Hollandiában több bringa van mint lakos. Amszterdamban és Hágában a megtett utak 70%-át kerékpárral teszik meg. A BBC hágai tudósítója, Anna Holligan - aki kosaras és kontrás tipikus hollander bicajjal jár (ez az ún. “omafiets” hollandul, azaz “nagyibringa”) - azt vizsgálja, miért ült vissza mindenki a kétkerekű nyergébe.
Hollandiában több bringa van mint lakos. Amszterdamban és Hágában a megtett utak 70%-át kerékpárral teszik meg. A BBC hágai tudósítója, Anna Holligan - aki kosaras és kontrás tipikus hollander bicajjal jár (ez az ún. “omafiets” hollandul, azaz “nagyibringa”) - azt vizsgálja, miért ült vissza mindenki a kétkerekű nyergébe.
Az 70-es évek bringás forradalma
A második világháború előtt a legtöbb utat bringával tették meg Hollandiában. De az 50-es, 60-as években, ahogy megnőtt az autóeladások száma, ez megváltozott. Ahogy a legtöbb európai országban, nagyon forgalmassá váltak az utak és a bringásokat a járdaszegélyre szorították.
Az autóforgalom növekedésével nagyon megemelkedett a halálos közúti balesetek száma. 1971-ben több, mint 3.000 ember halt meg az utakon ennek következtében, és közülük 450 kisgyermek volt.
Erre válaszképp alakult ki egy társadalmi mozgalom, ami biztonságosabb kerékpáros körülményeket követelt kisgyermekek számára. A “Stop de Kindermoord” (“Legyen vége a gyermekgyilkosságoknak”) nevét Vic Langenhoff újságíró cikkének címéből kölcsönözte, akinek kisgyereke egy közúti balesetben halt meg.
A hollandok motorizációban való hitét az 1973-as közel-keleti olajválság is megingatta, amikor az olajtermelő országok leállították a nyugat-európai és amerikai exportjukat.
Ez az egy időben jelentkező két nyomás meggyőzte a holland kormányt: elkezdtek befektetni a kerékpáros infrastruktúrába és a holland várostervezők leálltak a városiasodó Nyugaton akkoriban nagyon elterjedt gépjárműközpontú útépítésekről.
Út a dicsőség felé
A hollandok egy nagyon kiterjedt kerékpáros útvonalhálózatot hoztak létre annak érdekében, hogy a kerékpározás sokkal biztonságosabbá és kívánatosabbá váljon.
Ezek az kerékpárutak egyértelműen vannak kitáblázva, sima a felületük, a bringások számára külön útjelzőtáblákkal és lámpákkal vannak felszerelve, és elég szélesek ahhoz, hogy egymás mellett is lehessen menni, vagy előzni lehessen.
Sok városban az utak teljesen el vannak választva a motorizált forgalomtól. Néhol, ahol nincs elegendő hely és a gépjárművezetőkkel kell osztozkodni a szabad helyen, olyan táblákat látni, amiken egy bicajos mögött látszik az autós, és ez van aláírva: “Kerékpáros utca, az autók itt vendégek”.
A körforgalmaknál is a pedálozóknak van elsőbbségük.
Körbebicajozhatsz a körforgalomban, míg az autók (majdnem mindig) türelmesen várnak, hogy átérj. A “kerékpárnak van elsőbbsége” szemlélet annyira furcsa a bringás turistáknak, hogy sokuknak először nehézséget okoz a tájékozódás az utakon és a kereszteződésekben.
(A TFL megbízásából Berkshire-ben jelenleg is 'próbaüzemel' egy olyan körforgalom, ahol a kerékpárosoknak saját sávjuk és elsőbbségük van a autósokkal szemben.)
Korai hozzászokás
A holland gyerekek már azelőtt belecsöppennek a bicajozás világába, mielőtt még járni megtanulnának. A kisbabák cargo bicajokon vagy speciális ülésekben utaznak, melyeket gyakran eső elleni előtetővel is felszerelnek, sőt néhány szülő vagyonokat költ arra, hogy kialakítsa csemetéjének a megfelelő utazási körülményeket.
Ahogy a gyerekek növekednek, megkapják saját bicajukat: könnyebb és biztonságosabb is a különálló utakon közlekedniük, mert ezek elég szélesek ahhoz, hogy a gyerekek a szüleik mellett tekerjenek. És mivel a hollandoknál nem engdélyezett 18 éves kor alatt a felügyelet nélküli vezetés, a tinédzserek a kerékpározást gyakran a szabadság egyik alternatívájaként fogják fel.
Az állam az oktatásban is részt vállal, hiszen a kerékpározás kötelező tantárgy a holland oktatási rendszerben. Minden iskolának van kerékpártárolója, és néhány iskolában a diákok 90%-a kerékpárral jár minden nap.
A bringatárolók háttere
Groningenben, az ismert egyetemi városban található a kerékpárosok legnagyobb álma: a központi pályaudvaron egy 10.000 kerékpár tárolására alkalmas kerékpárparkolóház, ami még Hollandiában is egyedülálló. A kerékpárosokat úgy kezelik, mint máshol a gépjárművezetőket: a bejáratnál elhelyezett elektronikus számláló mutatja a behajtások alapján a szabad helyek számát.
