Óbuda Budapest egyik legváltozatosabb városrésze, gazdag történelemmel, sajátos arculattal. Az ajánlott városi kerékpártúra útvonalán ennek a gazdag történelemnek és arculatnak egyes elemeit emeltük ki. A túra mintegy két óra alatt teljesíthető, végig aszfaltúton halad, szintkülönbség gyakorlatilag nincs, és ajánljuk egyéni túrázóknak, baráti társaságoknak, családoknak egyaránt. A túra végeztével egyetek egy fagyit például a Borókában a Szentendrei úton, a gyerekek játszhatnak egy jót a kerület Máltai játszóterein a Tímár utcánál és a Kerék utcában, a Holdudvarban, vagy a Miklós téren, vagy menjetek tovább a Római partra, ahol számos kikakapcsolódási lehetőség vár Budapest egyik legjobb, természetközeli partszakaszán.

A túra állomásai:

1. Goldberger múzeum

Óbuda valaha a magyar textilgyártás fellegvára volt, ebből mára néhány emléktábla és egy szép múzeum maradt, ami a kékfestés és a Goldberger gyár történetét mutatja be. Interaktív, modern kiállítás, ami szorosan kapcsolódik a magyar történelem viharaihoz. III. kerületi lakcímmel rendelkezőknek ingyenes a belépés, de másoknak is ajánljuk a múzeum meglátogatását. KÉP A mai Budapest Galéria helyén, az óbudai klarissza kolostortól nem messze, a zsinagóga előtti téren volt egykor a királynéi város piactere, amely körül az előkelő, gazdag polgárok házai álltak. Közülük okleveles adatok alapján sokakat név szerint is ismerünk, pl.: Töttös királynéi várnagy, Pucuri Klára, Erzsébet királyné udvarhölgye, Kapás Antal, Futhamoth Péter, Budai Ferenc deák. Az említett Ferenc a klarisszák íródeákja volt és az ő ajánlásukra kapott nemesi címet II. Ulászló királytól 1499-ben. Az ő egykori lakóháza – amely a régi piactér északnyugati sarkánál áll – Óbuda egyetlen fennmaradt középkori eredetű épülete, amelyet az évszázadok során többször is átépítettek. 1686 után itt épült fel az első óbudai sörgyár. Ma a Budapest Galéria működik a helyreállított épületben. KÉP Szent Péter és Pál templom A műemlék Szent Péter és Pál-templom a Lajos utcában Óbuda főplébániájához tartozik, ez a III. kerület legnagyobb temploma. A templom helyén és annak közelében több, már elpusztult templom is állt. A XIV. századi Képes krónika szerint az első templomot Szent István király és felesége, boldog Gizella alapította 1015-ben. Más források viszont utódjához, Orseolo Péterhez kötik az alapítást. Az óbudai plébániatemplom elődjét Zichy Péter földesúr az 1710-es évek második felében építtette. A barokk templom mai formájában 1744–1749 között épült. A homlokzat díszítése Bebo Károly szobrász alkotása, két oldalfülkéjében Szent Rókus és Szent Sebestyén szobrai, a kapu felett Szent Rozália domborműve látható. A templom egyhajós barokk belsőtere 1748 és 1753 között készült, a vörös márvány főoltár 1774-ből való. A szintén vörös márványból készült celli Mária mellékoltárban a tabernákulum feletti baldachinba foglalt üvegszekrényben látható a celli Mária kegyszobor, amely eredetileg a kiscelli trinitárius templom főoltárának központi alakja volt. A plébániatemplom alatt található a XIII. századi Margit kápolna maradványa. A kápolna egykori helyét a járószinten elhelyezett didaktikai vonal jelzi. KÉP Szent Péter és Pál templom oldalán levő Antonio Bonfini síremlék Avagy a Mátyás király-féle történetíró Bonfini, aki bár nem tervezte, hogy Óbudán szeretne nyugodni, de a sors így hozta. Az eredeti kápolna és sír eltűnt, ezt az emléktáblát 2008-ban állították neki. A középkori kultúrát megújítani szándékozó humanista, a