Június 5 és 7 között volt szerencsénk Zágrábban járni, ahol Pedalafest néven rendezett bulikkal, kiállításokkal, Critical Mass-szel és nemzetközi konferenciával egybekötött fesztivált a Sindikat Biciklista nevű szervezet. 

Öten vettünk részt Magyarországról a fesztiválon és - bár gondolom a többiek is így voltak vele -, én nagyon szerettem, amit ott láttunk.

Kisebb budapesti delegáció érkezett a horvát fővárosba június 4-én este. Dalos Péter (aki a Kerékpárosklub közlekedési munkacsoportjának tagja és jelenleg a MOL Bubi közbringarendszer üzemeltetési főmunkatársaként dolgozik) szakértőként, Hellebrandt Flóra és Erős Levente a Kantaa cargobringás futárszolgálat, Adrien Despoisse pedig a Cyclonomia közösségi kerékpárépítő műhely képviseletében lett meghívva. Én a Magyar Kerékpárosklub és a Cyclechic.hu nevében adtam elő a magyar helyzetről.

Zágráb sokak szemében csak egy útelágazás a tengerpart felé való rohanásban, pedig ennél sokkal több minden zajlik ott. Bringás szempontból például egy nagyon fontos momentumban van a horvát főváros.


A várost nagyjából 700000-en lakják, de kb. másfél millióan használják naponta. Mint megannyi kelet-európai főváros, a régi idők várostervezése a „modernitás” jegyében itt is megtette hatását: a történelmi belváros köré lakótelepek és óriási sugárutak épültek, a város az autók foglya lett. Autók járnak a villamossíneken és a járdákon, alapvető, hogy ahol szélesebb a járda, annak a felét kocsik foglalják el, gyakran még a házak kapujáig képesek elautózgatni száz métereket megtéve a járdán. Ennek ellenére sok a zöldfelület és nagyon sok a bringás, akik ott közlekednek, ahol tudnak – leginkább a járdán.

Zágrábban ugyanis bár láthatóan sokan tekernek – és köztük feltűnően sok a nő – a meglévő bringás infrastruktúra járdára festett sárga csíkokban merül ki, ezzel predesztinálva a bicikli alsóbb rendű szerepét a közlekedésben.


Vállszélességű, de legalább irányhelyes bringautak a járdán, sokszor teraszok és kapualjak közé vezetve, sok kerékpáros közlekedő és egy nagyon kezdetleges közbicikli rendszer jellemzi a bringás közlekedést.

A Pedalafest előtt nem sokkal telepítették egyébként Zágráb első bicikliszámlálóját, ami 2-3000 bringás számol egy nap az egyik forgalmas sugárút menti bicikliúton.


A helyi közbringa érdekessége, hogy ugyanaz a nextbike a beszállítója, mint a budapesti rendszernek. Itt azonban 100%-ban magánbefektetésből épültek egy évvel ezelőtt a gyűjtőállomások, melyekből először irtó kevés, hat darab volt. Ma már 12 gyűjtőállomás és 75 bicikli áll a városlakók rendelkezésére, ami lássuk be, nem elég egy sikeres közbicikli rendszerhez. (Összehasonlításképpen Budapesten 75 gyűjtőállomáson 1100 biciklinek kell elindulnia júliustól) A nextbike ennek ellenére 4 év múlva 200 állomással és Dubrovnikban, illetve Zadarban is létrejövő rendszerrel tervez.

Egy dolgot viszont semmiképpen nem szabad elfelejteni, ha Zágráb bringás kultúrájáról beszélünk, ez pedig az aktivista közössége. Zágrábban nincsenek kerékpáros futárok, így a Sindikat Biciklista körül csoportosuló fiatalokból és vegyesen fiúkból és lányokból álló csapat sokkal közelebb van a mainstream felé való terjeszkedéshez, mint ahonnan a mi pionírjaink indultak, így könnyebben ültethetnek bringára másokat.



A jó város olyan, mint egy jó buli…

… az emberek több ideig maradnak ott, mint amennyire szükségük lenne. – Ezzel a Jan Gehl idézettel jellemezte előadásában a szlovén Blaz Lokar a jó várost, amilyenre mindannyiunknak szüksége lenne. A Pedalafest-en ugyanis három napos konferencia is volt, melyen Szerbiából, Szlovéniából, Boszniából, Ausztriából, Hollandiából és Dániából is érkeztek vendégek.

