Mióta nagyrészt elapadtak az uniós források, a pénzt kisebb projektekre kezdték fordítani. Ezeknél azonban – szemben az uniós pályázatokkal - nem kötöttség a fenntarthatóság, a koncepcióba illeszkedés, nincsenek indikátorok, hatástanulmány sem kell, civil támogató nyilatkozat sem, semmi. A beruházások indokolásához elég a megfoghatatlan "lakók kérték" és "a lakók örülnek" címszavakat használni, és minden nyilatkozatba belefoglalni a "környezetbarát" és "zöld" szavakat.

Korábban már foglalkoztunk vele, hogy százmillió forintokból lakótelepi parkolókat építenek és bővítenek, sokszor zöld terület helyén, helyett. Ezekkel csökken a zöld terület, közben viszont elég kevés lakó problémái oldódnak meg, mert a környező lakások számához képest messze nem lesz elég a bővített parkolószám sem. A több parkoló viszont bátorítja az autóhasználatot, a házak bejáratának közelében növekvő forgalom pedig elbizonytalanítja az alternatív módokon közlekedőket, pl. a biciklizőket.

Néhol viszonylag kevés zöldterület föláldozásával (némi fűnek, és pár fának kellett vesznie) csináltak parkolót, pl. sportpályából.

Néhol pedig konkrétan zöld terület helyére. De ha a térkő közti résbe beszivároghat a víz, akkor minden szuper és zöld.

Miközben hősziget súlyosságáról is van egy Cool Life Szeged című unió által támogatott önkormányzati kampány, amiben igyekeznek a városlakókat meggyőzni, hogy csökkentsék ingatlanaikon a burkolt felületeket, pont a város önkormányzata építi a hőszigeteket a hőokádó térkövekkel, és rajtuk radiátorként működő parkoló autókkal szerte a városban!

Ezt az ellentmondást az önkormányzatnál is érezhetik, mert megpróbálják környezetbarát, zöld beruházásként tálalni azt, hogy a zöld helyét letérkövezik, és gerjesztik a környezetszennyező, a tömegközlekedést lassító és a bringázástól elriasztó autóközlekedést! Ezt hívják greenwashingnak, vagyis olyan valami zöldre festésének, ami valójában nem az.

Eközben a lakótelepek kerékpártárolása továbbra is megoldatlan probléma, a kerékpáros beruházások – 1-2 járhatatlanná pusztulni hagyott kerékpárút helyreállításán, és néhány kerékpártámasz kihelyezésén túl – leálltak, a Kerékpárforgalmi Hálózati Tervben foglaltakat sem valósítják meg. A közösségi közlekedést csak toldozzák-foldozzák, nagyobb fejlesztésekre nincs forrás, és úgy tűnik, nagyon koncepció sincs. A városi közlekedési módok részarányának fölmérésére évek óta nincs pénz, vagy politikai akarat, így nem csak azt nem tudjuk, hogy merre tartunk, de arról is csak sejtések vannak, hogy most hol állunk.

Pedig az autós közlekedés fejlesztésére is szükség lenne, de ezzel a koncepciótlan parkolóépítéssel pont az ellentétes hatást fogják kiváltani.