Facebook Instagram Youtube

Eladtuk az autónkat öt éve – Íme, miért vált be nekünk

Eladtuk az autónkat öt éve – Íme, miért vált be nekünk
2025.02.11
Ebben a hónapban lesz öt éve, hogy a férjemmel eladtuk az autónkat, hogy kipróbáljuk az „autószegény” életet.

Az eredeti cikk a Strong Towns oldalán We Sold Our Car Five Years Ago. Here’s Why It Works for Us címen jelent meg , szerző: Emma Durand-Wood, Eredeti publikáció: 2023. augusztus 24. A fordítást Erdős Zoltán készítette. Csatlakozz te is fordítócsoportunkhoz, hogy minél több külföldi jó példát, újító gondolatot mutathassunk be!

Ez a cikk egy háromrészes sorozat első része. Olvasd el a második részt itt.

Ez a döntés több tényező eredménye volt, de a legnagyobb indok az volt, hogy az előző autónkat (egy automata váltós modellt) egy manuális váltósra cseréltük, amivel én sosem éreztem magam igazán komfortosan. Az autó így gyakran kihasználatlanul állt, miközben én egyre többet kezdtem buszozni, biciklizni és gyalogolni. Végül a szerelőnk is felvetette, hogy érdemes lenne átgondolnunk az autótulajdonlást, mivel a ritka használat miatt a jármű elkezdett meghibásodni.

Így hát eladtuk az autónkat, és – jó vagy rossz értelemben – megszabadultunk az autótulajdonlás terhétől. Nyitott végű kísérletként tekintettünk rá, egyfajta kalandként. Vajon működhet így az életünk?

Sok minden megváltozott az elmúlt öt évben. Például egy globális járvány (erről később még lesz szó), de az is, hogy a gyerekeink idősebbek lettek. A városunkban [Winnipeg, kb. 800 ezer lakosú város Kanadában] működő autómegosztó szolgáltatás jelentősen bővült. Erősebben kötődöm a személyes értékrendemhez, ugyanakkor elfogadtam és magamévá tettem azt a gondolatot, hogy a tökéletesség a jó ellensége lehet. Többnyire sikerült megoldanunk az autó nélküli életet.

Mások azt kérdezik, hogy lehet autó nélkül élni, különösen gyerekekkel. Három évvel az új életünk kezdete után általában azt mondtam, hogy 90/10: 90%-ban teljesen jó, 10% nyűg. Azokon a 10%-os napokon szívesen bedobnám a törölközőt.

Fontos még az elején leszögezni, hogy bár sokan használják az „autómentes” szót, ránk inkább igaz az „autószegény”. Taxival, kölcsönautóval, bérautóval, közösségi autóval – elég gyakran használjuk így is ezt a közlekedési módot. Csak nincs a birtokunkban ilyen.

Mitől működik?

Amikor szóba kerül, hogy nincs autónk, rendszerint automatikusan elkezdem kifejteni az okokat, hogy miért működik ez mégis. Észrevettem, hogy sokan ilyenkor elkezdenek védekezni, hogy miért is nem működne nekik, mintha én kritizálnám az ő választásukat, miközben nem teszek ilyet. Nagyon sok barátomnál nem működne ez, attól függően, hogy hol élnek és dolgoznak, milyen hobbijaik vannak, stb.

Számunkra ezért működik:

A férjem és én is otthonról dolgozunk, már a világjárvány előtt is így volt, a gyerekeket pedig iskolabusz viszi iskolába (szeretnének biciklivel menni, de nincs biztonságos és kényelmes útvonal). A család nagy része pedig nemcsak városon belül, hanem a közvetlen környéken lakik.

De hogy vásároltok be?! Ez az a kérdés, ami Jason Slaughter, a Not Just Bikes csatorna megalkotója kapott rendszeresen, mikor a családja megszabadult az autótól. Ez könnyű: van egy nagy élelmiszerlánc, aminél van online házhoz rendelés kitűnő ügyfélszolgálattal. Nem mindig tökéletes, de népszerű annyira, hogy gyakran látom a kiszállító autóikat, és sok családot ismerek, akik megrendelik a bevásárlást legalább alkalmanként, még ha van is autójuk. Ha két rendelés között szükségem van valamire, vannak nagyobb élelmiszerboltok egy rövid buszútra vagy biciklizésre innen, vagy akár egy nagyobb sétára, ha ahhoz van kedvem.

Ez a legutóbbi talán a legkevésbé kézenfekvő, de talán a legfontosabb abban, hogy miért működik. A lakóhelyünk az autó előtti korban kiépült stílusú, a város egyik eredeti „villamos-külvárosa”. Egy rövid sétával kb. 50 célpont közelíthető meg: szolgáltatások, boltok, éttermek, templomok, stb. Persze jó lenne, ha még több lenne (élelmiszer vagy közösségi helyek főleg), de nem látogatom mindegyiket, és az épített környezet is hagy kívánnivalót maga után. De léteznek, és ez óriási különbség. A városnak ez a része olyan, hogy a buszközlekedés nagyjából megfelel az átlagnak (csúcsidőben 8-10 perc, a legritkább 15 perc), és a buszmegálló tőlünk egy fél tömbnyire van.

