Első nap délelőtt a partnertalálkozón vettünk részt, ahol a prágai és a pozsonyi partnerek mellett mi is bemutattuk előrehaladásunkat a Trefort utcában végzett előzetes felmérésekkel, illetve az ehhez kapcsolódó rendezvényekkel és cikkekkel. (Az iskolautcákról szóló cikkünket itt, a taktikai urbanizmusról szólókat pedig itt és itt olvashatjátok el.) A megbeszélés során inspiráló ötleteket gyűjthettünk a prágai és a pozsonyi pilot projektek mérési módszertanával kapcsolatban is. A délután folyamán kerékpáros bejáráson vettünk részt, ahol többek között érintettük Prága új gyalogos hídját, a HolKát is. A bejáráson gyakorlatban tapasztalhattuk meg azokat a közlekedési kihívásokat is, amelyekkel nap mint nap találkozunk Budapesten is.

Partnertalálkozó után kerékpáros bejárás Prágában. Fotó: Gertheis Antal

Második és harmadik nap a prágai Pesky Mestem (Walk the City) konferencián vettünk részt, amelynek keretében számos amerikai és európai pionírtól hallhattunk előadásokat a városközpontok a gyalogos és kerékpáros megnyitásáról, illetve az ehhez kapcsolódó előnyökről és kihívásokról. A plenáris előadók közül Janette Sadik-Khan és Mike Lydon New York és más amerikai városok átalakításával kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg, míg Stefano Ragazzo, Petra Marko és Simon Battisti a milánói, pozsonyi és tiranai átalakulás részleteiről beszéltek.

És hogy mit hoztunk haza Budapestre mindezekből?

Részvételiség

Mielőtt egy városi tér átalakításába fogunk, ne sajnáljuk az időt az összes érintett megszólítására és bevonására. Minden célcsoportot mással lehet érdekeltté tenni: valakit a karboncsökkentéssel, valakit a közlekedési biztonsággal, megint mást pedig a közösségi élménnyel lehet meggyőzni. A legitimáció a folyamatból és nem az eredményekből jön. Az érintettek bevonása remek lehetőséget nyújt szövetségesek szerzésére, a lelkes helyi közösség olyan hajtóerőt adhat a projektnek, amit semmilyen stratégia vagy politikus nem tud. A közösségek bevonása a tervezési folyamatba ezen kívül segít abban, hogy a visszajelzések alapján folyamatosan lehessen fejleszteni a beavatkozást, és segít a kialakítás gyermekbetegségeinek leküzdésében is.

Lakosság bevonása a beavatkozások tervezésébe offline és online. Forrás: civicplan.ca

A taktika mellett kell a stratégia is

Kell, hogy legyen egy hosszútávú vízió, aminek megvalósulását segítjük a taktikai beavatkozással. A taktikai beavatkozás nem hosszútávú megoldás, hanem egy átmeneti állapot, ami segít a hosszabb távú, drágább és komplexebb beavatkozás előkészítésében. A taktikai beavatkozás lehetőséget nyújt újító ötletek kipróbálására és segít elfogadtatni a közvéleménnyel és az érintett lakosokkal a tervezett hosszabb távú változtatásokat és a beavatkozások mögötti víziót. A taktikai beavatkozás természetéből fakadóan könnyen visszafordítható, ezért törekedjünk arra, hogy kezdeti siker esetén kezdjük el a hosszú távú átalakítás előkészítését, és “erősítsük” a taktikai kialakítást tartósabb eszközökkel az átmeneti időszakban.

Kreativitás, rugalmasság és iteráció

Nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, amit először kitalálunk. A taktikai beavatkozások egyik legnagyobb előnye a rugalmasság, hagyjunk teret a kísérletezésnek és alkalmazkodjunk a felmerülő igényekhez. Ha jól csináljuk az érintettek bevonását, olyan váratlan szövetségeseket fogunk szerezni, akik akár a kezdetben ellenezték a beavatkozást.