Az első, csütörtöki napon egy zárt beszélgetésen ismerkedtünk meg a résztvevő szervezetekkel. Nagyjából egyöntetű volt, hogy a kelet-európai országokban továbbra is az autóközpontú városépítészeti örökség elleni küzdelem a legjellemzőbb taktika, a szegényes kerékpáros infrastruktúrával és alacsony bringás arányokkal rendelkező városokban viszont olyan lelkes közösségek működnek, akik a bringás közlekedés pozitív eszközökkel való népszerűsítését sem érzik távolinak.

Szerbiai oldalról ott voltak a belgrádi Ulice za Biciklista tagjai, illetve Milos Lazic, aki Beociklizacija néven egyszemélyes jarokelo.hu-ként jelenti a karbantartás nélküli bringautak eszelős hibáit a hatóságoknak. Felszólaltak a Beograd Velograd fesztivál szervezői, és az újvidéki Novisad Biciklograd képviselői is.

Pedro Malpica a spanyolországi Sevilla városának bringás fejlődéséről tartott előadást, a forgalomcsillapítás hasznáról és a jól tervezett kerékpáros infrastruktúráról André Botermans és Wolter te Riele a Dutch Cycling Embassy képviselője, valamint a dán Bicycle Innovation Lab egyik alapítója, Lasse Schelde beszélt.

Magyar részről – és ez most nem önámítás - kiemelt érdeklődés övezte Dalos Péter két előadását, amelyek a kerékpáros és a közösségi közlekedés közötti kapcsolat különböző innovatív megoldásairól szóltak, és Halász Áron magyar kerékpáros fejlődést és a Kerékpárosklub szakmai munkáját bemutató előadását.

A bringás vállalkozások témaköréből kiemelnénk Jos Sluijsmanst, a nijmegeni cargo bringás fesztivál szervezőjét, aki többek közt arról beszélt, milyen irtózatos költségeket lehet megspórolni a kerékpáros szállítási módok előtérbe helyezésével. Példaként a holland DHL futárcéget hozta fel, mely 33 kisteherautóját cserélte le teherhordó biciklire és ezzel évente 430000 eurót spórolt meg, nem beszélve az egészségügyi haszonról.

Hellebrandt Flóra ezzel párhuzamosan a Kantaa tapasztalatairól beszélt, a Belgrádban élő holland Ralph van der Zijden pedig a semmiből felépített biciklis városnéző szolgáltatását mutatta be. Mindezek mellett pedig megismerkedhettünk a Lastenradkollektiv bécsi teherhordó-bringaműhely és a Cyclonomia működésével is.


Azt is mindenképp meg kell említeni, hogy a rendezvényt a Studentski Centar nevű „diáknegyedben” rendezték, ami egy háromszög alakú terület két vasúti vágány és egy forgalmas utca által közrefogva. Az előadótermekkel, színházakkal, szórakozhelyekkel, étteremmel és műhelyekkel, illetve galériákkal tarkított újrahasznosított terület nemcsak az előadásoknak, hanem a koncerteknek és a szabadtéri buliknak is helyet adott, valamint állandó szabadtéri programként egymás után épültek a teherhordó biciklik és ez volt a szombat délutáni Critical Mass kezdő és végpontja is.

A CM-et a budapesti példához hasonlóan rendőri felvezetéssel évente 1-2 alkalommal rendezik meg a Sindikat Biciklista tagjai. Az 5-800 fős menet óriási hangulatban zenével, főleg városi bringás fiatalokkal és köztük sok kisgyerekkel vonult körbe a belvároson.

Összefoglalva azt tudom mondani, hogy Zágráb nagyon jó pillanatban van a bringás kultúráját tekintve. Látható nyitottság van a biciklis közlekedésre és egy nagyon szuper, lelkes közösség viszi az ügyet. A Pedalafest hangulatából ítélve biztosak vagyunk benne, hogy nemsokára az eredmények is elkezdenek látszani, és hamarosan a horvát fővárosban is megtörik az autó uralma a városlakók felett.

Zágrábról és a Pedalafestről még többet képet a Cyclechic blogon és a facebook oldalon találhatsz.

Halász Áron