikai kultúrát gazdagította!
Dalos Péter (a Magyar Kerékpárosklub Közlekedési Munkacsoportjának alapítótagja)
Budapest, 2024 június 23, Szent-Iván Éj