A közlekedésbiztonsági oktatáshoz hasonlóan a sisakviselésre buzdító kampányok hatékonyan keltik azt a képzetet, hogy a kerékpározás olyan veszélyes tevékenység, amelytől félnünk kell. Az ilyen kampányok, valamint a felhívások a sisak kötelezővé tételére egyre gyakoribbá váltak az elmúlt évtizedben. 2004-ben a brit parlamentben magánindítványt nyújtottak be, amely szerint az a felnőtt, aki 16 éven aluli kiskorút sisak nélkül enged biciklizni, bűncselekményt követ el. Szintén 2004-ben a befolyásos Brit Orvosi Társaság gyökeresen megváltoztatta álláspontját, és arra szavazott, hogy a sisak legyen kötelező minden kerékpáros számára (ha az erről szóló legfrissebb fejleményekre kíváncsi, illetve érdeklik a sisakviseléssel kapcsolatos viták, keresse fel a  The Bicycle Helmet Research Foundation weboldalát).

A sisakviselés népszerűsítése, különösen a gyermekek körében a brit közlekedésbiztonsági ipar integráns részévé vált. 2005-ben a lancashire-i megyei tanács közlekedésbiztonsági csoportja „Angyal vagy ördög?” nevezetű kampányában azokat, akik sisak nélkül tekertek, bűnösnek kiáltották ki; az „ördögök” megbánhatták bűneiket úgy, hogy megígérték, hogy mindig sisakot fognak hordani kerékpározáskor. (Lancaster and Morecambe Citizen 2005).

A sisak népszerűsítésének kérdése nagyon ellentmondásos az angol kerékpáros szervezeteken belül is (Hallett 2005). A 2004-es parlamenti törvényjavaslatot a kötelező sisakviselésre a kerékpáros szervezetek egyöntetűen ellenezték, minden nagyobb kerékpáros szervezet és magazin elvetette a kötelező sisakviselés ötletét (Cycle 2004). A törvényjavaslatot ellenzők között volt a CTC (korábban The Cyclists’ Touring Club (amely az Egyesült Királyság legnagyobb kerékpáros szervezete), a London Cycling Campaign, a Cycle Campaign Network, valamint a Bicycle Association kerékpáros szervezetek, az Association of Cycle Traders (a kerékpárkereskedők szervezete), valamint a  British Cycling, a brit kerékpársport hivatalos szervezete, a Sustrans egyesület a fenntartható közlekedésért, valamint a nemzeti kerékpáros stratégiáért felelős National Cycling Strategy Board. Ezek a csoportok egyáltalán nem sisakellenesek, de amellett érvelnek, hogy az egyénnek joga van választani. Ez az írás nem törekszik arra, hogy a különböző álláspontok között igazságot tegyen a sisakviselés kötelezővé tétele mellett vagy ellene, erről bőven található anyag máshol, de a legfontosabb pontok a következők:

Hatékonyság az egyén szintjén. 
A sisakviselés vajon csökkenti, vagy növeli a fejsérülés veszélyét? Itt három vonatkozó érv szerepel. Először is a sisakok technikai tulajdonságai, amelyek szerint a sisak csupán alacsony sebességnél bekövetkező behatások ellen véd, és csupán akkor, ha jól van rögzítve (Walker 2005). Másodsorban a kockázat-ellensúlyozás elve, amely szerint mind a sisakot viselő kerékpáros, mind pedig a mellette autózó kevésbé vigyáz (Walker 2007), amely így növeli a balesetveszélyt. A kockázat-kiküszöbölés kifejezett elismerése szerint a Balesetmegelőzési Társaság szóróanyagában a sisakviselésről a következő figyelmeztetést közli: „Ne feledje, a sisak nem előzi meg a balesetet… legyen ugyanolyan elővigyázatos” (RoSPA n.d.). Harmadrészt a fej mérete nagyobb, így a behatás veszélye is nagyobb, amely a sisakviselésből fakad.

