Március tizenötödik napja nemzeti ünnepünk, egyben hivatalos tavasz – és túraszezon-kezdet. „Nyergelj, fordulj!” – ez volt a jelszó 164 évvel ezelőtt, és egy kerékpáros – ugyan más indítékból – mostanság is ezt a harci kiáltást hallatja ezen a napon.

Verőfényes napsütés, 20 fok körüli hőmérséklet, igazi tavaszi idő, szóval ideális körülmények vártak ránk ebben az évben. Kellett is az időjárás jóindulata, mert a hosszabbik távon több mint 100, de a rövidebb útvonalon is nagyjából 85 kilométert teljesítettünk. A kerekegyházi hadoszloppal, a szervezőbrigáddal együtt mintegy 30-an vágtunk neki idei első küldetésünknek.

Azért, hogy a későn ébredőknek is kedvezzünk, aránylag későn, délelőtt 11-kor fújtuk meg az indulást jelző kürtöt, majd díszmenetben sorjáztunk ki Kadafalván és Ballószögön keresztül Izsák irányába. Ballószög után persze egy kis kocsmánál rendeztük a sorokat, feltöltöttük a készleteket, és a pult felső részét kitapétázó régi papírpénzek láttán megemlékeztünk hajdanvolt 1050 forintos első fizetésekről, kádgyári zománcozóműhelyről, három műszakos beosztásokról, különféle obsitokról. Negyedórás pihenő után kissé széthúzódva, klasszikus túraalakzatba rendeződve kígyózott tovább a karaván. Ágasegyháza érintésével Izsákig tartott ez az etap.

Izsákon aztán kettéoszlott a csapat, maroknyi elővédet küldtünk Szabadszállásra, hogy vegyék be a „Kurta kocsma” hadállásait, és tartsák a helyőrséget, míg mi a főmezőnnyel odaérkezünk. Terveinkbe apró számítási hiba csúszott, de erről majd később…

Ferenc tábornagy vezetésével tehát 8-an indultak a rövidebb távra. Kisizsákon az ökumenikus kápolnánál elmormoltak egy imát a hadicsel sikere érdekében, majd elég erőt érezve magukban egy kis kerülőhöz, úgy döntöttek, Fülöpszállás határát is uralmuk alá hajtják. Itt akár találkozhattunk is volna velük, de mivel nem várt események lassították menetelésünket, ők egy világháborús emlékműnél tett tiszteletteljes látogatás után elindultak Szabadszállás birtokainak meghódítására. Útjuk során ellenállásba nem ütköztek, az 52-es főútvonal veszélyes frontvonalán is probléma nélkül verekedték át magukat. Szabadszálláson két irodalmi vonatkozású emlékhelyet céloztak meg, az egyiknek ráadásul 1848-as kötődése is van: Petőfi Sándor szüleinek - ma már csak - házhelyét, illetve József Attila nagyszüleinek házát, az ún. Dörmögő-házat találhatjuk ezen a településen.

Ezek után nem maradt más dolguk, mint a jól megérdemelt pihenés, diadalittas elégedettség, a hordók csapra verése, a nyárson sütött pecsenye elfogyasztása a Kurta-kocsma falai között, miközben várakoztak ránk, a főmezőnyre.

Akik ekkor még tán valahol Soltszentimre és Fülöpszállás között küzdöttünk az elemekkel. Történt ugyanis, hogy Izsákról kirongyolva hátba kapott minket a szél, és egészen Páhi falujáig élvezettel vitorlázhattunk, belekapaszkodva erős áramlataiba. Onnan már kicsit jobboldalról támadt ránk, de még mindig egész jó tempót tudtunk diktálni, kitartott a lendület. Egészen a leágazásig, ahol befordultunk Soltszentimre, Fülöpszállás irányába, és befordultunk a szélnek is. Jöttek velünk kőkemény harcunkba újoncok, regruták is, akiket váratlanul ért a hirtelen jött durva bánásmód. Szétszakadtunk, 2-3 fős kis gittekben ereszkedtünk neki az előttünk álló 20-25 kilométeres kihívásnak. Soltszentimrén ledefekteltem, a nagyjából fél órás szerviz (ebből 20 percnyi pumpamaraton!!!) arra is jó volt, hogy értesüljünk, mögöttünk két harcos erejét is erősen megtépázta a masszívan fújó szél. Bevártuk hát őket. A főmezőny első felét elengedtük azzal a paranccsal, hogy a szélgépeket kapcsolják ki, vagy inkább fordítsák el, amint Fülöpszállásra, illetve Szabadszállásra érnek, de vagy elfelejtették az utasításlistájuk ezen pontját, vagy nem találták a masinákat, mert a szél ereje ezután sem lankadt, és egészen a Kurta-kocsmáig kitartott a küzdelmünk ellene.

Ferenc tábornagy ekkor már elindult kis csapatával, hogy Balázspuszta, Kerekegyháza, majd Hetényegyháza útvonalon Kecskemétig érve bezárhassa a kört. Mi - az újra egybekapaszkodott főmezőny - nagyjából egy órás hátránnyal indultunk utánuk, és az immár újra barátunkká váló szél segítségével könnyedén faltuk a kilométereket. Kerekegyházán megköszöntük a helyi haderőparancsnokoknak az együttműködést és a szervezést, ezen kívül két fürge követet küldtem Feriék után, hogy pozíciónkról és állapotunkról jelentsenek a Tábornagy Úrnak. Még Kecskemét határában utol is érték őket, éppen eltávra készülődtek már a fáradt harcosok, de így még alkalom nyílt egy közös tablóképre. Körülbelül negyven perc múlva érkeztem meg én is becsületesen elcsigázott osztagommal, a Tábornagy Úr pedig volt olyan kedves, hogy bevárt minket, így kölcsönösen jelentést tehettünk egymásnak a nap folyamán végbevitt hadmozdulatainkról.

A tavaszi hadjárat első felvonása sikeresnek, eredményesnek nyilvánítható, jelentős birtokokat vallhatunk immár magunkénak a déli területeken. Jövő hónapban folytatjuk a megkezdett akciót, áprilisban madárra megyünk.

(írta Barna Imre és Hársch Ferenc)

Képek itt!