Az eredeti cikk a Strong Towns oldalán Reflections on 5 Years of Car-Lite Life: Shifting Standards, Preferences, and Habits címen jelent meg , szerző: Emma Durand-Wood, Eredeti publikáció: 2023. szeptember 7.. A fordítást Erdős Zoltán készítette. Csatlakozz te is fordítócsoportunkhoz, hogy minél több külföldi jó példát, újító gondolatot mutathassunk be!

Ez a cikk a háromrészes sorozat harmadik része. Olvasd el az első részt itt és a második részt itt.

A legfeltűnőbb, amit észrevettem, hogy mit gondolok a biciklizésről. Régebben egy vidám, egyszerű időtöltésnek tartottam, de azóta ez megváltozott. Amikor elkezdtem biciklizni, örömmel kerestem kis forgalmú utcákat a célpontom felé. Ma már frusztrál, ha kerülőutakat kell tennem a közvetlen útvonal helyett.

Öt éve azt gondoltam, hogy a kevesebb autózás több biciklizéssel jár majd együtt, de ez nem következett be. Bár a buszok nem mindig olyan megbízhatóak, a kedvenc közlekedési kombinációm a gyaloglás és busz. Remélem, a kerékpározás feltételeinek javulásával én is többször választom majd ezt a módot.

Ám ez megmutatja az egésznek a szépségét: az autózásnak számos alternatívája van, és mindig kiválaszthatjuk azt a közlekedési módot, ami leginkább illik a hangulatunkhoz vagy a helyzethez.

Mit tartogat a jövő?

Emlékszem, hogy mikor eladtuk az autónkat, valaki azt mondta: „Meglátod, mikor a gyerekeid mindenféle foglalkozásra járnak majd, megint be kell szerezned egy autót, mert arról fog szólni az életed, hogy folyamatosan fuvarozod őket.”

Imádom a gyerekeimet és szeretném a lehető legtöbb tapasztalatot megadni nekik, míg felnőnek, de ez a jövőkép inkább egy rémálomnak tűnt számomra.

Az autó nélküliség egyik legcsodálatosabb következménye, hogy aktívan kerestük azokat a kikapcsolódási lehetőségeket, amelyek gyalogtávra vannak otthonról. Vannak zeneórák, kézműves foglalkozások, táborok, curling, tánc, jógaóra mindenféle helyeken 15 perces gyaloglási távolságon belül. Ahogy a gyerekeinek nőnek, egyre több helyre mennek gyalog egyedül is, ami nagyon fontos a függetlenségük fejlődése szempontjából – és mellesleg több szabadidőt ad a szülőknek.

Bár volt néhány kivétel, a csak gyalog elérhető foglalkozások hatásaként elkerültük a programok túlzott torlódását, amit nagyra értékelek. Az életünk így is elég mozgalmas, de soha nem aggódunk a forgalom vagy valamilyen műszaki hiba miatt, hogy elkésünk.

Páran jelezték nekünk, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy ennyi lehetőség van gyalogtávon belül és ez így igaz. De egyúttal azt is érzem, hogy a magunk szerencséjét csináltuk meg azzal, hogy a helyi opciókat helyeztük előtérbe. A férjem például korábban egy olyan curling klubba járt, ami autóval negyed óra volt. Bár volt egy klub csak néhány utcányira tőlünk, addig nem figyelt fel rá, amíg a gyerekeink nem kezdtek oda járni. Ma a csapatával, ami szinte kizárólag környékbeliekből áll, ott játszanak, játék után megisznak egy-két sört – tudván, hogy nem kell vezetniük. Ő is hozzájárul ahhoz, hogy a helyi klub sikeres legyen, és jól érzi magát a szomszédaival, amikor ott van.

A szabadidős programokon szerzett szomszédsági kapcsolatok iszonyúan értékesek, főleg a gyerekeimnek, akik nem a helyi iskolába járnak. Értékelem, hogy közel vannak ezek a lehetőségek, és van esélyem a szomszédokkal időt tölteni, és örülök annak, hogy hozzájárulok a helyi szolgáltatások, intézmények fennmaradásához, mint például a közeli templom, ami a tereit különböző célokra adja ki.

Amikor arra gondolok, mi lesz öt év múlva, elbizonytalanodom. Az idősebb gyerekeimnek már lehet, hogy lesz valamilyen munkája. Ma még azt sem engedem meg, hogy átkeljenek egyedül a főúton, szóval nehéz elképzelni, hogy egyedül buszoznak majd. De ez is eljön majd, és úgy gondolom, olyan munkát keresnek majd, ahova könnyű gyalog vagy biciklivel menni, ugyanúgy, mint a szabadidős időtöltéseinknél.

Abban a korban lesznek, amikor a tinik vezetni tanulnak, és akár első autójukat is megkapják. Jó ötlet, ha megtanulnak vezetni, de az sem gond, ha nem akarnak – különösen, hogy valószínűleg nem lenne min gyakorolniuk.

A gyerekek felnövése mellett a másik dolog, ami változhat, a közlekedési lehetőségek bővülése a városban. A helyi közösségi autószövetkezet gyorsan bővül és már van bárhol felvehető-letehető opció is. Ez a rövid vagy spontán utakat sokkal könnyebbé teheti. A helyi tömegközlekedés is hamarosan megújul. A biciklizés még kicsit le van maradva, de minden bizonnyal az is változik. Egyre több a biciklibolt, városi, elektromos és teherbringákkal. Összességében egyre több az újdonság – a Mifold ülés [összecsukható autós gyerekülés] például nekünk forradalmi újítás volt (elfér a kézitáskámban is).

Ezek a változások nagyon reményteliek és eltekintve a nagyobb, váratlan esetektől, azt gondolom, hogy az autó nélküli élet egyre könnyebb lesz.

Néhány éve olvastam egy bejegyzést, ami nagyon megérintett. Arról szólt, hogy az emberek nehezen tudják elképzelni az autó nélküli életet, mert az életük túlságosan autóhoz kötött. Ezzel szemben a valóság az, hogy ha nincs autód, egy új életet alakítasz ki magadnak másfajta szokásokkal. Olyan, mintha lenne egy magánrepülőd, és minden szabadidődet a Bahamákon töltenéd. De ha eladod, nem mész többet a Bahamákra olyan gyakran. Másfajta programokat találsz és más helyekre jársz. A közlekedési lehetőségeid formálják a választásaidat arról, hogy hol és mivel töltöd az idődet.

Ki tudja, mit hoz a jövő? Ha az utóbbi öt év valamit megtanított, az az, hogy soha nem tudod, mi jön. A változás könnyebb és nehezebb is, mint amire számítunk, és a hozzáállás nagyon sokat számít. A tapasztalataim szerint az élet saját autó nélkül sok szempontból jobb – bár vannak kihívások is. A kettőt egymásra téve mégis pozitív a mérleg.