Hatékonyság társadalmi szinten.
Vajon a sisakviselést népszerűsítő kampányok a kerékpározást összességében biztonságosabbá, vagy veszélyesebbé teszik? Bizonyíték van rá, hogy a kerékpározás aránya csökken a sisakviselési kampányok hatására, illetve drasztikusan leesik, amikor a sisakviselést kötelezővé teszik (Liggett et al 2004, 12). Ausztrália volt az első ország, ahol a sisakviselést kötelezővé tették, és a kerékpározás ennek hatására 15-40 százalékkal csökkent (Adams 1995, 146). "Mole" szerint (2004, 5), Melbourne-ben a szigorítás a gyermekkorú kerékpárosok számát 42 százalékkal, a felnőttekét pedig 29 százalékkal csökkentette." Mivel a kerékpározás általában akkor a legbiztonságosabb, ha sokan bicikliznek (Jacobsen 2003), és ott a legveszélyesebb, ahol kevés a kerékpáros.  A sisakviselést propagáló kampányok végső soron csökkentik a kerékpárosok számát, és így növelik a kerékpározás kockázatát. A több kerékpáros és nagyobb biztonság közötti összefüggést bizonyítja Hollandia és Dánia példája, ahol sokan kerékpároznak, nagyon kevesen viselnek sisakot, és a kerékpárosoknál alacsony a halálos balesetek és súlyos sérülések száma.

Egyenlő elbánás
Mayer Hillman (1993) azt állítja, hogy a kerékpárosokat kevésbé fenyegeti a fejsérülés, mint az autósokat, gyalogosokat, vagy játszó gyerekeket, de az utóbbiak közül egyiknek sem tanácsolják, hogy sisakot viseljenek (lásd még Kennedy 1996). A kockázat-elmélettel foglalkozó John Adams szerint, amennyiben a sisakviselési kampányoknál használt logikát egyenlően alkalmaznánk, „olyan világban élnénk, ahol mindenki úgy nézne ki, mint egy Michelin-figura, rögbijátékosnak öltözve" (1995, 146).”

Ezen apró részletekkel azt hiszem sikerült bemutatnom, hogy a sisakviselés miért kelt ekkora érdeklődést és konfliktust az egészséges életmóddal foglalkozó és balesetmegelőzési szakemberek, valamint a kerékpárosok körében. Az általános érvelés összefüggésében a legfontosabb szempont, amit itt kiemelnék, hogy a sisakviselésre buzdító kampányok az emberek meglévő, a kerékpározással kapcsolatos félelmeire építenek, és hozzájárulnak ezen félelem újrateremtéséhez és felerősítéséhez. Egy nemrégiben lezajlott kormányzati kampány Nagy-Britanniában különösen alátámasztja az állításomat.

2004-ben a brit Közlekedési Minisztérium ‘Cyclesense’ címmel multimédiás közlekedésbiztonsági kampányt hirdetett kerékpározó tinédzserek számára, amely koponyaröntgen-felvételekre és sisakokra fókuszált. A kampány már nem elérhető. A sisakot viselő koponyákat különböző szövegekkel látták el.

Az 1. számú röntgenfelvétel melletti felirat a következő: „Nem tréfa, a kerékpározás szórakoztató, kényelmes és egészséges közlekedési mód, de ha nem tartod be az alapvető biztonsági figyelmeztetéseket, nem biztos, hogy a tekerés olyan szórakoztató véget ér.”

A felirat azzal folytatódik, hogy „2001-ben majdnem 3000, 12-16 év közötti kerékpáros halt meg vagy sérült meg az utakon. Ha szeretnéd megvédeni magad, komolyan kell venned a kerékpárosoknak szóló biztonsági figyelmeztetéseket.”

A második röntgenfelvételen egy nevető, sisakot viselő koponya látszik. A kísérő szöveg a következő: „Nem tréfadolog”, majd így folytatódik „Vegyél sisakot. Ez nem vicc – a sürgősségi osztályokra bekerült kerékpárosok majdnem 50 százaléka fej-és arcsérülést szenvedett”. A Cyclesense weboldalán máshol ez olvasható a „Védekezés” menüpontban:„Ha úgy szereted az arcod és a fejed, ahogy van, viselj sisakot!”

Ezek a feliratok tisztán tükrözik a kampány központi és mindent átható üzenetét: azaz, ha biciklizni szeretnél, és szeretnéd, hogy a koponyád sértetlen maradjon, viselj sisakot. A kampány a kerékpározást félelmetes dolognak mutatja, és félelmet kelt.

A CTC dühösen reagált a képekre. A CTC tagoknak kiküldött levelében Kevin Mayne elnök (2004) kitért az ábrázolás lehetséges következményeire, azaz, hogy a gyermekeket elriasztják a kerékpározástól, illetve szüleik és tanáraik esetleg nem engedik őket kerékpározni.

