2015. augusztus 30., vasárnap
Második bejárás - Összetekerünk! projekt

Hárman vágtunk neki a Debrecentől Nyíradonyig vezető, nemrégiben teljessé tett kerékpárútnak: (K) és (D) ügynök, valamint jómagam (Cs). A Sámsoni - Acsádi utcák kereszteződésében találkoztunk, és miután illedelmesen áttoltuk a bicajt a zebrán, el is indultunk Hajdúsámson felé.
Az útvonalat mind jól ismertük, de városon belül nem ártott figyelni a rengeteg járókelőre az úton, akiknek jó előre küldtük is a csengőszót mindig az út során. Döbbenetes, néha milyen messziről meghallják, néha meg milyen közelről sem... Az útburkolat amúgy a tavaszi, illetve az aratási sárfelhordástól már megszabadult, teljesen tiszta.
A városon kívül eleinte nincsenek komolyabb problémák, a virágboltig nagyjából egyenletes az útfelület, viszont a "színes ház" kereszteződésnél (ahol ugye, áll egy színes ház!) egy terebélyes darab nemes egyszerűséggel hiányzik az aszfaltból.

Innen elindulunk "lefelé" az első nagy vízgyűjtő felé, ahol is a tavaszi belvizesedésekkor több száz méteres szakaszon akár tengelyig is érhet a felgyülemlett víz, ami szélsőséges esetekben eláll akár júniusig is. Az útnak Hajdúsámsonig három olyan mélyen fekvő szakasza van, ami hajlamos a mocsarasodásra, ezek közül ez a legnagyobb. 2006-ban megvetette lábát a nád is ezen a szakaszon, leszálltak a vadkacsák, ide jártak ebédelni a gólyák, a vízbe belehajtva pedig komoly élettérbeli behatolást végzett az ember, menekültek is az ebihalak szanaszét...

Ennyit a természetről, vissza az aszfaltra!

Az útkaparó háznál vár minket a következő lassító, de nem is árt, mert az ezt követő szakaszon 100 - 200 méterenként akad keresztbe futó árokszerű aszfalthiba, amit nagyobb sebességgel telibekapni eléggé rázós élmény.

Nem friss hibák ezek, ezt jól mutatja a mellettük már kijárt menekülőnyom, melynek használata kevésbé rontja az átlagsebességet. A buszmegálló magasságában a fák alatt nem árt vigyázni, a gyökerek ugyanis legyőzték az aszfaltot és Debrecen felől érkezve ez nem igazán látszik jól; bár aki Debrecen felől érkezik, az ugye nem az út bal oldalán megy...nyilván erre apellált a fa is.

Sámsonkert előtt már csak egy kis homok és feltöredezett aszfalt vár ránk, amit nem csekély részben köszönhetünk a lakott területek és az autóút közötti forgalomnak; kb. 100 méteren kis ízelítőt kapunk a tanyasi életből, ugyanis a homoktól egyáltalán nem látszik a kerékpárút. Persze ott van, és nem túl mély a homok sem, de nem árt vigyázni azért. A sámsonkerti buszmegállótól Hajdúsámsonig tartó rész már a luxus kategória, itt már megoldották a vízelvezetést is árokkal, tehát semmi ok a panaszra.

Hajdúsámson belterületén folytatódik a kerékpárút/járda (elválasztás nélküli gyalog- és kerékpárút), ami látványosan széles, viszont gyakorlatilag a házak kerítése előtt halad, így ott célszerű lesz vigyázni a későbbiekben. Mellesleg a kerékpáros útvonal folyamatos, településen belüli oldalváltásai miatt egyébként sem árt az óvatosság, ezeken az átvezetésekben és a kapubeállókban sem. Mi az autóúton csörtettünk "inkább" (csak hogy tartani tudjuk a kényelmes 30-35-ös tempónkat), egészen a buszfordulóig a város túlsó végén. Persze lehet itt is egy kisebb pihenőt beiktatni, hiszen a településen bőven akad étel- és italvételi lehetőség, de látnivaló is akad, hiszen utunk elvezet a világháborús emlékmű és több más szobor, a Helytörténeti Múzeum illetve egy XIX. század végén épült református templom mellett is.

Innen a "friss", 3-4 éves tükörsima kerékpárúton haladhattunk Tamásipuszta vasútállomásig kb. 5 kilométert. Tamásipusztáig körülbelül 1 kilométeren keresztül a 8 barra fújt 20 milliméteres országútinkkal rázattuk magunkat az apró huplikkal tarkított aszfalton, majd a település mellett kisebb emelkedő fogadott minket, meg persze a lakott területhez tartozó járulékos forgalom. Aradványpusztáig ismét a billiárdozható simaságra váltott vissza az útfelület folytatva a friss projektet, csak az autóúton kellett átkelni a túloldalra egyszer, utunkat ezután itt folytattuk a vadonatúj burkolaton Nyíradonyig.

A vasúti átkelőknél figyeltek arra, hogy a kerékpárút nyomvonala merőlegesen haladjon át a síneken, és remélhetőleg Nyiradonyon belül is találnak majd elegánsabb megoldást az út végére, mint a mostani "homokra ráfutással megállsz, és átjutsz valahogy az autóút túloldalára" módszer, ami nem tűnik túl kidolgozottnak noha már 2 éve átadták az útvonalat a kerékpáros forgalomnak. Nyíradony és környéke is nyújt élményeket, pl. meg lehet látogatni a település (kerékpárosok közt kedvelt) fagyizóját, de ott van a Fecske-ház is, továbbhaladva Nyíracsád felé pedig felfedezhető a Guthi-templomrom és a Zsuzsi-vonat emlékhely is.

Visszafelé (D) ügynöknek bemutattam a martinkai útvonalat, amit Hajdúsámson főutcájáról lehet elkezdeni. Itt Martinkáig jó minőségű, és csekély forgalmú úton haladhatunk, viszont Martinkán belül elfogyott az ihlet, és a kátyúk kerülgetése innen Debrecenig jelentős odafigyelést igényel, az út közepe környékén aránylag jól lehet haladni, viszont ehhez kötelező sűrűn hátra is nézni, mert néhányan szokták itt is ereszteni az autót. Az Acsádi út Debrecen felöli végén épült hiperszuper lakóparktól viszont újra nézhetünk amerre akarunk.

A táv összesen kb. 60 km volt.

Kinek ajánlom?
Debrecentől Nyíradonyig és vissza egy szűk hatvanas az út, ezt már aránylag rendszeresen kerékpározó 14 év körüli kisgyerekkel is be lehet vállalni hétvégi tekergésnek. Nyíradony központjában jó kis cukrászda is van, és akad az utcán több vízvételi lehetőség is.
Sport-edzés célra az útvonal egyes részei kevésbé alkalmasak, főleg a lakott területeken belüli lassító körülmények miatt, de nem elhanyagolható a településközi forgalom sem, és nem mindenki képes kezelni egy szemből ötvennel érkező országúti kerékpárost közülük sem például. Hobbistáknak edzés céljából használható az útvonal, ha hajlandóak egy kis átlagsebességet rontani a rosszabb szakaszokon.
Mivel nem tudok arról, hogy Hajdúsámsonban vagy Nyíradonyban akadna rendes szervíz, így a bicaj működőképességéhez szükséges dolgokat nem árt vinni magunkkal, legalább egy defektjavításához szükséges dolgokat.
Hátszél és joghurt!

Ny. I. Csipisz akcióhős és túravezető

---

A program a Norvég Civil Támogatási Alap és az Ökotárs Alapítvány segítségével valósulhat meg. Projekt azonosító: NCTA-2014-10906-E.