A leggyakoribb felvetés, hogy a Kerékpárosklub ennek az ellenkezőjét kérte és érte el sok éve az Andrássy úton. Igen. Egy teljesen más környezetben.
Akkor a parkolósáv mögött sokkal kevesebb hely volt. Létezett ugyan egy kérészéletű B opció a sávelrendezés megtartására a kerékpársáv szélesítésével és a kereszteződések előtti 2-3 parkoló levételével, de ez a már akkor 2,75-ös szélességben buszokat is kiszolgáló forgalmi sávok szűkíthetetlensége, a 2x1 sávosítás elképzelhetetlensége és a fizető parkolás szentsége miatt csak gondolatkísérlet maradt.
A sávok megcserélésével a biztonság javult, a biztonságérzet csökkent, és ezt a paradoxont a kerékpározás terjedéséért dolgozó Kerékpárosklub is felismerte. Ennek ellenére az Operánál landoló időgépünkből kilépve, abban a helyzetben ugyanígy kérnénk.
Kicsit zavaró, hogy a még mindig hatalmas lyukaktól szenvedő budapesti kerékpáros úthálózat mellett ennyi pénz költődik egy nem tökéletesen, de már bevarrt szakaszra. Ugyanakkor épp az Andrássy út tapasztalatai, a sok ráparkolás, rakodás, diszkomfort, kátyúk leváltása egy új minőségi standard megjelenésére egy nagyon izgalmas változás. Korábban éves átlagban 6-800 kerékpáros vállalta be naponta a körutat, most átlagosan 4000. Az átalakítás akár duplázást hozhat az éves számokban, a nyári időszakban pedig 10 ezer feletti kerékpáros forgalmat.
Közben folyamatosan lobbizunk a legalább forgalomarányos (2%), de akár forgalmi stratégiai céllal arányos (10%) kerékpáros közlekedési keretért.
A decemberi költségvetési vita idején egy komolyabb konfrontációval kb. 0,02%-ról 0,3%-ra léptünk.
Most itt egy nagy összeg forog a fővárosi kommunikációban, ami olyan mintha valami nagy változás lenne, pedig egyrészt nem csak kerékpáros infrára megy hanem más sávokra, járdára, gyalogos átvezetésre is, és 2029-ig teljes összeggel számolva is csak kb. 0,3-ról 0,6%-ra emeli a közlekedési költésekben a kerékpározás részarányát.
Ez pedig elégtelen a Budapesti Mobilitási Terv 2030-ra kitűzött 10%-os kerékpáros forgalmi részaránycéljának eléréséhez.