Hollandiában mindenütt található kerékpártároló iskolák, irodaépületek és üzletek közelében. Cserében elvárják, hogy csak az arra kijelölt helyeken zárd le a kerékpárod. Ha rossz helyen láncolod le a bringád, akkor lehet, hogy nem találod meg, mivel elszállították és lezárták. Ha vissza akarod kapni, akkor fizetned kell 25 eurót.
(Amsterdam Centraal Station - Központi Vasútállomás - kerékpártároló)
Azok az emberek, akik speciális kerékpártároló nélküli társasházakban laknak, otthon szintén elvárhatják azt, hogy járművüket a közösségi folyosókon hagyhassák.
A XVI. században az amszterdami házakat szélességük alapján adóztatták, amire a lakosság magas és vékony épületekkel reagált. Így a folyosók gyorsan megtelnek bicajokkal - de olyan sokan bicikliznek, hogy igazán ez senkit sem zavar és csak simán elmennek mellette.
Országonként 1000 embert kérdeztek meg: "Mi az Ön fő közlekedési eszköze napi szinten?"
Nem a bringádról szól
A kerékpározás olyannyira általános, hogy megdorgáltak amiért folyamatosan azt kérdeztem az emberektől, hogy kerékpárosok-e vagy sem. “Nem vagyunk kerékpárosok, hollandok vagyunk” - jött a válasz.
A bicikli a hétköznapok szerves részét képezi, nem pedig egy speciális kiegészítő vagy egy kisebbségi életérzés jelképe; éppen ezért a hollandok nem foglalkoznak azzal, hogy a legújabb modelleken tekerjenek vagy csúcstechnológiás eszközökkel rendelkezzenek.
Úgy tekintenek kerékpárjukra, mint kalandos életük egyik megbízható társára. Egy ilyenfajta kapcsolatban fontos az idő - tehát az idősebb a jobb. Nem ritka, hogy egy olyan biciklit hall hátulról közeledni az ember, aminek a sárvédője hangosan rázkódik az abroncson. Ha az ember egy rozoga, kopott biciklit használ, sokkal tiszteletreméltóbb, mert ez tanúsítja a tulajdonos hosszantartó szeretetét biciklije iránt.
Nincs kerékpáros ruha, nincs izzadtság
A híresen lapos holland terep és a nagy népsűrűség eredményeképp a legtöbb út rövidtávú és könnyedén teljesíthető.
Kevés németalföldi megy kerékpáros ruházatban biciklizni; munkába, bevásárolni vagy éppen a kocsmába olyan ruhában tekernek, ami a célállomáshoz passzol.
Természetesen a bringautak inkább kedveznek a könnyed nyári ruhában való korzózásnak, mint a halálmegvető bátorságot igénylő, csúcsforgalomban való tekerésnek. Részben ez az oka annak, hogy az embereknek nincs szüksége munkahelyi zuhanyzókra ahhoz, hogy kerékpáron közlekedhessenek - ez egy izzadtságmentes élmény.
A hollandoknál megszokott, hogy sisak nélkül tekernek, mert védik őket a kerékpáros-központú szabályozások az utakon és az ugyanilyen módon megtervezett infrastruktúra. Ha Hollandiában az ember egy bukósisakos bringást lát, nagy eséllyel turista vagy versenyző.
Vettem egy bukósisakot az Egyesült Királyságba vezető túrámra, ahol a BBC “Newsnight” című műsorában a hollandiai és a brit kerékpározás közti kölünbségekről kell majd beszámolnom. A helyi kerékpáros üzletben csak egy volt a polcon, arról is azt mondta az eladó, hogy ott volt már “néhány hónapja vagy talán egy éve”.
Jog, nem pedig hatalom
Az a tény, hogy mindenki bicajozik, de legalábbis ismer olyat, aki kerékpározik, azt jelenti, hogy a gépjárművezetők sokkal megértőbbek a kerékpárosokkal szemben, amikor osztozkodni kell velük az utakon.
Cserében a kerékpárosoktól elvárják, hogy tiszteljék és engedelmeskedjenek a szabályoknak az utakon. Megbüntethetnek azért, mert gondatlanul vagy mert rossz helyen bringáztál, vagy épp átmentél a piroson. A rendőrség (gyakran kerékpárokon) 60 euró bírságot szab ki, ha éjszaka lámpa nélkül kap rajta. Még többet fizethetsz, ha csak egyetlen egy - a holland törvények rengeteget határoznak meg - fényvisszaverő vagy lámpa is hiányzik a biciklidről.
Természetesen most is történnek balesetek, de abban az esetben, ha az ütközésben kerékpáros is érintett volt, a biztosítók a Holland Utak Biztonsági Szabályzatának 185. cikkelyére hivatkoznak, amely megfogalmaz egy bizonyos “objektív felelősséget”. Gyakran bűnmegállapító törvényként értelmezik, tévesen. Pedig lényegében ez annyit jelent, hogy elvárják a sofőrtől, hogy állja a kerékpárost és biciklijét érintő pénzügyi kiadások 50%-át.
Az utakon a holland kerékpárosok erősnek és védettnek érzik magukat, ezáltal az egész élmény sokkal élvezetesebb. Vannak veszélyek az utakon, de nagyon ritkán jelentenek ezek nehéz tehergépkocsikat, rosszul megtervezett kereszteződéseket vagy veszélyes sofőröket.
Köszönet a fordításért Gaál Dávidnak!