Forrás: haon.hu

Ismét eljött a szeptember, és Debrecen menetrendszerűen bedugult. Köszönhető ez azoknak a szülőknek is, akik autóval hozzák-viszik a csemetéket, mintha nem lenne más alternatíva. Pedig Debrecen közösségi közlekedése magyar viszonylatok között is jónak mondható, nincsenek túl nagy távolságok, és a két villamosvonalat nem érintik az utakon kialakult dugók sem. Sőt, létezik egy folyamatosan fejlesztett kerékpárút-hálózat is, ahol elméletben gyorsan, könnyen, biztonságosan lehetne közlekedni.

Azonban itt mutatkoznak meg a gyengeségek is. A fejlesztések ugyanis nem kerékpáros szemszögből készültek, szabálytalanok, a gyalogutakra rávezetett kerékpárosok nem férnek el a nagy gyalogos- vagy épp a szembejövő kerékpáros forgalomtól, nincs kialakított le- és felhajtó a kereszteződésekben, a lámpaciklusok nem a kerékpárosok sebességéhez vannak hangolva - sőt, mi több: számos helyen két lámpaváltást is meg kell várni, hogy két utca találkozásánál tovább tudjon haladni a bringás. És közben zsebkendőnyi járdaszigeten kell osztoznia 20 társával.

Egészen úgy tűnik, hogy az úthálózatban végrehajtott módosítások nem a kerékpárosok, inkább az autósok érdekeit szolgálják: a kerékpárosok úttestről való eltüntetésével akadálytalanabb lett a nagyobb járművekkel közlekedők haladása. Mivel ez a gépjárműveknek kedvező környezetet teremtett, még többen választják a gépjárművet a napi közlekedéshez (lásd. gerjesztett forgalom), ez pedig nagyobb zaj- és porterhelést, szmogot és állandó dugókat eredményez, meg persze rengeteg stresszt, ami fő okozója lehet a baleseteknek.

Mi mennyi helyet is foglal?

Eközben a rosszul megépített kerékpáros infrastruktúrának hála, a kerékpárosok is folyamatos stresszben élnek. Hiszen aki szabályos akar lenni, kénytelen a babakocsit toló kismamákkal, szaladgáló kisgyerekekkel, kutyát sétáltató nénikkel és kocogókkal megosztott kerékpárútnak csúfolt járdán tekerni, közben figyelve a szembejövő társai mozgását is. Kölcsönös udvariasság alapján kiszámolni, hogy ki, merre kerülje a hirtelen odanőtt villanypóznát. Minden kereszteződésben (még a lámpával szabályzottakban is!) figyelni hátrafelé, nem kanyarodik-e valaki az úttestről jobbra. Régóta kerékpározó ismerőseim utálták meg emiatt a debreceni tekerést, azaz a "kerékpárosbarát fejlesztések" címén eszközölt beavatkozások eddig eléggé kontraproduktívnak tűnnek, nemhogy nőne, de csökken a rendszeresen kerékpározók száma.

Mihez is vezet ez? Tegyük fel, hogy egy varázsló (materialista szemléletűek kedvéért egy őrült tudós) egyik napról a másikra használhatatlanná teszi az összes buszt, villamost, trolit és kerékpárt. Az utak zsúfolásig telnének autókkal, és senki nem lenne, aki nem 30 perc-1 órás késéssel érne be az iskolába, illetve a munkahelyére, a lámpás kereszteződéseken 5-6 ciklusra duzzadna a várakozási idő. És most tegyük fel, hogy ugyanez a személy megfordítaná a dolgot: minden működne, kivéve a személyautókat. Az utakon lenne egy-két busz, és egy csomó kerékpáros, de nem lenne zsúfoltság, csupán a közlekedési lámpáknál torlódnának fel annyian, amennyi már "tömeg" kategóriával lehetne illetni. De soha nem kellene újabb lámpaváltásra várni.

Az igazság valahol a két gondolatkísérlet között van. Egy városnak biztosítania kell az emberek helyváltoztatását, bármilyen járművet is vesznek igénybe. De egy igazán élhető városnak ezek mellett még azt is biztosítania kell, hogy az emberek ne fulladjanak meg a szmogtól, portól, és ne legyenek bedugulva az utak. Ehhez pedig az kell, hogy inkább a közösségi közlekedésnek és a kerékpározásnak, gyaloglásnak kedvezzenek, és ezt az elvet messzemenően előtérbe helyezve tervezzék meg (vagy módosítsák) az úthálózatot és engedjék a forgalmat. Nem is kerülne túl sok pénzbe. Csak néhány új tábla, egy-két felfestés, lámpák programjainak módosítása, és már kész is.

Lehetne így is csinálni?

Hogy elérjük álmaink élhető városát, ne hagyjuk magunkat befolyásolni, átverni. Közlekedjünk városon belül autómentesen, szoktassuk erre a gyerekeinket is. Csináljunk "dugót" a szűk kerékpárutakon, hogy lássák: ez nem megoldás, kellene még több hely. Jelenlétünkkel mutassuk meg, hogy mi egy élhető város mellett tettük le a voksunkat, ahol a ma még iskolába járó fiatalok is szívesen élnének majd felnőtt korukban.

Egy tősgyökeres debreceni

---

"Forgalmi dugókat hozott az új tanév" - Írónkra ez a cikk hatott.

Egyéb megjegyzés a cikkben olvasottakkal kapcsolatban:
"... és, hogy amikor bicikliúton kerekeznek a gyalogátkelőhelyen való átkeléskor, szálljanak le a járműről". Ez a félmondat ismét elhangzott, habár pár napja ugyanezt a kijelentést helyreigazították már egyszer a kérésünkre, itt. ... Ráadásul a baleset-megelőzési tevékenység gépjármű-kerékpár viszonylatban nem csak arra kellene hogy kiterjedjen, hogy kerékpárral le kell szállni, vagy elsőbbséget adni.
A járdázás fő okozója az, hogy rendszeresen nem tartják az oldaltávolságot előzéskor, ez félelmet kelt a kerékpározókban. Valamint a kerékpárutak kereszteződéseinél sose emelik ki, hogy a párhuzamos kerékpárúton közlekedőnek elsőbbsége van.
Ha már baleset-megelőzés, akkor a teljes rendszerről beszéljünk, ne csak egy szeletét hangsúlyozzuk, ami ráadásul nem is vezet semmilyen megoldásra.