Vizuális meggyőzőerő és narratíva építése

A városi terek átalakulását jól szemléltető képeknek és videóknak elképesztő meggyőző erejük van. Egy lebilincselő prezentáció képes számos kételyt eloszlatni. Ne csak adatokat gyűjtsünk, hanem próbáljuk meg átadni az élményeket is. Csináljunk nyitóeseményt, hívjuk el a helyi médiát, vigyünk fotóst, videóst, terjesszük a beavatkozás hírét. Ne csak a parkolási káoszról, autósüldözésről, lezárásról és a torlódásokról legyenek hírek, teremtsük meg a saját pozitív narratívánkat a megnyitásról, közösségi terekről, részvételről. Adjuk át a víziónkat minél több embernek!

Iskolautca Albániában. Forrás: Global Designing Cities Initiative

Tanuljunk másoktól

Nagyon hasonló kihívásokkal küzdenek szerte Európában és a világban, mint amivel hazánkban is találkozunk: a parkolóhelyek számának csökkenése mindenhol népszerűtlen, a kisléptékű beavatkozások gyakran bürokratikus akadályokba ütköznek, a lakosság sokszor vizionáriusabb, mint a döntéshozók. Tanuljunk mások példáiból, hibáiból, vegyünk át jó gyakorlatokat és ötleteket. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, csak a helyi igényekhez szabni az eszköztárunkat és a beavatkozásokat. Nem vagyunk egyedül, ha elakadunk, kérjünk segítséget olyanoktól, akiknél már bejáratottan és jól működnek hasonló projektek.

Tesztelés, mérés, monitorozás

Nem tudunk elég adatok gyűjteni és elemezni. Minden beavatkozás előtt meg kell alkotnunk saját módszertanunkat és folyamatosan mérni, monitorozni és kommunikálni. Az elemzések meggyőzik azokat is, akiket a vizuális tartalmak még nem győztek volna meg. Cáfoljuk meg a megérzéseken alapuló tévhiteket, de ne csak reaktívak legyünk, előzzük meg ezeket a híreket.

Mit kezdjünk a kritikusokkal?

Gyűjtsünk adatokat a tévhitek leszerelésére, vonjuk be a visszajelzéseket, adjuk át a víziót, de legfőképpen ne álljunk meg! Kritikusok mindig is lesznek, és nem tudunk olyat kínálni ami mindenkinek megfelel, de olyat tudunk ami nem az autózó kisebbség érdekét szolgálja, hanem a város egészét. Klímaváltozás, légszennyezés, torlódások, közlekedésbiztonság és közösségi terek hiánya mind abba az irányba mutat, hogy cselekdnünk kell, mégpedig most. És ne feledjük: nem vagyunk egyedül. Indiától Albánián át, az Egyesült Államoktól Bolíviáig terjednek a jó példák. Ha náluk meg lehet ezeket valósítani, akkor nem lehet több kifogásunk! Amerikában a 2000-es években, azzal a kifogással jöttek a kritikusok, hogy New York nem Amszterdam, nem fognak az emberek kerékpározni és gyalogolni; mostmár inkább azt halljuk kifogásként, hogy Prága nem New York, nem lehet ezeket a fenntartható közlekedési módokat előnyben részesítő beavatkozásokat megvalósítani, a taktikai urbanizmus “nyugati hóbort”. Pedig a leginspirálóbb beavatkozások ma már Bogotában  és Tiranában történnek. Legyen Budapest is bezzegváros, 10 év múlva azt akarjuk hallani majd kifogásként, hogy “dehát Szófia nem Budapest, itt ezeket a beavatkozásokat nem lehet megvalósítani”!

Az előadások során szóba került néhány igen hasznos olvasmány is, amelyeket jó szívvel ajánlunk:

Short-term actions to long-term change, Mike Lydon

Asphalt Art Guide, Mike Lydon

Meanwhile City, Petra Marko

Streetfight, Janette Sadik-Khan

A projekt folytatásáról hamarosan hírt adunk, hiszen hamarosan indul a Trefort utca átalakítása, illetve hamarosan meghirdetjük a témához kapcsolódó novemberi eseményünket is.

A cikket Teveli-Horváth Dorottya a CEAML magyarországi projektkoordinátora és Fazekas Samu, a Magyar Kerékpárosklub munkatársa írta. A szakmai tanulmányút és a cikk a Central European Active Mobility Lab projekt keretében a European Climate Foundation támogatásával jött létre.