történetírás itáliai mestere a XV. század hiteles krónikása volt. Munkája a reneszánsz ember gondolkodását és világlátását öntötte formába. Kortörténeti hagyatéka pótolhatatlan érték. Életművében a magyar történelem korszerű feldolgozásán fáradozott. A korabeli intézmények, városok, családok antik előzményeit kereste, miközben a Hunyadiak politikai céljait és a középnemesi értelmiség szempontjait szolgálta. A felavatott emlékkő, Seres János szobrászművész alkotása, a mai Szent Péter és Pál Plébániatemplom mellett található. Ennek helyén állott a Szent Margit kápolna, Antonio Bonfini földi nyughelye. FOTÓ Óbudai Zsinagóga: Budapest legrégebbi zsinagógája. A klasszicista zsinagógát Landherr András tervei alapján 1820–1821 között építették a 18. század közepén emelt, majd lebontott zsinagóga helyére. Az épületben televízió stúdió is működött. Többek között a legendás Süsüt is e zsinagóga falai között forgatták. FOTÓ Az óbudai református templom 1785–86-ban épült. Az építés során felhasználták a még meglévő középkori falmaradványokat is. A templom homlokzata elé 1788-ban tornyot emeltek, majd a hívek adományából 1878-ban készült el a mai végleges, sisakkal ellátott templomtorony. A nyolcszögű hagymakupolás toronysisakkal lezárt templomtornyon színes, tűzzománcozott, aranyozott toronyóra látható. Az épület egyhajós belső térrel és egytornyos copf homlokzattal épült. A református parókia Kós Károly munkája. Az épület tervezésére 1908-ban kapott megbízást Zrumeczky Dezsővel együtt. Az épületnél megjelennek Kós Károly munkáinak jellegzetességei: például a rusztikus, terméskő burkolatú lábazat, illetve az előreugró, deszkamellvédes erkély. FOTÓ Fő tér és környéke: Zichy palota: Óbuda barokk arculata a Zichy családnak köszönhető, ők építtették a Szent Péter és Pál templomot, a kiscelli kolostort, és a kastélyt, ezenkívül számos barokk köztéri (jellemzően fogadalmi) szobrot. Az építkezések finanszírozásához sváb és zsidó bevándorlók letelepedését engedélyezték, adófizetés terhe mellett. A svábok (Braunhaxlerek, emléküket alapítvány őrzi) honosították meg újra a szőlőművelést és borkészítést, aminek a filoxéra vetett véget. Az óbudai Fő tér szomszédjában egy impozáns kastélyt találhatunk, ami ma több múzeumnak és egy szórakozóhelynek is helyt ad. Itt található a Kassák Múzeum, az Óbudai Múzeum és a Kobuci Kert is. Ám a kastély sok mindent megélt már korábbi évszázadokban is. A Zichy család 1659-ben a komáromi uradalom részeként szerezte meg Óbudát és több szakaszban alakította ki urasági lakóhelyét. A jelenleg is látható kastély épülete Zichy Miklós idején, 1746-1757 között épült. A gróf 1746-ban megbízást adott az addig Zsámbékon lakó Bebo Károly szobrásznak és Jäger János Henrik budai kőfaragómesternek a korábbi, földszintes, feltehetően egyszerű külsejű kastély átépítésére és kibővítésére. A főépület elkészítését követően a melléképületek, kerti házak építése, a díszpark kialakítása, a kastély belső kiképzése az 1750-es második feléig tartott. Az új Zichy kastély a korábbinál nagyobb területet foglalt el: a park kialakításához ugyanis megvették az eredeti kastélytól délre eső öt parasztház telkét. Korabeli leírások beszámolnak róla, hogy kastély udvarán és falai között igazi barokk kulturális élet folyt számos komolyzenei koncerttel, színházi előadásokkal. Zichy Miklós halált követően az uradalom özvegye, Berényi Erzsébet tulajdonába került, azonban a folyamatos pereskedés miatt az özvegy 1766-ban átengedte a kamrának, amely