A döntésünk, hogy saját autó nélkül éljünk, szépen beépült az életünkbe, és egyúttal a lakókörnyezetünkbe is egyre jobban bevonódtunk. Szándékosan olyan életet kezdtünk élni, ami jobban kapcsolódik a lakóhelyünkhöz: közeli szolgáltatók és kikapcsolódási lehetőségek felkutatásával és támogatásával, és sok önkénteskedéssel az otthonunk közelében. Mindez egy apróságnak tűnt csak számunkra, amit a Földért tehetünk.

Mindezzel együtt ezeket szeretem az „autószegény” életmódban:

1. Érdekeltté váltunk abban, hogy mi történik a környékükön levő vállalkozásokkal, éttermekkel stb. ahelyett, hogy rendszeresen messzebb autózzunk ezekért. Ez a reflex a lakóhelyünkkel és az ott élő emberekkel mély kapcsolódást alakított ki. Egy virágzó városrész részei szeretnénk lenni, és azáltal, hogy sok időt töltünk itt, szépen meg tudjuk figyelni, mi működik jól és min kell javítani.

2. Minden nap mozgunk, miközben a hétköznapi életünket éljük. Különösen ahogy idősebb leszek, egyre jobban értékelem a napi mozgást, és ennek a kedvenc formája egy séta vagy egy biciklizés.

3. Rengeteg pénzt spórolunk. A közösségi autóbérléssel, taxizásokkal, új bicikli vásárlásával és persze a buszjegyekkel együtt is a jelenlegi közlekedési szokásainkhoz kapcsolódó kiadásaink jóval alacsonyabbak, mint amit korábban elköltöttünk biztosításra, karbantartásra, benzinre stb.

4. Megszabadultunk az autótulajdonhoz kapcsolódó számos nyűgtől is: hol parkoljunk, mikor többnapos parkolási tilalom van (télen itt elég gyakori), autóriasztó (jó érzés, hogy nem az enyém, mikor megszólal egy), hólapátolás a garázsbehajtón, defekt, vagy rejtélyes műszaki problémák.

Ugyanakkor a sok pozitívum mellett be kell azt is vallani, hogy nem minden habostorta. A következő részben erről lesz szó.

Támogasd a bringás fejlődést!

Csatlakozz a Kerékpárosklubhoz, csináljunk együtt bringás országot Magyarországból!


Kapcsolódó hírek

15%-kal több kerékpározót mértek Budapesten 2020-ban, decemberben 61%-kal többet, mint egy éve

A BKK öt, nyilvánosan elérhető adatokat mutató kerékpárszámlálóján 15 %-kal nagyobb forgalmat mértek 2020-ban, mint 2019-ben. A 2020-ban összesen mért 2.771.710. kerékpározó rekord azóta, hogy egyszerre öt helyen mérik a biciklis forgalmat. A bicikliutak és sávok aszfaltjába telepített detektorok felett még télen is többen kerékpároztak: a 2019 decemberi biciklis forgalmat már 2020 december közepén túlszárnyalták a budapestiek, a bringás forgalom télen nőtt leginkább 2019-hez képest. A Csepelre vezető Weiss Manfréd úton mérték a legnagyobb éves (26%-os) növekedést, a budai rakparton pedig 2020-ban mértek először 1 milliónál több kerékpározót számoltak. Munkanapokon és munkaszüneti napokon is nőtt a kerékpáros forgalom, ami az otthoni munkavégzés, az oktatási intézmények és vendéglátóhelyek bezárása mellett kiemelkedő.

2021.01.11 |  aron
Így lett kerékpársáv a Nagykörúton és más fontos főútvonalakon

2020 legnagyobb és leghíresebb hazai kerékpárosbarát fejlesztése a nagykörúti kerékpársáv volt. A régóta várt, belvárosi kerületeket összekötő kerékpársávok tesztüzemét a tavaszi koronavírus-járvány elkerüléséhez kapcsolódóan indították el, majd a népszerűségét látva kisebb változtatásokkal ősszel meg is tartották. Cikkünkben összefoglaljuk, hogyan ért be több évtized várakozása, milyen volt a fogadtatása, miken vitáztunk és milyen lehetőséget ad a Nagykörút jövőjének, ezzel Budapestnek ez a kétszer két, olcsón és gyorsan kivitelezett sárga csík. A történet nem csak a Nagykörútra érvényes, akkor is érdemes elolvasnod visszaemlékezésünket, ha nem a környéken élsz, mert a tapasztalatok máshol is hasznosak lehetnek.

2020.12.29 |  aron
Itt találod Budapest és környéke kerékpárboltjainak térképét

Térképre tettük Budapest bringaboltjait és szervizeit. Jó böngészést!

2021.02.03 |  aron