Hírek

A taktikai urbanizmusról szóló cikkünk első részében a taktikai urbanizmus elméletét fogjuk bemutatni. Az elmúlt évtizedekben számos város szenvedett világszerte különböző kihívásoktól, mint a lakosság számának változása, a bizonytalan gazdasági helyzet, a technológia gyors fejlődése és a polgárok elégedetlensége. Ezek a konfliktusok gyors, alacsony költségvetésű, ideiglenes hatással bíró, közösségi alapon szerveződő, könnyen módosítható és kreatív beavatkozásokhoz vezettek a városok állapotának rövid és hosszú távú javítására tett kísérleteként, spontán kialakítva a taktikai urbanizmus koncepcióját. E városformáló módszer elterjedése minden városi szereplő számára előnnyel bír. Az önkormányzatok kis költségvetésű, rugalmasan módosítható, lakossági támogatással létrejövő látványos projekteket tudnak kivitelezni; a helyiek a saját igényeik alapján, konszenzuson alapuló részvételi tervezéssel maguk alakíthatják környezetüket; végül az egész társadalom számára élhető és egészséges lakókörnyezet eléréséhez kapcsolódó szemléletformálás, érzékenyítés folyamata is elkezdődhet.

Taktikai urbanizmusról szóló cikkünk második részében a magyarországi jógyakorlatokat fogjuk bemutatni. Hazánkban a taktikai urbanizmus kezd „beszivárogni” a mindennapokba. A magyar településfejlesztés,- és településrendezésben évtizedek óta a felülről kezdeményezett gyakorlat volt általános, amelyhez „hozzászoktak” az emberek, és ezért nem tudott még elterjedni egy olyan típusú lakossági reagálás, mely a taktikai urbanizmus sajátja. Mivel világszerte a nagyvárosok a kiindulópontjai a problémák és megoldásuk iránti elkötelezettségnek, így az elmúlt néhány évben fővárosunkban is számos előremutató kezdeményezés valósult meg, mint például a Városháza pop-up park létrehozása, az Andrássy út szervízútjának szakaszos lezárása, a Bacsó Béla utca vagy a pesti alsó rakpart megnyitása a gyalogosok és kerékpárosok részére.