különböző átalakítások után elsősorban gazdasági és katonai célokra használta az épületegyüttest. A 20. század közepén további jelentős átépítések érintették az épületet (pl. Duna felöli szárny északi részének lebontása), amelyben ekkoriban szükséglakásokat rendeztek be. 1970-ben indultak el azok a változások, amelyek eredményeként a kulturális élet visszatért a kastély falai közé és – többek közt – három múzeum (Kassák, Vasarely, Óbudai) is otthonra talált a történelmi terekben. FOTÓ Városháza: A macskaköves, mediterrán hangulatot árasztó Fő téren áll az óbudai Városháza épülete. A bejárat élénk zöld színű kapujával szemben állva, tőlünk balra a városrész első polgármestere, Harrer Pál szobra áll, jobb kéz felől pedig Krúdy Gyula regényhőse, Szindbád szobra ücsörög békésen egy asztalnál és figyeli a tér mindennapjait. A mai városháza épületének története a 19. században bekövetkezett városegyesítésig nyúlik vissza. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesülését követően, a 20. század elején már Óbudán is nagyobb kapacitású városházára volt szükség. 1901-ben felkérték Barcza Eleket egy új elöljárósági épület megtervezésére, amivel a mérnök már a következő év közepén elkészült. Azonban a tényleges kivitelezésre 1905-ig várni kellett, amikor megindulhattak az korábbi épület bontási munkálatai. Az együttes munkának köszönhetően 1906 novemberében a kor igényeinek megfelelő épületbe költözhetett vissza az óbudai elöljáróság. Az új városháza kétemeletes épület, magasított földszinttel és alagsorral. Héttengelyes főhomlokzatát négy oszlopliéna díszíti. A földszint falsíkjában középen található kaput emberalakos hermapillérek fogják közre. Az épületen belül az alagsorban kaptak helyet az étkezőtermek, a népkonyha, könyvtár, munkáskaszinó és mellékhelyiségek, a földszinten a pénztári és számvevőségi irodák. Az első emeleten helyezték el az elöljáró és a jegyző hivatalát, illetve itt dolgoztak még a különböző adminisztratív munkatársak. Az épület második emeletén az anyakönyvi hivatal, a kerületi mérnök, az orvos és az adófelügyelőség hivatali helyiségei voltak megtalálhatók. Ma a városháza épülete előtt gyakran elevenedik meg a tér, tavasztól egészen az adventi időszakig rendszeresen tartanak itt fesztiválokat, kulturális programokat. FOTÓ Meggyfa utcai Herkules-villa A római időkben a Duna óbudai oldalán díszes paloták, fürdők, szentélyek és gazdag lakóházak sorakoztak a helytartói palotával szemközt, az egykori katonaváros északkeleti és északi sávjában. Itt voltak a magas rangú tisztviselők lakóházai is, ezek egyike a Meggyfa utcában található ún. Hercules-villa. A legfontosabb mozaik valójában az aquincumi múzeumban van kiállítva, európai szinten is különleges ábrázolásával annak a jelenetnek, ahol Herkules megöli a kentaurt. FOTÓ A volt harisnyagyár épülete A mai Bogdáni út és a Ladik utca közötti területen 100 évvel ezelőtt – 1923-ban – kezdték el felépíteni több ütemben a Budapesti Harisnyagyár elődjét, amely megalapításakor még a Filatorigáti Textilművek nevet viselte. A legtöbb épületet az 1920-as évek végére felhúzták, de még az 1950-es években is emeltek itt néhány tömböt. Később az ipari létesítmény egyesült a pestszentlőrinci fonodával, és az így létrehozott FILTEX nevű vállalat nyomóüzeme lett. Ezután a Viktória Kötő- és Szövőgyár egyik telephelyévé vált, majd e telephelyek egyesítésével, 1951-től már Budapesti Harisnyagyár néven folytatta működését. 