A szegedi Belvárosi híd javításának idejére megtiltották a kerékpáros átkelést a belváros irányába, követve az országos gyakorlatot: útépítés-javítás idejére csak a gépjárműveknek igyekeztek zavartalan közlekedést biztosítani az útépítők, a kerékpáros közlekedők számára viszont nem.
Szegeden a napi közlekedés majdnem 20%-a kerékpáron zajlik, de ha reggelente nézzük a Belvárosi híd forgalmát, az arány még sokkal nagyobbnak tűnik. És persze a maradék 80% sem autóval megy, többnyire tömegközlekedést használ vagy gyalogol. Mégis: nem az autók vezetőinek kell az autóikból kiszállva járművüket tolni (esetleg otthon hagyni), hanem a kerékpárral közlekedőknek.
Szeged nem egyedi példa: szinte nincs olyan útépítés, ahol - ha érint egy meglévő kerékpáros útvonalat-, kijelölnének helyette ideiglenes kerékpáros nyomvonalat.
Nem volt ez másképp a budapesti Margit híd átépítésénél sem, vagy a budai Duna parton, ahol például ideiglenes trafóházat tettek egy évre a kerékpárútra. De ezt tapasztalhatja az országban szinte mindenki, aki kerékpárra ül, és egyszer csak szembe találkozik egy csatorna-járda-vezeték építéssel, amit pont a kerékpározásra kijelölt területen végeznek, és legjobb esetben is csak egy táblát tesznek ki, hogy „kerékpárút vége”.
Pedig rendelet írja elő, hogy a kötelező kijelölni ideiglenes terelő útvonalat az építkezések idejére MINDENKINEK, járműveknek és gyalogosoknak egyaránt. Sőt: a vonatkozó rendelet szerint forgalmat csak a szükséges legkisebb mértékben korlátozhatják útépítés során.
A járműközlekedés tiltása pedig egyáltalán nem a legkisebb mértékű korlátozás. Főleg akkor nem, ha van megoldás, ami lehetővé teszi a jármű rendeltetésszerű használatát az építkezés idején is. Szinte mindig lehet találni ilyet, csupán szándék és tervezés kérdése. Mert tervezni kötelező az ideiglenes forgalmi rendet is, e nélkül nem is lehet építkezésbe kezdeni. A hatóságnak pedig számon kell kérnie ezt, ellenőriznie kell, hogy a terv megfelel-e mindenben a vonatkozó rendeleteknek.
Szegeden 50 méter hosszú az építkezés, a kerékpáron közlekedőknek emiatt kell 700 métert tolniuk járművüket, vagy Szeged másik hídján akár 3 km-t kerülni, pedig – kis jó szándékkal – itt is lenne megoldás, ideiglenes rámpákkal, közös felületen közlekedésre figyelmeztető táblákkal. Ahol a gépjárművek közlekedésére van hely, ott – főleg egy csupán 50 méteres szakaszon, 30 km/h-s sebességkorlátozás mellett - a kerékpárok részére is lennie kell helynek.
Az építkezés még csak most kezdődött, a város közlekedését fenntartó és üzemeltető Önkormányzatnak gyorsan lépnie kellene, hogy ez a tarthatatlan helyzet megoldódjon, és ismét mindkét irányban át lehessen kerékpározni a hídon! A hatóságoknak pedig végre oda kellene figyelnie a kerékpáros közlekedésre, annak biztosítására az építkezések idején is.
Fotók: Pásztor Tamás