Támogasd 1%-oddal a Kerékpárosklubot!

Partnerek az úton

Következzék egy fordítás, mely a Magyar Kerékpárosklub küldetésének egy részét is nagyon jól szemlélteti illetve ad pár tanácsot hétköznapi helyzetek kezelésére is.


Partnerek az úton

Mindig meglepődve hallgatom, hogy mennyi kerékpáros fél az autóktól és azok sofőrjeitől, vagy egyenesen ellenséges velük szemben. Én inkább szeretek úgy tekinteni a sofőrökre, mint partnerekre egy nagy társasjátékban, amit forgalomnak hívnak.

Az úttest megosztása ("köz(ös)út") áldozatokkal jár. Áldozatokkal, amiket mi hozunk. A többi közlekedőt egy csapat tagjainak tekintem, nem pedig versenyzőknek, akik egy véges útfelszínen küzdenek a "saját részükért". Végülis, a célunk közös: a forgalom zökkenőmentes és biztonságos fenntartása.

A partnerség azt jelenti, hogy figyelünk egymásra, és egyértelműen kommunikálunk. Az irányjelzések a szándékainkat jelzik a forgalom számára. Például egyszerre érkezve egy jobbkezes kereszteződéshez, már előre jelezhetjük az érkező járműnek, hogy felismertük a helyzetet és lemondunk elsőbbségünkről, még mielőtt teljesen meg kellene állnunk. Így nemcsak ő haladhat tovább korábban, hanem számunkra is biztonságosabb és gyorsabb lesz az áthaladás.
Amennyiben egy autó közeledik hátulról egy kanyargós úton, és látjuk, hogy a következő kanyar után tiszta az út, jelezhetjük neki, hogy előzhet. Ezáltal hatékonyabban haladhat, valamint egy olyan kapcsolatot hoz létre a sofőr és a kerékpáros között, amiből csak nyerhetünk. (Persze csak akkor, ha valóban tiszta az út!)

A partnerség azt is jelenti, hogy elsősorban a szabály szellemét tartjuk be és nem feltétlenül a szabály betűjét, és nem élünk előnyünkkel minden áron csak azért, mert megtehetjük. Megállunk a gyalogátkelőnél, mert tudjuk, hogy gyalogosként milyen a "közlekedési tápláléklánc" alján lenni. (A legtöbb gyalog közlekedő autót is vezet, így használj ki minden lehetőséget, hogy jó benyomást tégy rájuk a figyelmeddel.) Azt is jelenti, hogy jobbra tartunk, ha ezzel segítjük a közlekedést, de a sávon belül beljebb húzódunk, amikor nem volna biztonságos az megelőzésünk.

A partnerségbe az is beletartozik, hogy vigyázunk egymásra. Ha egy szembejövő autónak egy kis helyre van szüksége az előzéshez, egy kicsit lejjebb húzódhatunk, hogy segítsük. Legközelebb ha mi hibázunk, hálásak leszünk, ha más húzódik el előlünk. Ha egy autó besorolna elénk, akár be is engedhetjük.
A piros lámpához közeledve biztos, hogy mindig előre kell jobbról csorognunk? Ha hátrébb maradunk, mi ugyanazon a zöldön még átérhetünk, viszont kevesebb autónak kell minket megelőznie, és mindenki kevesebb stresszel haladhat tovább. Ha partnerként és nem versenyzőként tekintünk egymásra, a forgalom mindenki számára simábban és biztonságosabban fog haladni.

Ha figyelmesen és tisztelettel viselkedünk, akkor a sofőrök sokkal inkább úgy fognak ránk tekinteni, mint partnerekre és nem mint egy kellemetlenségre, ami akadályozza őket a haladásban. Úgy látom, ez egyre többször fordul elő Seattle-ben (ide kerülhetett volna Debrecen is - szerk.), ahol a sofőrök integetve köszönik meg, amikor pl. lehúzódok egy szűk utcában, hogy haladhassanak, vagy mosolyognak, amikor megköszönöm, hogy megvárták, amíg én egy szűk részen átjutok. Ezek a kis "párbeszédek" nagyban hozzájárulnak a kellemes kerékpározásaimhoz.

Élvezzétek a bringázást!


A kép és a szöveg eredetije itt látható és olvasható.