Volt szerencsém közelről megismerni a különböző technológiával készült útburkolati jeleket a BKK Közút (volt FKF) telephelyén. Az eddigi – sajnálatos módon – igen hiányos ismereteimet (kb: a thermoplastic nem jó, a spray-plastic meg jó) sikerült fejleszteni. Öt eljárással kivitelezett útburkolati jelet mutattak (szakemberek) be nekünk, melyeket most röviden bemutatnék.

Premark©

Ez egy előre gyártott útburkolati jel, tehát a adott formára gyártják, melyet helyszínen  felmelegítenek (egy disznóperzselővel) az aszfaltra terítve és már kész is. Előnye, hogy igen tartós, gyorsan telepíthető és nem túl nagy a rétegvastagsága (2mm). Ezt kipróbáltam gyorsan, lassan, teleszkóppal és anélkül és megállapíthatom, hogy tényleg nem zavaró. Persze hátránya is van, miszerint nem a legolcsóbb, előre le kell gyártatni és a vastagságát hátrányként is besorolhatom (rosszabb, mint a nulla).

Hideg-plastic

Gyakorlatilag egy kétkomponensű „festék”, melyet egy vödörben összekevernek és utána a sablon segítségével spaklival rákennek az aszfaltra. Ennek az eljárásnak előnye, hogy gyakorlatilag végtelen mennyiség áll rendelkezésre kivitelezéskor, tehát nem olyan mint a pre-marked, így kivitelezéskor javítható (de ez a következőkre mind elmondható). Hátránya viszont nem egy van. A kivitelezés minőségétől függően vastagsága 3mm-tő 5 vagy 6mm is lehet (ami azért már rázz) valamint a kötési idő nagyban függ a páratartalomtól.
 

Spray-plastic

A technológia hasonlít az egyszerű festéshez. Ez is egy kétkomponensű anyag csak itt a kivitelezési eljárás a következő: először egy „festékszóróval” lefúják az egyik komponenst (természetesen sablonra) és utána az úgynevezett üveggyönggyel (a többi technológiánál is használják a láthatóság miatt) kevert második komponenst csak kézzel rászórják. Előnye a vastagsága (0,7mm), hátránya, hogy nagyon macerás a kivitelezés és nagy a kötési idő.

Oldószeres festék

Ez egy egyszerű festés egy vagy két rétegben, annyi különlegességgel, hogy úgynevezett endless (ha jól értettem) technológiával viszik fel az anyagot. Ez azt jelenti, hogy nem nagynyomású levegővel szórják a festéket, hanem magának a festéknek növelik a nyomását és úgy jön ki  „magától” a pisztolyból. Ha jól gondolom (de ez nem biztos) ez azért jó, mert így a levegőtől függetlenül lehet alkalmazni ezt a technológiát. Rétegszámtól függetlenül az így készült burkolati jel tartóssága nem versenyképes a többivel, de vastagsága viszont az. Gyakorlatilag ez a legvékonyabb (vastagsága nem mérhető). Még egy hátránya akad, de az csupán esztétikai, miszerint ha két rétegben festik, azok nem fogják 100%-ban fedni egymást sose.

Thermoplastic

Ennél a technológiánál szilárd állapotú anyagot melegítenek fel  kb 180°-ra és így kerül az aszfaltra. Hátránya a vastagsága (3,5mm), előnye a tartóssága és egyszerűsége.

Ilyen technológiával készült útburkolati jelekből létezik egy magyar találmány is, az úgynevezett világító útburkolati jel ©. 

Az útburkolati jel egy egyedi gyártású nagy kopásállóságú thermoplastic, amelyet egy fényt leadó anyaggal látnak el így sötétedést követően is láthatóvá válik a felfestés. A nappali megjelenése nem tér el a többi hagyományos jeléhez képest, és megfelel az útügyi műszaki előírásoknak. A nap 24 órájában látható lesz a jel felfestés, időjárástól és napszaktól függetlenül. A festék vastagsága nem zavaró, mivel ezt az eljárást külterületi, közvilágítással nem rendelkező kerékpárutaknál célszerű alkalmazni, középső, illetve szélső terelővonalak felfestésére (ezeken a folyamatos haladás nem üzemszerű).

Tartósság szempontjából a simán festett kivitel kivételével nagyjából az összes ugyanolyan, így a vastagság döntő szempont. Ezt mint írtam természetesen biciklivel is teszteltem. Azonban, ha az adott szakaszon van már egy alkalmazott technológia, akkor sok esetben nem éri meg még egyszer kivonulni egy másik technológiával.