Mayne úgy gondolja, hogy:  "A CTC véleménye szerint [ezek a képek] nagyfokú kárt tesznek a kerékpározás, mint biztonságos, szórakoztató és egészséges tevékenység imidzsének, és az ilyen kampányok 'alaptalan' szorongást keltenek a kerékpározás 'veszélyeivel' kapcsolatban, és köztudottan csökkentik a kerékpárhasználatot.”

A kerékpározás széles körű kormányzati támogatásával kapcsolatban Mayne hangvétele hitetlenkedővé válik:

"Azok a képek, amelyek koponyák röntgenképét kapcsolják a kerékpározáshoz, egy dolgot jelenthetnek: ha biciklizel, kórházba kerülsz, vagy meghalsz. Milyen üzenetet közvetít ez a fiataloknak?... Az utolsó dolog, amire szükség van a kormány részéről az, hogy a gyerekeket elijesszék a kerékpározástól!" (Mayne 2004, eredeti kiemelés)

A legrelevánsabb gondolat az, hogy minden felhívás, amely a kerékpárosokat a sisak viselésére ösztönzi vagy kötelezi, összekapcsolja a kerékpározást a veszéllyel, és így félelmet kelt a kerékpározással kapcsolatban. Egyfelől egyetértek a CTC álláspontjával , másfelől szélesebb kontextusban úgy látom, hogy a sisakviselés népszerűsítése a kerékpározástól való félelem egy újabb megtestesülése.

Azok, akiknek van tapasztalatuk a kerékpáros stratégiák terén valószínűleg tudják, hogy mennyire ellentmondásosak a kerékpárosokat sisakviselésre buzdító kampányok, de az emberek többsége az olyan társadalmakban, mint pl. az angol társadalom, nem kutat a sorok között, és meglepődik, mikor némelyikünk szkeptikusan áll hozzá ezekhez a kampányokhoz (bár valóban szükség volna egy olyan tudományos kutatásra, amely felméri, hogyan reagálnak a különböző csoportok a sisakviselési kampányokra).

Más szóval még az ilyen vitatott területeken is, mint a sisakviselés, a kerékpározás, mint veszélyes tevékenység, és ennélfogva a félelem keletkezése a kerékpározással kapcsolatban megdöbbentően rejtett csatornákon keresztül megy végbe.

Irodalomjegyzék

• Adams, J. (1995) Risk (London and New York: Routledge).
   
• Cycle (2004) ‘Helmet law stalls’, Cycle, June/July, 12.
   
• Hallett, R. (2005) ‘Who Needs Helmets?’, Cycling Weekly, February 19th, 28-9.
   
• Hillman, M. (1993) Cycle Helmets: The Case For and Against (London: Policy Studies Institute).
   
• Jacobsen, P. (2003) ‘Safety in Numbers: More Walkers and Bicyclists, Safer Walking and Bicycling’, Injury Prevention, 9: 205-9.
   
• Kennedy, A. (1996) ‘The pattern of injury in fatal cycle accidents and the possible benefits of cycle helmets’, British Journal of Sports Medicine, 30: 130-133.
   
• Lancaster and Morecambe Citizen (2005) ‘Saints and sinners ride smart’, Wednesday 1st June, 17.
   
• Liggett, P., A. Cook and K. Mayne (2004) 'CTC and helmets', in Cycle, April/May, 12.
   
• Mayne, K. (2004) 'This is not another circular: Act now before taxpayers' money is used to damage the future of cycling', letter to CTC members, (Godalming, Surrey: CTC).
   
• RoSPA (n.d.) Cycle Helmets, Birmingham: The Royal Society for the Prevention of Accidents.
   
• The Mole (2004) 'Ear to the Ground', A to B, 41: 3-6.
   
• Walker, B. (2005) ‘Heads Up’, Cycle, June/July, 42-5.
   
• Walker, I. (2007) 'Drivers overtaking bicyclists: Objective data on the effects of riding position, helmet use, vehicle type and apparent gender', Accident Analysis and Prevention, 39, 417-425.

Dave Horton cikksorozata:

• Félelem a kerékpározástól 1. rész: Bevezetés
• Félelem a kerékpározástól 2. rész: A kerékpározástól való félelem felépítése
• Félelem a kerékpározástól 3. rész: A sisakviselést népszerűsítő kampányok
• Félelem a kerékpározástól 4. rész: Új biciklis terek
• Félelem a kerékpározástól 5. rész: A kerékpározás elidegenítése