A csapat június 29-én, 9 órakor találkozott a Gubacsi híd alatt. Egy kis félreértés miatt az egyik fele a Duna melletti úton, a másik fele a Pesterzsébeti híd alatti kerékpáros átvezetésnél, de végül félúton találkoztunk.

Kb 9.15 kor indultunk a Duna soroksári oldalán kiépített kerékpárúton. Mivel nem volt forgalom, útközben sikerült megismerkedni az új túratársakkal.

Dunaharasztinál átkeltünk a Csepel szigetre, ott csatlakozott a Fazekas család, akik három lányukat egy teherbringán szállították. A taksonyi hídnál tartottunk az első pihenőt.

A dunavarsányi üdülőtelep után következett egy földúti szakasz, amit mindenki gond nélkül letudott. Majosháza után kissé széthúzódott a mezőny, a gyerekszállítók kissé lemaradtak. Természetesen megvártuk őket, csak azt volt nehéz eldönteni, hogy a tűző napon vagy a szúnyogokkal teli árnyékban tegyük mindezt. Még Ráckeve előtt egy újabb pihenőt tartottunk.

Ráckevére érve lementünk a hajómalomhoz, ahol az újonnan bevezetett egyirányusítások miatt picit csaltunk. A Duna parton a szokásos szombati piac utáni rendrakások, bepakolások zajlottak, kerékpár kontra autó, megspékelve holmi dobozokkal, még üzemelő standokkal, de komolyabb gond nélkül eljutottunk a hajómalomhoz. Itt részletesen bemutatták, hogyan is működik egy ilyen malom. Persze kis trükk van a dologban: A Kis-Duna - más néven RSD Ráckevei-Soroksári Duna- szinte álló víz, mivel a Csepel sziget mindkét végén zsilippel szabályozzák a vízhozamot és a vízsszintet, ezért a malmot villanymotor hajtja.

A hajómalom megtekintése után a többség fagyizni akart, így Ráckeve központjában tekeregtünk és találtunk is egy jó fagyizót. Kutatás közben még a halsütőt is megtaláltuk, többek nagy örömére, ők le is tesztelték azonnal és mindenkinek bátran ajánlják.

A szerb templom felé tartva egy motoros rendőrrel találkoztunk, aki felparancsolt a járdára - nemsokára kiderült, hogy Trabantos találkozó ment végig, talán 30 legkülönbözőbb dizájnú papírautó ontotta az általam jól ismert kipufogóillatot.

A szerb templomban egy idős néni tartott idegenvezetést számunkra. Feltehetően tanár volt, mert mindegyik rész után kérdezte: Van-e valamilyen kérdés? A freskók és a templom nagyon szép, érdemes megtekinteni.

A templom megtekintése után Klári elment a HÉV-hez, mert időben akart érni Dunaharasztira. A többiek mind úgy éreztek, van elég erejük a visszaúthoz. A gyereke is meglepően jól bírtak a kiképzést. Szigetszentmártonban a strand mellett megint bevártunk egymást. A fürdést kihagytuk, mivel már előrehaladt az idő és nem volt olyan meleg, tehát tovább, a főúton Szigetcsépig, ahol falu után megint mellékútra tértünk. Laci megpróbálta szétszedni az utánfutós bringát, hogy a kisfia, Lackó önállóan is kerekezhessen, de csak nem lehetett kitekerni az egyik csavart, mi pedig találgattuk, hogy Lackó vajon elalszik-e a bringán?

A már ismert taksonyi híd melletti pihenőhelyen újabb fagyiszünet következett, majd a csapat kezdett szétszakadozni. Sorban köszöntek el és tekertek tovább a hazajutásunknak megfelelő irányokba. A páran még Csepel/Hollandi útig mentünk együtt, itt köszöntünk el a két Danitól.

GPS szerint 77 kilométert tettünk meg, de ebben nincs benne a Ráckevén belüli tekerés. Monster kolléga 113 km-ről számolt be, igaz ő Zuglóból jött.

Összefoglalva: Jó hangulatú túra volt, barátságos emberekkel. Kegyes volt hozzánk az idő és még defektünk sem volt. Köszönjük mindenkinek a remek hangulatot és Martinnak a szervezést/vezetést !

Ígérjük, lesz még !

Facebook galéria : https://www.facebook.com/media/set/?set=a.405877572862523.1073741830.292...