1961-ben beleolvasztották az Óbudai Harisnyagyárat, amely az államosítás előtt még Guttmann és Fekete Budapest Harisnyagyár néven működött a Vihar és Raktár utcák találkozásánál; de sok más hasonló üzemet is integráltak az új létesítménybe. Ezzel ez a gyár az akkori, szocialista Magyarország egyik legnagyobb kötőipari nagyvállalatává alakult át, amely több hasonló gyáregységet is magába foglalt. A finom termékeket a gyár első emeletén készítették, a durva harisnyagyártás pedig a főépület második szintjén folyt. Az előbb említett részlegen 50, az utóbbin pedig 10-20 munkagépen dolgoztak a kötőnők. Az 1950-es években a főépület padlásán tanműhely működött, de erre a tevékenységre ma már csak néhány színes, szétszórt fonaltekercs és hajdani fonaltartó berendezés emlékeztet, amelyek még ma is láthatóak az üres termekben. A főépület szintjeit lifttel lehetett megközelíteni, amely még ma is üzemel. Az egészségtelen, rendkívül nehéz munkakörülmények között dolgozó harisnyaformázóknak folyamatosan cserélniük kellett a fonalakat, figyelniük kellett a gépeket. Ha hibát véltek felfedezni, a gépmestereket kellett értesíteniük, akik megjavították az eszközöket. Mindeközben az üzem területén elviselhetetlen volt a páratartalom és a hőség, mivel a benedvesített harisnyákat, zoknikat gőz- és villanyfűtésű, 90–120 °C-os formázógépekre húzták fel, majd szedték le. Így a műhelyekben nyáron akár az 50 °C-ot is elérhette a hőmérséklet. A gyár aranykora a hetvenes évekre tehető, a rendszerváltás után megszűnt. Jelenleg fotóstúdió, próbatermek, rendezvényhely működik a gyár védett műemléki területén. FOTÓ Gázgyári lakótelep Magyar népies szecessziós stílusban épült a gázgyár munkásai számára, akkoriban ez a város pereme volt, máshogy nem volt megoldható a dolgozók lakhatása. Az építész, Almási Balogh Loránd dolgozott Lechner Ödönnel és Kós Károllyal is, érezhető a rokonság a Wekerle-teleppel. A lakások U alakban épültek, egy nagy nyitott kertet körbevéve, az épület két hosszanti szárnya a gyár óvó karjait jelképezte ezzel is hangsúlyozva, hogy a gyár vezetése biztonságot és kényelmet szeretne nyújtani dolgozóinak. Amellett, hogy óvoda, művelődési ház, bolt, fodrász és még sok más szolgáltatás elérhető volt a telepen, a lakóknak például hintót biztosítottak a bevásárláshoz, a háborús kényszerhelyzetben pedig az állattartást is engedélyezték, nem csak a házak mögötti kiskertekben, de a parkokban is. FOTÓ Polgárvárosi amfiteátrum a II. század közepén épült fel a Polgárvárosi Amfiteátrum. Alaprajza majdnem kör alakú, arénája 53,5 m x 45,5 méter. 6-7000 ember számára készült lelátója hozzávetőleg 15 méter széles volt. Külső zárófalát támpillérekkel erősítették meg. A porondot nagyjából három méter magas kőfal vette körül. Az ülőhelyekként szolgáló kőtömbökön néhol megmaradtak az egykori tulajdonosok nevei, köztük női nevek is. Az amfiteátrumban különféle sportversenyeket és állathajszákkal vegyes gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az épületnek volt a városban a legnagyobb befogadóképessége, komolyabb jelentőségű közügyekhez is használták. Itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, a császár látogatása alkalmával sorra kerülő beszédeket. Az amfiteátrum mellett emelkedett a gladiátorlaktanya, ahol a népszerű küzdelmek bajvívóit képezték ki és gyakorlatoztatták. Kőkerítéssel határolt udvarát és a térség közepén álló tornyát ma föld fedi. FOTÓ https://maps.app.goo.gl/gk87XR8dppab5Y3z7 További javaslatok: Játszóterek: Fagyizók: Múzeumok: Egyéb kikapcsolódási lehetőségek: