A projekttalálkozó második napja arról szólt, hogy felmérjük a rigai kerékpározás helyzetét, és lehetőleg hasznos tanácsokkal segítsük a rigai partnerünket. A projektpartnerek között arányaiban Rigában és Budapesten kerékpároznak a legkevesebben, így ebben a két városban tartunk ilyen jellegű megbeszéléseket,  a budapesti találkozó 2012 április 23-24-én lesz.

Riga kerékpáros szemmel

Hogy képet kapjunk a helyi viszonyokról, a házigazdák először egy előadás keretében mutatták be a várost kerékpáros szemmel, majd egy rövid kerékpáros bejárás következett. Ráadásul két nappal a találkozó előtt érkeztem, így volt időm rendesen körülnézni és megalapozottabb véleményt mondani.

Rigában a a kerékpárosok nincsenek könnyű helyzetben, a kerékpáros infrastruktúrák száma igencsak kevés, és a közlekedési kultúra is hagy némi kívánni valót. Ráadásul a város is és a civilek is rossz helyen keresik a megoldást.

A város azért, mert rosszul csoportosítja az erőforrásait, ugyanakkor fő problémának tarja, hogy nincs forrása semmire. A legújabb kerékpáros infra – egy piros kétirányú kerékpársáv, ami egy hoszabb szakaszon a járda és a parkoló autók között vezet – nem a legköltséghatékonyabb megoldás, ráadásul szakmailag is kifogásolható.

Kétirányú kerékpársáv a parkolósáv mellett

Hasonló a helyzet a kerékpártámaszok terén is, gyönyörű és csillogó támaszokat lehet találni sokfelé – melyek jórészt üresen állnak, de az az érzése az embernek, hogy egy gazdaságosabb modell választásával maradt volna még másra is keret.

 Csili-vili kerékpártámaszok

A városvezetés célja, hogy a kerékpár egyenrangú közlekedési eszköz legyen, ugyanakkor kizárólag szeparált kerékpárutakban, vagy gyalog és kerékpárutakban gondolkodnak, a kerékpárt abszolút nem kezelik egyenrangúnak, szerintük a járdán a helye és nem az úton, még a futárok közül is sokan a járdán tekernek a gyalogosok között cikázva. Nehezíti még a helyzetet, hogy a letteknél nem tilos a járdán tekerni, és a kerékpáros nyom létesítésének például nincs meg a jogi háttere – amiért ugye nálunk az MK lobbizott sikeresen.

A civilek egy része is sajnos rossz oldalról keresik a megoldást. Persze nagyon lelkesek, és a cél nemes, de például a járdákat festették tele illegális kerékpárpiktogramokkal, és nem az utakat. Vagy például a legutóbbi kerékpáros flashmob akció is kicsit kontraproduktív volt szerintem: ha ugrálnak és trükköznek a bringákkal a kereszteződésben, azzal csak azt erősítik, hogy a kerékpár egy játékszer, és nem közlekedési eszköz.

Illegális bringapiktók a járdán

Ugyanakkor csomó jó dolgot is csinálnak, szerveznek Critical Mass-t, és egy építésziroda a téli hóhelyzeten keresztül szemléltette, hogy egy-egy forgalmi sáv elvétele nem a világvége (ehhez nem találtam linket, de ők csinálták). Jó hír még, hogy Budapesthez és Prágához hasonlóan a város közlekedési szervénél egy olyan ember felel a kerékpáros fejlesztésekért, aki maga is aktivista körökből jött, és elszántan küzd a helyes szemlélet meghonosításáért.

Az óvárosban nem élmény kerékpározni, az útburkolat rázósabb, mint a Thököly út felújítás előtt. De ez talán nem is gond, itt a prioritás a gyalogosokon van, sétálni nagyon kellemes, autó csak elvétve akad, faltól falig az embereké a tér. Az óvároson kívül azonban a gyalogosok is nehéz helyzetben vannak, arányaiban kb. feleannyi a gyalogátkelőhely, mint Budapesten. Rengeteg olyan kereszteződés van, ahol a gépjárművek számára ott a forgalmi lámpa, de gyalogosoknak se kijelölt átkelőhely, se lámpa, mindenki úgy szalad át az úton, ahogy tud, és figyeli, hogy az autósoknak mikor van zöld vagy piros. A hídon a sétálók közül is csak az tud egyenesen a belvárosba jelentős kerülő nélkül továbbmenni, aki ügyesen fut. Olyan kb, mintha a Margit hídról nem tudnál a körút felé továbbmenni, csak le a rakpartokra. Tehát elsősorban a helyes szemlélet elsajátítására lenne szüksége a rigaiaknak, hogy helyén tudják kezelni a prioritásokat, a forráshiány inkább egy másodlagos tényező.

A nap további részében a partnerek mutattak be saját tevékenységükből jó és rossz példákat. A legviccesebb negatív példát az eindhoveniek szolgáltatták egy újszerű kerékpártároló rendszerrel. A lényege az volt, hogy olyan tárolódokkokat létesítettek,  amikhez nem kell saját lakat, és biztonságosabb a hagyományos módoknál. Ezeket aztán senki nem használta végül, a rendszer is rossz volt – pl. annyira biztonságos volt, hogy a biciklit sokszor még a tulaja sem tudta visszakapni. Az előadást végül azzal fejezték be, hogy van egy eladó tárolórendszerük, amit most különösen kedvezményesen lehet megvásárolni, és ajánlják mindenkinek szeretettel.

BalticBike - közbringarendszer Rigában

100 bicikli 11 állomáson. A városban a NextBike  rendszerét vezették be, ami nem a legkiforrottabb közbringa rendszer, és a feltételeket elolvasva elég nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán regisztráljak.

BalticBike 

Először regisztrálni kell egy bakkártyával, ezért rögtön le is vesznek 0.7 Latot, azaz kb. 1 Eurót. Ha kölcsönözni szeretnénk, akkor felhívunk egy számot, megmondjuk a vonal túlsó végén ülőnek a nevünket, a regisztrációnál megadott PIN-t és a kölcsönözni kívánt bringa számát. Ekkor kapunk egy 4 számjegyű kódot, ezzel kinyithatjuk a bringán lévő számzáras sodronyzárat, és vihetjük a bicajt. A bringa visszaadásánál is fel kell hívni a számot, a két hívás között eltelt alapján számolják a díjat, óránként kb. 1 EUR, az első fél óra sem ingyenes.

Ez a rendszer inkább turistáknak való, de nekik sem nagyon kényelmes, ottlétem alatt elvétve láttam csak néhány közbringát használatban.

A teljes beszámoló:

• CARMA projekttalálkozó Rigában, első nap
• CARMA projekttalálkozó Rigában, második nap
• CARMA projekttalálkozó Rigában, harmadik nap